A pincétől a padlásig

Ahogy az előző bejegyzésben írtam, kitakarítottuk a házat a pincétől a padlásig, vagyis inkább - ahogy az uram fogalmazott – elértük a  koszos, de már nem mocskos állapotot.

Kezdem a melléképület padlásával, az kifejezetten jól néz ki szerintem. Itt is találtunk egy, s mást például újabb mosdókagylót és vécécsészét, törött szánkót, rendszámtáblákat, az uramban még mindig pislákol a remény egy elrejtett Pannóniát illetően. Lomtalanítás után a szanaszét heverő tetemes mennyiségű faanyagot rendbe tettük, lepókhálóztam, összesepregettem, így már egészen barátságos. Nagyon tetszik, ahogy annak idején bedeszkázták.

A pincében levertük a hámló vakolatot, amit aztán vödörszámra hordtunk ki. Ahol volt, felszedtük a linóleumot, elkorhadt szőnyeget, alaposan kiszellőztettünk, már nincsen dohos szag. 

Tudom a képek elég rémisztőek, biztosan azt gondoljátok, ezek sem voltak normálisak, amikor ezt a házat megvették. Az alagsor, ha nagyobb eső esik, ázik, de közte és a földszint között van szigetelés, így felfelé már nem jut a vízből. De nincs mese, le fogjuk szigetelni az egészet, és nagyszabású tereprendezést tervezünk az udvaron is. Viszont van egy óriási plusz területünk, csak győzzük majd kihasználni. Szóval képzeljétek el az alagsort újra vakolva, fehérre festve, mondjuk bézs greslapokkal burkolva. Ugye így mindjárt más?

Kazánház. A bal oldali szörny becsületes neve karborobot, működik is állítólag, de még nemigen mertem a közelébe menni.

Kazánház 2.  Hangya énünk elkezdte gyűjteni a fát télire.

Mosókonyha volt, még nem tudjuk mi lesz belőle, nem szeretem annyira a mosást, hogy külön helységet  kapjon.

Alagsori "nappali", betonos zsákokkal, darabjaira szedett, korhadt szekrénnyel.  Itt  bár még magam sem nagyon hiszem, de egyszer műterem lesz. 

Az uram majdani műhelye. Ez a fal kapott eső és szennyvizet, utóbbitól  mentesült, immár a csatornába kerül, ami oda való.

Egyelőre szúapartman, de itt lesz majd a terasz növényeinek téli szállása.

„Ez jó mulatság, férfi munka volt!”

Az építkezésnek hála folyamatosan bővül a szókincsem, olyan kifejezéseket ismerek meg, mint például mischung és padlopon.

Meséltem legutóbb, hogy házunk padlója, vagyis jelenleg az a szürke, poros izé, amin járunk, a legkevésbé sem egyenletes, több centis szintkülönbség detektálható akár szabad szemmel is. Mikor a ház épült, ez az ún. mischung réteg volt hivatott eltüntetni a beton aljzat egyenetlenségeit és ebbe az „ágyba” rögzítették a járólapokat csemperagasztó híján. Ezt az immár gidres-gödrös, laza, nem stabil réteget tervezte felszedni az én uram ezen a hétvégén.

Jött velünk az egyik barátunk is éhbérért dolgozni, de legalább finom volt a pizza, amit innen a faluból rendeltünk, mert itt pizzéria is van ám! És bár esetünkben irreleváns, de még fitness terem is van, komolyan, bár eddig csak kívülről láttam, és ahogy magamat ismerem, ez így is marad még jó ideig.

A két fiú mindenekelőtt varázsolt nekem világosságot a padlásra, mert birtokba akartuk venni azt is, azaz rám várt a lomtalanítás. Sajnos szombaton nem volt nálam fényképezőgép, pedig megért volna néhány fotót az ott uralkodó ijesztő kupi. De legalább egyetlen döglött állattal sem találkoztam, bár egy nagyobbacska, valaha jobb időket látott moncsicsit először annak véltem. Volt ott minden, régi tankönyvek, játékok, ruhák, borosüvegek, harmincéves „Bárány legel a réten, választ várok a héten” borítékok stb. Mindez ömlesztve. Mire mindent lehordtam, lepókhálóztam, összesöpörtem a galambpotyadékot és a darázsfészkeket, igazán otthonos lett a padlás. Erős és igényesen ácsolt, még szigetelt is a tetőszerkezet, a padozat pedig deszka. Egy hibája van, hogy alacsony, csak kétrét görnyedve tudtam közlekedni, így is minduntalan bevertem valahová a fejemet, hátamat. De nagyon örülünk neki, hogy a tetőtér fölött van ez a jól kihasználható, remek kis padlás.

Találtunk itt egy halom faanyagot is még az építkezésről, főleg lambéria és parketta maradékokat. Ezeket lesöprögettem, és méret szerint szortírozva rendbe tettem.

A fiúk pedig az egész házban felverték ezt a nyavalyás mischung réteget, és az egészet kitalicskázták a sitthalomra. Jó, hogy egy mondattal elintézem, pedig több órás munka volt.

Mindeközben ideiglenesen megőszültek, de legalább nem vergődtek felriasztott molylepkék a hajukban és nem húztak pókhálóköpenyt maguk után, mint én.

eme nagyszerű, mischungba ágyazott lelettől fosztottuk meg a jövő régészeit

Délután elérkezett a kandalló jobblétre szenderítésének ideje. A korábbi nappaliban állt, praktikusan az egész házat lehetett vele fűteni, de nem illett bele a terveinkbe, és igazából nem is tetszett nekünk. Túlságosan nagy volt, mészkővel burkolt, kormos, és nekünk egy kicsit flancos. 

géppark

Emberem úgy tervezte, rácsapnak egyet-kettőt Samuval (háztartásunk legnagyobb kalapácsa) bedöntik a mészkövet, kiszedik a samott téglát, aztán megyünk haza. A rácsapásban nem is volt hiba, ám a mészkő tömbök alól előbukkant egy ilyen:

kiszabadított acélóriás

A hazamenés tehát váratott még pár órát magára…