A bodza ideje

Azt hiszem, ha ki kellene választanom a számomra legkedvesebb ízt, a bodzát választanám. Nagyon szeretem. Tavalyig csak szörpként ismertem, de az elmúlt évben lekvárok formájában is üvegbe zártam a május illatát, ízét. Készült bodzavirágos alma, eper és cseresznye dzsem, mindhárom nagyon finom, de kedvencem mégis az almás változat, azzal harmonizál leginkább. A dzsemeket Dzsemfix-el készítem, a zacskón leírtaknak megfelelő gyümölcs-cukor arányokkal. A száráról lecsipegetett virágokat (10-15 tányér virág minden kiló gyümölcshöz) forrás után adom a gyümölcspéphez, még 2-3 percet forralom, majd üvegekbe töltöm.

Idén is szedtünk több kosárra való bodzavirágot, bevált lelőhelyünk van, gazdag terméssel, pár percnyire a falunktól. 

De nemcsak a virágokra érdemes koncentrálni, akár távolra nézünk, akár közelre, láthatunk valami szépet...

esetleg valaKi szépet...

Idén is került már bodzavirág lekvárba, tortába, száratottunk teának, és szörppel is próbálkoztam. 

Szörpöt most készítettem életemben először, de nem sikerült. Kevés cukorral terveztem (3 l szörphöz 0,5 kg), de míg a cukor hozzáadása előtt szinte csak a citrom íze érződött, után nagyon édes lett, íze pedig... enyhén poshadt bodzavirág. 

A gyerekekkel egyik délután bodzavirágos palacsintát is sütöttünk, nagyon picit lehetett érezni a bodza ízét, pedig tettem a tésztába bőven. Sebaj, pótoltuk bodzás eperlekvárral. 

Szeretek emlékezni erre a napra, ritkaság mostanában, de kivételesen nem nyírták egymást a gyerekek, nem vinnyogott senki,  nem engedték el a fülük mellett, ha valamit kértem,  Marci mesét olvasott Lackónak, viháncoltak a májusi esőben, én pedig egy egész álló napig jó anyának érezhettem magam...

Húsvét

Az elmúlt hetek nehezen teltek, március eleje óta mindig beteg valaki, én magam is hetekig kínlódtam egy makacs arcüreg-gyulladással. Mindezek ellenére igyekeztünk készülni az ünnepre lelkileg és külsőségekben is. Szeretem, hogy a gyerekek már várják ezeket a különleges alkalmakat, az ünnepi terítéket, a kézzel készült apróságokat. Marci a legutóbbi írás ötöse után is felvetette, hogy igazán megünnepelhetnénk...

Marci levelet is írt a Nyúlnak, akinek ezek után nem lehetett kétsége affelől, hogy őt itt bizony nagyon várják.

A nagy írott betűk közül még csak az A-t és az M-et tanulták.

A fiúkan felvetődött a gondolat, hogy mennnyire akadályozza majd a Nyulat a tojások kézesítésében a hűvös, esős idő, végül kisütötték, hogy egy sas(!) hátán repülve érkezik majd, úgy gyosabb, és nem lesz sáros a lába,  és különben is van esernyője. Nem is lepődtünk meg hát, hogy elég korán megérkezett, mire hazaértünk a szentmiséről, a kis tányéron szervírozott  répát a Nyúl félig megcsócsálta, és a garázs előtt hagyta ajándékait.

A kis zsákokat még tavaly hímeztem, hétfőn jó szolgálatot tettek, mikor a család férfitagjai locsolkodni indultak. Annyi édességet gyűjtöttek, hogy szerintük kitart karácsonyig. Hát kiváncsi leszek. 

A három nyúl-párnát az ünnep előtti felsőörsi pihenésünk alatt varrtam, itthon már csak a nyakbavalóikat kellett elkészítenem. Úgy örülök, hogy igazán szeretik őket a gyerekek, velük is alszanak. 

Az idei húsvéti dekorációt a kék szín uralta, és bár nagyon kapkodtam a képek elkészítésekor, így hmmm nem sikerültek valami jól, mi nagyon szerettük, és remélem, a hangulat így is érezhető.

Nekem valahogy sosem sikerül igazán szépre a kalács, most annyira nem, hogy csak szeletelve merem megmutatni...

Tavaszi linzerek, tojással díszített islerek

Idén vanilia-krémes tortát sütöttem aszalt vörösáfonyával, és ostyafű-fészekkel. Lackó húsvét óta füves tortát akar enni, vagy legalább egy kis füvet...

A fehér porcelán nyulak állandó részei a húsvéti dekorációnak. Most bátran az ablakba tettem őket, ahol villámkezű Juli eléri, ha akarja. Még épek.

Tulipánok

Már három napja tavasz van. Ezalatt hírmondó sem maradt a tél utolsó hórongyaiból, a december óta kitartóan virágzó hóvirágok magukhoz tértek, és a korán kibújt hagymásokon sem látszik, hogy megviselték őket az elmúlt hetek fagyos éjszakái. 

Hiányoznak a virágok, a harsány színek. A fokföldi ibolyák, orchideák is szépek persze, de mégis az az igazi, mikor jácint, nárcisz vagy tulipán kerül az ablakba.

Marci is tulipánokat vitt nőnapra a tanító néniknek és kislányoknak az iskolába, az igazi virágnál kevésbé sérülékeny, ám legalább olyan  illatos változatban. 

Sokféle sütikiszúróm van, ennek a készletnek különösen megörültem, a tulipánoson kívül készíthetek már nyulas, pillangós, kiscsibés, vagy éppen hímes tojásos linzereket is.

Este pedig a fiúk lepték meg a család lányait egy-egy csokor tulipánnal, velük bekacsintott a tavasz az otthonunkba is.