A levendula sikertörténet

A két évvel ezelőtti levendulás kudarcaim után szentül megfogadtam, hogy csak azért is lesz nekem lilán burjánzó sövényem, szappanillatú júniussal, szálldosó pillangókkal. 

No és méhekkel, rájuk nem is gondoltam, bár a szezon végére csak három csípést gyűjtöttünk be, egyet Juli, kettőt én, még szerencse, mert az erős-bátor fiaim tán még most is jajgatnának miatta.

Tavaly márciusban gyorsan a tettek mezejére léptem, újra vettem vagy húsz tő  szabadgyökerű levendulát ugyanattól a termelőtől, mert a kertészetben még nagyon picik voltak a cserepesek, és féltem, mire megnőnek és eladó-sorba kerülnek, megint jön a meleg, és én kezdhetem elölről az egészet. A töveket természetesen éjszaka ültettem el, minálunk ez már így szokás, most hogy kívülről tesszük rendbe a házunkat, az uram külön gondot fordít a világításra, így ha ezentúl kedvem támad sötétben kertészkedni, nem kell majd reflektort szerelni a kétágú létrára.

Éjjel ültetni pont olyan mint nappal, csak sokkal menőbb

Ezúttal locsolgattam is a levenduláimat becsületesen és igen!, megeredtek, virágoztak, és már az első évben jó nagyot nőttek. A tavaly nyár végi-ősz eleji másodvirágokat nem vágtam le, beértek a magok, most pedig sok pici levendulamagonc várja, hogy helyet keressünk nekik a kertben. Nagy reményeim vannak velük, meg mindenféle  újabb levendulasövényekkel kapcsolatban. 

Idén nyáron csodás volt a levendula-sor, virágzáskor csakugyan szinte zárt sövényt alkotott, kora reggeltől, sötétedésig zsongott a méhektől, jöttek a lepkék, megkaptam, amire vágytam. 

Az állványzat most is nálunk állomásozik és lehet találgatni, mi az a kék sáv ott a házon

Annyira szép volt, hogy nem is volt szívem levágni, csak akkor ragadtam metszőollót, mikor elhervadt a  virágok zöme, így alig pár csokorra valót tudtam kiválogatni ki közülük hogy megszárítsam. 

A virágokat száradás után lemorzsoltam, majd egy befőttes üvegbe tettem, amire egy régi, évekkel ezelőtt turizott horgolt terítő került. Ezt a kis terítőt miután megvettem, nem használtam semmire, most végre megtalálta a helyét a konyhaablakban. A június illata pedig mindig visszatér valahányszor megrázom kicsit a "levendulabefőttemet". 

Egyedül

Csendes, eső előtti vasárnap délután. A család alszik, én pedig nyugodtan folytathatom a délelőtt elkezdett levendulaszüretet. Kevés jobb "munka" van, mint a levendulával való foglalatoskodás. Illat- terápia.

De előtte még jár egy kávé, amiről most senki sem kunyerálja el a habot. Ritka pillanat, meg kell becsülni.

A levendula fiaskó

Tavaly október végén vásároltunk hetven tő szabad gyökerű levendulát, mert virágzó lila sövényre, szappanillatra és egy csomó pillangóra vágytam az újdonsült virágoskertben. Hatvan tövet izibe el is ültettem, tízet pedig egy kedves ismerősünknek ajándékoztam. Az eladó szerint reggel lettek kiszedve a földből, tegyem vízbe, és még másnap is nyugodtan kiültethetem, nem lesz bajuk. 

Úgy tűnt, megeredtek, aztán jött a tél, másfél hónapig közel méteres hó, ami alól márciusban elég csoffadt kis bokrok kerültek elő.  Öt-hat tövön nem volt egyáltalán zöld hajtás, ám ha megtörtem egy-egy ágacskát, belül zöld volt, tehát élt, bíztam benne, hogy kihajt. Vártam hát a virágözönt. Ám a bokrok nem nagyon akartak hajtani, míg SzembeLaci bokrai rengeteg új hajtást hoztak, az enyémek néhány kivétellel még április végén is ugyanolyanok voltak. 

Volt ami ennyire vitte júniusig

A legcsúnyábbakat kiszedtem és a helyi kertészetből vettem helyettük cserepes példányokat. Mind megeredt, hajtani kezdett, mára szép kis bokorrá cseperedett. Aztán vártam, hogy a többiek mégis beindulnak. Kár volt. Május végén elegem lett, kiszedtem a csúnya kis töveket, ültettem helyettük cserepest, és alig voltam mérges, mert ezeket pontosan ugyanannyiért vettem, mint a szabad gyökerűt. Az elsőként elültetett hatvan tőből alig húsz maradt meg, az elajándékozott tízből pedig egy sem. 

Foghatnám a rossz talajra, de a levendulát ez nem zavarja állítólag, arra, hogy nincs egész nap tűző napon, de másnál is van ilyen helyen és növekszik, foghatnám a télre, hóra, de az nemcsak nálunk volt a faluban. Az utolsó hat tövet június elején cseréltem ki, ez már késő volt valószínűleg, mert ezek a tövek egyáltalán nem nőttek, és csak pár rövid szárú virágot hoztak, de élnek, remélem nem purcannak ki, és behozzák a többieket. 

Június eleji kert, jól látszik, mely töveket ültettem később

Túlélő levendulák sásliliommal, kardvirággal, hátul árnyékliliomok

Egy tövet meghagytam a tetszhalottak közül kíváncsiságból, nemcsak én voltam-e túl türelmetlen, de úgy tűnik tényleg kampec, ugyanúgy néz ki, mint tél végén.

Ő az

Mindenesetre, ha még egyszer levendula ültetésre adom a fejem, csakis cserepes növényt veszek, és csakis tavasszal fogok ültetni, se ősszel, se nyáron, bármennyire is mondják, hogy a cserepes levendula akkor is ültethető, és másnak sikerült. 

Akármennyire is igénytelen a levendula, nálam nem sikertörténet, sövényem még messze nincs, elmaradt a pillangóinvázió is, de azért van pár szép kis bokrom, meg néhány nem annyira szép is, bízom benne, hogy az évekkel egyre mutatósabb lesz, és nem kell állandóan pótolnom az állományt.

Jövőre legyenek legalább ilyenek