Katicák az udvaron

...és a tányéron.

Már régóta szerettem volna meghívni Marci ovis csoportját egy kis játékra, uzsonnára a kertünkbe. Ez amolyan szokásféle nálunk, egyik családnál palacsintázni máshol cseresznyét vagy éppen diót szedni voltak, és Marci mindig olyan lelkesen mesélt ezekről az alkalmakról. Gondoltam, van nekünk kemencénk, süthetnénk kenyeret, lángost, megmutatnám, milyen a dagasztás...ám a kemencét még nem üzemeltük be, nem is tudom, működőképes-e egyáltalán, és őszintén szólva most kisebb gondunk is nagyobb ennél. Egyszer. Majd.

Marci szeptemberben elsős lesz, nyáron pedig nem jár oviba, ez volt az utolsó lehetőségünk, hogy vendégül lássam a csoportot. A ballagás utáni héten még az udvarunk, teraszunk is alkalmas volt közel húsz kisgyermek fogadására, két nappal később már körbeállványozták a házat.
A terasz is látott már szebb napokat, meg persze csúnyábbakat is, de a szedett-vetett berendezés nem rontotta az általános jókedvet.

Mivel a Katica csoportot vártuk, katicás menüt kínáltam a gyerekeknek. Tapasztalat, hogy minden étel sokkal finomabbá változik, ha mondjuk állati alakot ölt. Így aztán készültek katicabogaras szendvicsek, hagymaszár-csápú lepkék, és rovar-muffinok. Igaz utóbbiak közül csak hármat sikerült viszonylag épen kiszednem a szilikon formából, először próbáltam így sütni, még gyakorolnom kell.

A lényeg persze a játék volt, igyekeztem játszószigeteket berendezni - homokozós, csúszdás, aszfaltrajzolós - még egy doboznyi mütyürkét is összeszedtem a régen nem használt játékok közül, ez a doboz azóta is rendkívül népszerű a gyerekeim körében, elmélyülten guberálnak benne.

Nagyon örültem ennek a délelőttnek, talán ha jövőre nem eszik ki az eperpalántákat a cserebogárlárvák, és lesz értékelhető termés, tartunk majd egy epres játszó-délelőttöt.

Kerítettünk

Tavaly a térkövezés felvezetőjeként, és mert a szintezéshez szükség volt az alapra, elbontottuk a régi, igen rossz állapotban levő, alap nélküli léckerítést. Elkészült az új kerítés beton alapja és az oszlopok, majd jó ideig bárki ki-be járhatott, éjszakánként ismeretlen tettesek lopkodták el Sanyi tálkáit és hagyták szanaszét a kertben Lackó pelenkáit, no meg aknákat telepítettek az udvarra. 

Arról nem is beszélve, hogy bár az utcánk nem forgalmas, és 30 km-es sebességkorlátozás van, az autók két lépéssel a kerítés mellett járnak, nincs tér, vagy árok, semmi. Nem figyelünk, a lejtőn megindul a labda, és kész a baj, gyerekes családnak ide kerítés kell!

Mikor még csak álmainkban volt házunk, és azt is mi akartuk felépíteni, mai igényeket kielégítő parasztházra gondoltunk, parasztfödém, csikótűzhely, tulipános kerítés és spaletták, Marischa, Borischa. Aztán rájöttünk, ez mégsem tetszik annyira - ezért is jó valahol, ha pénz híján sok időnk van gondolkodni -, és nem is illene a már nagyon is valós házunkhoz. 

Bár a tulipán mintás léckerítés ötlete sokáig tartotta magát, végül a tartóssága és könnyebb ápolhatósága döntött a vas mellett. Rengeteg a munka a portán, és ez valószínűleg már így is marad, így csak akkor dolgozunk többet a szépség kedvéért, ha nagyon nem tudunk róla lemondani.

Nagyon egyszerű kerítést akartunk, főleg én, az uram azért próbálkozott egy kis cicomával, de lebeszéltem. Egyelőre a kis és a nagykapu készült el, utóbbi egyszer majd elektromos lesz. A mezőket majd az uram fogja elkészíteni, ha az anyagiak és az ideje engedi, addig is drótot húztunk ki, ami bár ronda, a célnak megfelel. 

Felhívnám a figyelmet a roppant dekoratív postaládánkra

Nem hegyes, nehogy fennakadjon valamelyik kölök. Vagy Sanyi.

Emberem pedig szorgalmasan gyakorolja a hegesztést, első művét, a kapu motívumát ismétlő rózsafuttatót múlt vasárnap állítottuk fel,  és én mondom, ha lakatos készíti, akkor sem lenne szebb (bár feltételezem, akkor nem két hónap alatt készül el...) 

A héten fehér kavics is került alá deszkakeretben és a futást is megkezdhette két tő hetek óta a teraszon várakozó, fehér-rózsaszínnek árult, de nyílás után inkább rózsaszínű - tök véletlenül olyan, mint a muskátli az oszlopon - rózsa.

"Miért siettek úgy, nárciszok,..."

Virágba borult a kocsifeljáró melletti kiskert. Tavaly elültettem több száz hóvirág, nárcisz és tulipán hagymát, az egészen icipiciket is. Ez utóbbiak még nem virágoznak, de majd jövőre, akkor lesz itt tavaszi virágtenger! A hóvirágzás ugyan elmaradt, kettő darab fehér harangocska bukkant elő, eddig nem tudtam, hogy a hóvirágot felszedés után minél hamarabb el kell ültetni, mert nagyon könnyen kiszárad. Az enyémek pedig hónapokig várták a kamrában, hogy legyen helyem elültetni őket, hát így jártam. 

A krókuszok, nárciszok viszont virulnak, a tulipánok hamarosan váltják őket, minden nap megyek hozzájuk, számon tartok minden szálat, jajistenem egyet letört a szél! Kezdek teljesen koncepciótlan lenni, egyszer-kétszer betévedtem kertészetbe, mindig beleugrik valami a kosaramba, aztán valahogy csak lesz helye a kertben. Szeretem, lilaságnak hangzik, de boldoggá tesz, ha csak ránézek. Jó nekem!

Nálam még csak most virít el a krókusz

Utolsó táncosok

Az ibolyákat az árokpartról importáltam

Nefelejcs

Kőtörőfű

Leánykökörcsin

Pázsitviola

Az egyetlen Peonia bimbó

Bújnak a liliomok

Soknárcisz

A konyhában is

Rajtkőn a tulipánok

Kertecske

Virágoskert

Most, hogy lassan itt a december, egészen aktuális írnom a nagyon-nagyon-nagyon vágyott, sokat tervezett, villámgyorsan és egyáltalán nem a tervek szerint kivitelezett virágoskertemről.

Szomszédbácsi háza és a kocsibeálló közötti 30x3 méteres földsávról van szó, ami egészen addig felfoghatatlanul nagynak tűnt a szememben, amíg el nem kezdtem beültetni. A térkövezés előtt az udvarunk, hát diplomatikusan fogalmazva is igencsak terep jellegű volt, gödrök, lejtők, földhányások mindenfelé, elég siralmasan nézett ki. 

Ez év májusában a tereprendezés kezdetén 

Aztán az uram és SzembeLaci sok munkával mégis széppé varázsolta, bár Laci szerint teljesen reménytelen ide bármit ültetni, annyira terméketlen és kemény itt a föld, az építésvezetőnk pedig egyenesen azt javasolta, szórjuk fel az egészet kaviccsal, és állítsunk bele néhány cserép muskátlit. Én ennél bizakodóbb voltam, anyukám meg aztán teljesen, mondta, ültessek csak nyugodtan, jó lesz az. Én pedig hittem neki, főleg miután fő gyomirtói minőségében július végén felásta és taracktalanította ezt a kemény földet, nekem már nem volt más dolgom ültetés előtt, mint felkapálni és megszüntetni a lósóska ültetvényt, ami azóta nőtt.

Néhány éjszakát eltöltöttem a monitor előtt vadul tervezve a kertemet, kompozíciókon meg színharmónián rágódtam, de rájöttem, nem megy ez így nekem, kezdjük el, aztán majd meglátjuk, hanem tetszik, legfeljebb átalakítom.

Két dolgot tudtam biztosan, a kocsibeálló mellé levendulasövény kerül, és a kert közepére egy oszlop, ami a majdani kerítésoszlopaink mása lesz, és minden évszakban valamilyen idénynövény díszlik majd rajta cserépben. Az oszlopot el is készítette nekem az uram, de befejezni majd a kerítéssel együtt fogjuk, addig csupasz marad.

Október végén az uram kivett egy hét szabadságot, favágás, és garázsrendezés céljából - körbeszegte a garázs plafonján a lambériaborítást, mert az ott levő résen eddig ki-be járkálhattak kedvük szerint az egerek, elbontotta az avitt polcrendszert, a kinti kamrához vezető nyeklő-nyakló tákolt lépcső helyett öntött egyet betonból, és Marcival kibetonozták a térkő és melléképület-helyiségek közötti réseket. Az én uram falura költözését egyébként leginkább az motiválta, hogy legyen végre egy zárható garázsa négy fallal, nemcsak két vonal egy teremgarázsban, és 2014. októberének végén, egy évvel ideköltözésünk után ünnepélyes keretek között végre beállhatott a dizájn szempontjából még nem, ám funkcionálisan teljesen tökéletes garázsába.

Mindezen munkák mellett engedélyezett nekem is némi szabadidőt, és vigyázott a fiúkra, amíg én a kertben tevékenykedhettem. 

Miután felkapáltam és kigazoltam a kertet, és közben kiszedtem rengeteg sok kő, cserép, beton, csont (?), drót darabot, és az uram megtrágyázta,  vásároltunk 70 tő szabad gyökerű francia, két angol, és három tő fehér levendulát a kuriózum kedvéért, és mert csak ennyi volt a bácsinak. Még aznap elmentünk a közeli kertészetbe is, és egy kékszakállal, négy tő futórózsával (halvány rózsaszín és illatos bordó) és két tő nyári orgonával jöttünk haza. Egy tő kékszakállt pedig a levendulás bácsitól is kaptunk ajándékba. Másnap pedig kezdődhetett az ültetés, áh végzünk vele hamar, látszik, hogy a netről tanulok kertészkedni...

No elég az hozzá, hogy este tízkor, fejlámpával, vízhólyagos tenyérrel még levendulát ültettem, közben az uram egyedül birkózott a gyerekekkel, akkoriban Lackó még roppant méltánytalannak érezte, hogy mondjuk nem tartja ölben, miközben Marcit fürdeti, és ennek fülsiketítően hangot is adott. Azóta nőtt a türelem benne is, bennem is. 

Úgy tűnik meg is eredtek a tövek, egyiken sem látom, hogy ne érezné jól magát, remélem így is marad, pár év, és levendula nagyhatalom leszünk, legalábbis itt a faluban.

Miután az uram ingerküszöbénél sokkal többet költöttünk növényekre, ezek után a kert benépesítésére a tarhálás módszerét választottam. Úgy tűnik, mások is, mert a faluban sétálva nagyjából minden háznál ugyanazok az évelők köszönnek vissza. Kaptam a faluból sásliliomot, varjúhájat, tűzgyöngyvirágot, pünkösdi és bazsarózsát, japán díszfüvet.

Anyukámtól kaptam hat tő rózsát és három törperózsát, árnyékliliomot, és szerzett nekem két hortenziát, amiből mindjárt négyet csinált. 

Nagymamámtól két fás szárú bazsarózsa, huszonhat tő írisz, ötvenhat tő liliom, és több száz tulipán, nárcisz és hóvirághagyma került a kertembe. 

Aztán mégsem bírtam megállni és vettem hat tő krizantémot, amiken csak most kezdenek elhervadni a virágok, és állítólag jövőre akár méteres átmérőjű viráglabdává fognak nőni. Alig várom!

Még nem túl látványos a kert, de máris többen megdicsérték, az előző állapotokhoz képest mindenképpen nagy a változás, és nekem is olyan jó végignézni az udvaron. Pedig még nincs is készen. 

Milyen jó, ha a kertésznek segítsége akad

Mondom segítsége

Sárga tulipán. Vagy piros. De lehet, hogy nárcisz...

Hortenziák

Hortenzia ismét

Kékszakáll

Nyári orgona

Rózsaszín és bordó rózsák, hátul a fás szárú bazsarózsa

Íriszek, levendulával

Rózsaboltív lesz, ha megnő

Krizantémok:

Virágoskert Sándorral...

és Sándor nélkül