Húsvét

Az elmúlt hetek nehezen teltek, március eleje óta mindig beteg valaki, én magam is hetekig kínlódtam egy makacs arcüreg-gyulladással. Mindezek ellenére igyekeztünk készülni az ünnepre lelkileg és külsőségekben is. Szeretem, hogy a gyerekek már várják ezeket a különleges alkalmakat, az ünnepi terítéket, a kézzel készült apróságokat. Marci a legutóbbi írás ötöse után is felvetette, hogy igazán megünnepelhetnénk...

Marci levelet is írt a Nyúlnak, akinek ezek után nem lehetett kétsége affelől, hogy őt itt bizony nagyon várják.

A nagy írott betűk közül még csak az A-t és az M-et tanulták.

A fiúkan felvetődött a gondolat, hogy mennnyire akadályozza majd a Nyulat a tojások kézesítésében a hűvös, esős idő, végül kisütötték, hogy egy sas(!) hátán repülve érkezik majd, úgy gyosabb, és nem lesz sáros a lába,  és különben is van esernyője. Nem is lepődtünk meg hát, hogy elég korán megérkezett, mire hazaértünk a szentmiséről, a kis tányéron szervírozott  répát a Nyúl félig megcsócsálta, és a garázs előtt hagyta ajándékait.

A kis zsákokat még tavaly hímeztem, hétfőn jó szolgálatot tettek, mikor a család férfitagjai locsolkodni indultak. Annyi édességet gyűjtöttek, hogy szerintük kitart karácsonyig. Hát kiváncsi leszek. 

A három nyúl-párnát az ünnep előtti felsőörsi pihenésünk alatt varrtam, itthon már csak a nyakbavalóikat kellett elkészítenem. Úgy örülök, hogy igazán szeretik őket a gyerekek, velük is alszanak. 

Az idei húsvéti dekorációt a kék szín uralta, és bár nagyon kapkodtam a képek elkészítésekor, így hmmm nem sikerültek valami jól, mi nagyon szerettük, és remélem, a hangulat így is érezhető.

Nekem valahogy sosem sikerül igazán szépre a kalács, most annyira nem, hogy csak szeletelve merem megmutatni...

Tavaszi linzerek, tojással díszített islerek

Idén vanilia-krémes tortát sütöttem aszalt vörösáfonyával, és ostyafű-fészekkel. Lackó húsvét óta füves tortát akar enni, vagy legalább egy kis füvet...

A fehér porcelán nyulak állandó részei a húsvéti dekorációnak. Most bátran az ablakba tettem őket, ahol villámkezű Juli eléri, ha akarja. Még épek.

Baglyot vacsorára?

A születésnapokat, névnapokat szeretjük hétvégén ünnepelni, ilyenkor sokkal több időm van készülni, több idő jut egymásra és persze az ajándékra is, mint mint egy szaladós hétköznapon. Mostani hétvégénk viszont elég zsúfolt lesz, és Marci is olyan nagyon várta már, hogy úgy döntöttük, névnapját kivételesen kedden, a napján ünnpeljük. 

Mostanában mire az uram hazaér a munkából a gyerekek már ágyban vannak, most azonban ő is hamarabb megérkezett, sőt vacsora előtt még egy kis közös legózásra is jutott idő a fiúkkal. Amíg a gyerekek játszottak, én Marci kívánságára baglyokat fabrikáltam az ünnepi vacsorához. No és cicákat, mert a bagolyszárnyak formázása közben leeső sajtdarabkák macskafülekre emlékeztettek. Marci szerint ez volt a legjobb névnap, és már be is nyújtotta igényét egy űrhajós születésnapra.

Csak a képek feltöltése közben vettem észre, hogy a L betű kimaradt...

Még sosem volt dolgom amarillisszel, ez az első, alig várom, hogy virágozzon.

Marcell latin eredetű név, jelentése: harcos

Az új év elején

A faluban lassanként eltűnnek a házakról a karácsonyi fények, hamarosan én is elcsomagolom a díszeket. Új év áll előttünk, új tervek, feladatok, ünnepek, lehetőségek. Az urammal már elkészítettük szokásos évi számvetésünket, értékeltük 2017-et, és megbeszéltük terveinket erre az esztendőre, és bár nem szokásom, de tettem betarthatónak remélt fogadalmakat is. 

Rendezgetem a karácsonyi szünetben készült fotókat, milyen gyorsan elrepült ez a néhány nap! Mégis mennyi minden belefért: ünnep, vendégség, együttlét, pihenés... mondjuk ez utóbbi az előbbiek miatt csak részben valósult meg, de sebaj. Tartalmas, szép napok követték nálunk a karácsonyt, sokat játszottunk, süteményt sütöttünk, beszélgettünk, kirándultunk, tanultunk, meséltünk, elkészítettem életem első egészben sült libáját, szilveszter éjjelén az utcán koccintottunk és néztük mások tüzijátékait. Nehéz elengedni...

Szenteste után még kétszer ünnepeltünk családjainkkal. Az aprók mindkét alkalommal lesték az angyalokat.

A közelünkben remek kirándulóhelyek vannak.

Az udvarunkon már nem, de a házunk fölötti dombon még fehér volt a karácsony.

A téli szünet kedvence a Diótörő. Nem lehet megunni.

Mézest többször is sütöttünk, villámgyorsan elfogyott.

Az új autós szőnyeg egy vizuális rettenet, de két (három) autómániás fiúnak maga a boldogság.

Gyerekek, róka, legó, karácsonyfa

Juli bábszínháza  hamar tetőt kapott és várrá változott.

Köszönöm, hogy velünk voltatok, 2017 utolsó rózsájával kívánok minden kedves olvasómnak boldog új esztendőt!

Karácsony

Békés legyen a karácsony, ne tökéletes! - Így kezdődött a prédikáció a tegnapi szentmisén, mi meg csak összemosolyogtunk az urammal, hát igen, hajnali háromig festettem, hímeztem. Reggel még csomagoltam - december eleje óta megvan minden ajándék, és mégis - majd elindultunk a városba az ügyeletre Julcsival. Mandulagyulladás, gégegyulladás, hörghurut. Dél elmult, mire hazaértünk, Julcsi elaludt, az uram gyorsan befaragta a fát, mi pedig elkezdtük díszíteni a fiúkkal - piros díszeink évek óta a dobozban maradtak, idén övék lett a főszerep. No és persze a saját alkotásoké.

Még az autóban megbeszéltük, hogy az ajándék bábszínházra fel kell rakni a függönyt, és a bábokat is még be kell csomagolnom. Az ebédre szerencsére nem volt gondom, anyukám mindent elkészített. Nem volt időm a szép terítésre, már megebédeltünk, mikor eszünkbe jutott, hogy az ünnepi abroszt sem tettük fel, egyébként sem volt teljes a család, Julcsi még ekkor is aludt. Délután misére mentünk, Marcim ministrált. 

- Mikor vittük ki a kis Jézust a jászolba, a pap bácsi mondta, hogy spurizzunk, mert hideg van. És akkor én a lépcsőn láttam az angyalokat! Legalább százan voltak! A legvégén repült egy kicsi angyal és kezében vitte az autószállító kamiont. - Tudniillik ezt kérte az angyaloktól. A biztonság kedvéért le is rajzolta, és meg is írta nekik. Boldog karácsonyt, angyalok! Tisztelettel, Marci - így zárta a levelét.

Hazaérve bekapcsoltuk a fényeket, és vártuk az angyalokat. Nem öltöztünk szép ruhába, nem volt szépen terített asztal - ami azt illeti ünnepi vacsora sem, mert a gyerekek sonkás szendvicset kértek- elfelejtettük feltenni a függönyt a bábszínházra, és a bábokat is csak utolsó pillanatban dugtam egy dísztasakba.

 Julcsi a több órás alvás után kicsit jobban lett, és olyan szép volt az ünnep! A gyerekek annyira örültek! És Marci angyalt látott, százat! Repüljenek felétek is! 

Áldott, békés, szép karácsonyt kívánunk mindenkinek!