A kertem öntözöm
Szabad leszek, és már semmi nem ér el
Amihez nincs közöm”
Ezt a Charlie- nótát énekelgetjük gyakorta
mostanában az urammal. Bár ő szíve szerint inkább úgy folytatná az első sort,
hogy „Egész nap barkácsolok a műhelyben a fiammal, szépítjük az öreg MZ-t, és
néha lenyírom a füvet.”
Nem titok, hogy mióta csak
Budapesten élünk, falura szeretnénk költözni. Nem is tudom, miért jöttünk
ide…ja igen: az iskolák miatt. Aztán hamar találtunk munkát, amit még
szerettünk is. Az uram most is szereti, nekem meg már nincsenek karriervágyaim
egy ideje. Vannak viszont helyettük nagy terveim. Mert nem volt semmi gond, és
nem is bántuk különösebben, hogy kizsákmányol a multi, legalább spóroltunk
sokat a rezsin, hisz alig voltunk itthon. Jellemző, hogy addig nem tűnt fel,
milyen meleg nyáron a lakás, amíg el nem jöttem GYED-re, és az első fűtésszámlától
is dobtunk egy hátast. De azt nem akarjuk, hogy Marci ebben a városban nőjön
fel. Teret akarunk, földet, kertet, és ha belejövünk, háziállatokat.
Tőlem nem áll távol ez az
életforma, ebben nőttem fel, csupán visszatérek a gyökereimhez, az uram pedig
elmondása szerint meg fogja szokni. Gyerekkorában ő is sokat gyomlált a
„telken”, amit azóta is utálkozva emleget. Kicsit meglepődött, mikor
felvilágosítottam, hogy szerintem a kert nem egyenlő három tujával és egy
rózsabokorral a 20 négyzetméteres gyep szélén. Mindenesetre sietett leszögezni,
hogy ne nagyon számítsak rá a répaegyelésnél, és a maga részéről pártolná egy permakultúrás
kert létrehozását.
Évekig álmodoztunk,
gyűjtögettünk, terveztünk, kitettük az álomház képét a hűtőre, aztán tavaly
karácsonykor megírtuk a Tervet. Nem volt hosszú. Tavasszal megtaláljuk a falut,
nyáron megvesszük a telket, következő tavasszal pedig elkezdünk építkezni.
Aztán persze másként alakult…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése