A következő címkéjű bejegyzések mutatása: születésnap. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: születésnap. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. december 13., szerda

Julcsi második születésnapja

Bár a blog életéből már megint kimaradt néhány hónap, szeretném a fontosabb események, élmények, pillanatok emlékét, ha csak néhány gondolat vagy fénykép erejéig, itt is megőrizni.

Az ősz, legalábbis az első két hónapja, bővelkedik családi ünnepekben, négy alkalom is nyílik a gyertyafújásra, tortaevésre. Szeptemberben az uram és Juli, októberben anyukám és én lettünk egy-egy évvel szebbek és bölcsebbek is persze.
Most Julcsi születésnapját szeretném megmutatni néhány képben, hiszen míg a mi napunk nekünk felnőtteknek egy szám, számára azonban várakozás, izgalom, fény, csillagszóró és boldogság.








Vaníliatorta szőlővel és rózsákkal a kertből.





Marci szerint lehetett volna különlegesebb, még emlékezett, hogy húga első születésnapjára palotatortát sütöttem.



Szeretek ajándékot készíteni, kislányunknak a torta textil-mását próbáltam megvarrni, több-kevesebb sikerrel. 



Akármilyen is a torta, a lényeg mégiscsak a tűzijáték...




...és az első hajasbaba


2017. július 10., hétfő

Lazán csak kapaszkodj belém...


...Tartanod nincs mitől, mer’ én
Azér’ vagyok, hogy óvjalak téged
Az életed tengerén.


Mindhárom gyermekünknek van egy-egy saját dala, amit gyakran dúdoltunk nekik, amikor picik voltak.
Az elmúlt napokban a fenti Tankcsapda nóta járt a fejemben éjjel-nappal, főleg éjjel, mert alig aludtam, hogy kézzel készített meglepetéssel szerezzek örömet a kisfiamnak, akivel hét évvel ezelőtt egymást választottuk.

Valami készül. Vagy inkább valaki.

Említettem korábban, hogy a fiaim nagy kedvence Rumini a hajósinas, olvassuk a könyveket, jártunk a Rumini játszótéren, a szereplők és a történetek rendszeresen megjelennek a fiúk játékában. Marci születésnapjára sirálysípot kért, mert nagyon szeretné kipróbálni a repülést sirályháton. Próbáltam meggyőzni, hogy sirálysíp csak a mesében létezik, aztán mikor kételkedve ingatta a fejét, bevetettem, hogy emlékezzék csak a történetre: alig maradt már épen néhány síp, azok is nagyhatalmú zúzmaratörpék tulajdonában vannak, és eszük ágában sincs megválni tőlük. Ebbe beletörődni látszott, végül megegyezte, majd megbeszéli a Fogtündérrel, ő biztosan tud szerezni egyet. Hajaj.

A délutáni alvásból ébredő családot terített asztal várta. A dekorációval tengerész-hangulatot igyekeztem teremteni, de megjelent a mesék néhány szereplője is.









Eljött például maga a főhős, Rumini , és magával hozta a legutóbb megjelent kötetet is, amit azóta természetesen már olvasunk.



 Rumini horgolása nagy munka volt, azt hittem, nem fogom tudni befejezni. A könyv illusztrációin hosszú ujjú pólót visel, Marci Ruminije azért kapott rövid ujjút, mert hajnali háromkor már olyan fáradt voltam, hogy képtelen voltam tovább fenn maradni.




A hajósinasunkat drótváz merevíti, ezért pózba állítható....lenne, ha nem zsenília drótból készítem a vázát, hanem valami masszívabból. Sebaj, nem tűnt úgy, hogy Marcinak hiányérzete lenne.

Marci már hetekkel ezelőtt Szélkirálynő tortát kért, tulajdonképpen így született meg az egész Rumini születésnap ötlete. A tortát egy útmutató alapján készítettem el, karamellás-csokis ízesítéssel, nagyjából egymillió kalóriával, de azt hiszem Rumininek is íztett volna. Szépnek nem volt szép, de én már annak is örülök, hogy ebben a kánikulában egyben maradt. Mikor összeraktam az emeleteket az olvadt krémen kezdtek szétcsúszni a tésztadarabok, kevésen múlott, hogy nem a hajótörést szenvedett Szélkirálynő került az asztalra. 



A formázás során leeső tortadarabokból sütibonbonokat készítettem, és aki akart, majszolhatott polipot is. Utóbbi a sajtos-sós rúd tésztájából készült, így legalább megeszik, egyébként nagyjából semmit, ami a tengerből származik.




Marci, miután tervei a sirálysíppal dugába dőltek, inkább legó-vonatot kért. Rigó InterCity-t Az étkezőbe lépve kicsit meglepődött, hogy csak egy könyv és egy horgolt kisegér várja, de jól viselte, nem kesergett a remélt ajándék után. A gyertyafújás előtt mondtam neki, kívánjon valamit, amit nagyon szeretne, majd utána megkérdeztem, mi volt a kívánsága.

- Hát a Rigó InterCity, anya!



Ha sirálysíp nem is érkezett, egy fekete sirály csak megpihent az asztalunknál, mellesleg Marci a vonat után papírsirálynak és a nagy készülődésben a szőnyegen felejtett papírdenevérnek örült leginkább.



Tegnap óta pedig Marcink nagyjából három helyzetben található: eszik, alszik vagy játszik a Rigó InterCity-vel. Néha azért Ruminit is megölelgeti.







2017. március 13., hétfő

Boldog születésnapot nekem!





- mondogatta tavaly a kis ünnepelt, hihetetlen, hogy megint eltelt egy év, és mi újra Lackó születésnapját ünnepeltük. Igaz, már egy hete, de csak most készültem el a képekkel, és talán írni is tudok róla, ha közben el nem alszom.


Szerettem volna, ha maradandó emlék lesz ez a nap, amit persze nem úsztunk meg nyávogás nélkül, Lackó fő stratégiája még mindig a visítva ordítás, egy idő után elég idegtépő tud lenni. Sokat készültem rá, éjszakákon át horgoltam a kis szülinapos kedvencét: Boribont. Nem tudok horgolni, az új (azaz minden) szemeket a youtube-ról lestem el, az eredmény finoman fogalmazva sem lett tökéletes,  Marék Veronika mackójához képest igazi manökenalkat, akárcsak cérnaherceg kis gazdája.



Csendesen jegyzem meg, hogy Lackó a születésnapja előtt naponta többször is olvasott történeteket azóta egyszer sem vette elő, és az alvótársnak remélt mackó is magányosan ücsörög  ágya feletti polcon, de nem baj, én nagyon szerettem készíteni, legfeljebb egyszer majd ellopom tőle...



Marci sokkal inkább lelkesedett, mint az ünnepelt, nem volt könnyű szegénykémnek megemésztenie, hogy ez most nem az ő napja, nem ő kap ajándékot.

A fő attrakciónak a tálkányi gumimaci bizonyult, sátoros ünnepeken jutnak csak hozzá.



A tortafaragás során leeső, és reggelire suttyomban el nem pusztított tésztából  mackófejnyi sütinyalókák készültek, és akinek már összeragadt a szája a sok édességtől, szezámmagos, mákos, sajtos mackókat ropogtathatott.




A tortát én készítettem  (szokás szerint), kicsit száraz lett a tészta (szokás szerint)  és kemény a krém, mascarponés csoki de kevesebb csoki is elég lett volna, mindenesetre elég gyorsan elfogyott.



A tortára Boribon autózik történet szereplőit szerettem volna tenni, ám több cukrászdában járva sem találtam nyúl, mókus, süni marcipánt, így jöttek a járművek, a kék-zöld gyerekszájak nekik köszönhetők.



Ám minden elhalványult Boribonostul, gumicukrostul a Yamaha R1 járékmotorhoz képest, - Ez az én boldog ajándékom! - azt hiszem, jövőre inkább motoros szülinapot szervezek.




2016. március 25., péntek

Lackó kettő



- Anya, ugye fenn maradsz éjszaka, és sütsz Lackónak tortát? 
Fennmaradtam, sütöttem. Csigabigatortát, mert gyermekemet az autókon kívül a csigákhoz fűzi valamilyen erős láthatatlan kapocs, és mert könnyebb kivitelezni, mint egy autós tortát, bár utóbbit még nem próbáltam. Majd jövőre.


Méltó tálcánk sajnos nem volt, amin elfért volna őcsigasága, és mivel malomkő sem akadt a háznál, a szomszédból szereztem

Éppen ma három hete, hogy Lackó fiam mind a nyolcvanöt centijével és huszonkettes lábaival belépett a harmadik évébe, hát megy az idő kérem, hogy ez nagy közhellyel éljek, és most már azzal sem áltatom magam, hogy csak ők öregszenek, elég, ha belenézek a tükörbe. 
Imádni való középsőnk a legnagyobb egyéniség a három közül, már készülök az ovis időkre, mikor nem azzal fognak délutánonként elköszönni tőlem a katica csoportban, hogy minden rendben volt...
Jelenlegi karrierterve szerint versenyautó lesz belőle, ami teljesen reális, főleg ha azt nézzük, hogy ötéves bátyja éppen tündérnek készül. Seprűpillás kék szemeivel úgy tud nézni, hogy muszáj össze-vissza puszilgatni, ami ellen már most tiltakozik, de aztán napjában százszor elmondja, hogy "Anyát, szejetem!". 



Macskatermészet, csak akkor bújik, ha ő akar (pedig volna többre is igény), aztán egy pillanat múlva Gázt bele!-felkiáltással rohan tovább. Önbizalma határtalan, megdicsérgeti magát, Ügyes! Csinos!- hallom sokszor a vékony hangocskát. Rengeteget beszél, idegenek számára is teljesen érthetően, ragoz, mondatokkal próbálkozik, mondókázik, énekel, önmagát "Lackó, én"-ként definiálja. Nagyon muzikális, amint zenét hall, karon ülő kora óta rázni kezdi a popóját, vicces volt, mikor először vittük misére - gitáros diákmise, mert nem szerettünk volna vasvilla öregnéni tekinteteket a hátunkba - végigtáncolta az egész szertartást. 

Imádja a könyveket, főleg az autós könyveket - mi mást - nézegetni az apjával, de már tőlem is végighallgat hosszabb meséket is, ha van illusztráció is a könyvben. Boribon a kedvence, azt Marci is szokott mesélni neki, tudja kívülről az összeset, olyan édesek, ülnek a könyvvel a kanapén, Marci "olvas", Lackó áhítattal hallgatja. Marcival egyébként világraszóló cimborák, nagyon szeretik egymást, néhány órás távollét után is kitörő örömmel ölelkeznek. Többnyire remekül játszanak együtt, Marci vezetésével, aztán két perc múlva jön a visítva ordítás, leginkább Lackó részéről, aki még mindig mindig így reagál, ha valami nem az ő elképzelései szerint alakul. 

Júliával nem ilyen felhőtlen a kapcsolata, szegényem kapott már Lackótól néhány sallert, oda kell nagyon figyelni rájuk, volt már, hogy rá akart állni a hátára, vagy egy kisautóval csapta fejbe. Juli lány a héten kezdett haladósan kúszni, és egyből rástartolt a fiúk játékaira, néhányszor már meg kellett őt mentenem a megtorlástól.

Külső támadások ellen Lackó csípőből védekezik, tegnap pl. amíg apjával vártak ránk az uszodában egy nála idősebb és nagyobb kisfiút ruházott meg visszakézből, aki lökdösődni kezdett. Az erőviszonyok tisztázása után aztán szaladgáltak és birkóztak egy jót. Kiskakas. Szőke, aranyos tarajas. Nagyon szeretem.

Már régen elhatároztam, hogy igyekszem jobban megadni a módját az ünnepeinknek külsőségekben is. Például szép ruhával, terítéssel, dekorációval.     
 



A korábbi évekről eltérően karácsonyi, és most tavaszi díszbe öltözött a terasz is, már amennyire egy tetőcsere következtében raktárrá vált terasz teheti. Új tetőnk van képzeljétek, ahogy magamat ismerem, két hónap, és már mutatom is... 

Nem vagyok elfogult, a Ferrero finomabb volt, mint a torta, még mindig keresem az ideális tojásmentes tészta receptjét

A megfáradt anyának kávé is jár
Ezt a csigát az asztalra is  felengedtük

No, szóval Lackó születésnapján igyekeztem kihozni az ünnepi terítékből, amit tudtam - van egy hétköznapi sokéves ikeás tányérkészletem, és az örökölt ünnepi hollóházi- jó lenne bővíteni a készletet, ahogy öregszem egyre jobban tetszenek a porcelánok, de házfelújítás közben nem herdáljuk ilyesmire a pénzt. Kicsit túl is toltam a készülődést azt hiszem, már már fontosabb lett a dekoráció, mint maga az alkalom, ezen a téren is van még tanulnivalóm.

Szerencsére a fiúknak a torta ízével sem volt gondjuk

Anya, úgy nézek ki mint egy menedzser, ugye?

Az ajándék legalább nem csiga

Anyám szoknyát adott rám. Még fel kell dolgoznom
Hét kiló cukiság