Zöld vonatot hoznak az angyalok nekem

"Berepülnek és leveszik a cipőjüket a angyalok. Lecsücsülnek, leveszik a cipőjüket, zokniban lesznek. Nem szabad bejönni a szobába cipővel.

Nem bántom az angyalokat, kicsit megijesztem őket. Kettő angyalok jönnek, megnézik a lábamon a bibit.

Megnézik a porszívót is az angyalok.

Anya dolgozik, utána angyalok idejönnek Marcihoz. Még kell várni. Sokat kell várni, hogy megjöjjenek az angyalok. Várom az angyalokat, nagyon. Nagyon várom, karácsonykor bekopognak.

Az angyalok a mennyországban laknak, ott vigyáznak rám. És a zöld vonatra. 

Mikor jönnek az angyalok, mikor? Esik a hó, és angyalok odaadják Marcinak a zöld vonatot. Megköszönöm a zöld vonatot az angyaloknak."

kicsi angyalom

Babóca Katája, apa Toyotája

Csak nézek és ámulok, hogy Marci milyen látványosan fejlődött az utóbbi időben.

Nagyon büszke vagyok rá, és végtelenül hálás. Tudom, másnak természetes, de én még mindig csodaként élek meg egy olyan egyszerű dolgot például, hogy tud járni. Egy évvel ezelőtt éppen csak elindult, most pedig már szalad. Ugyanígy érzek a beszéde kapcsán is. Tavaly ilyenkor egy év aktív TSMT után is csak néhány szót mondott, míg mostanában…:

Marci mesél, a történet elejéről lemaradtam, de úgyis az utolsó mondatban van a lényeg:

- ….belement a pocsolyába, aztán levette a gumicsizmát, ééééééééééés ….. zokniban volt! Bizony!

Apa és fia autóval készülnek valahová. Marci rendezkedik:

- Apa hátraül, Marci vezet. Anya marad otthon.

Barátnémhoz indulunk Gárdonyba, mikor találkozunk az egyik házbeli anyukával.

- Hova mész Marci?

- Katához, vonattal…..a tóhoz. Ő nem Babóca Katája, ő egy másik Kata!

(Aki nem lenne naprakész a pöttömöknek szóló irodalomból, A sárga katica c. Bartos Erika mese szereplőiről van szó)

Apja fia, de mennyire:

- …és megyünk dédimamához  kék vonattal. Keresztapa is ott lakik, abban a lakásban. Keresztapa nem édesapa, édesapának Toyotája van, keresztapának Opelje.

Anya jó puha!

Marci nem akar fogat mosni, gondolja, hízeleg kicsit, hátha elbliccelheti:

- Nem mosom fogat! Apa kemény! Anya jóóóó puha!

Fókánk fülét félig megették a szúnyogok. Érzi a dolog fontosságát, időnként jelentkezik nálam, hogy kenjem be a „bibiket”.

- Anya bekeni fülem, meggyógyul.

Majd feléled benne Istenes Szent János szelleme, vattapamaccsal járja a lakást, és mindent, de mindent meggyógyít. Kezdi szeretett villamosával, bekenegeti alaposan, megsimogatja, lefekteti, betakargatja. Aztán jut a gyógyító érintésből a játékoknak, a falaknak, a hűtőnek, az ajtóknak, még a parkettának is. Közben motyogja:

- Mindig dolgom van. Meggyógyítom, simi, simi. A cipőt is megtörölöm, a füle is bibis. Jó koszos, ezt is kinőttem. Ez a mi az? Gumicsizma. Jól bele a pocsolyába. A széket is megtörölöm, ő is bibis…..

- Anya, kérem szépen olyat! (rázókeveréket) Nem kiborítom, jó?

- Marci készen van. Kicsit megpihenek. Megpihentem. Még mindig dolgom van. Itt nincsen zsiráf. Elbújt. Ezt is megtörölni… Anya, kérem szépen ölbe!

Többszöri kérésem ellenére sem fogad szót, addig ügyeskedik, míg kiborítja a felfutott élesztőmet. Haragosan rákiabálok és beküldöm a másik szobába. Pár perc múlva előoldalog, ezt motyogja:

- Adok puszit, anya boldog lesz. Nem mérges…

Pénzmosó

Kaptam az uramtól egy kétszázast, gyarapodik a konténer-alap.

Marci rögtön lecsap:

- Kérek! Én is kérek pénzt!

-  De hát mit csinálnál vele, szívem?

- Viszem mosás bele!

Háttérinfó: Marci az utóbbi időben naponta többször pakolja tele a mosógépet, bármivel, amit talál, és elér. Örülök, hogy még nincs macskánk…

Piszó, kabriómarkoló

Marcival egy, a neten talált diasorozaton járművek képeit nézegetjük. Most látja a képeket először. Az autó feliratú képnél elrikkantja magát:

- Piszó! Anya, nézd! Piszó!

Eltart egy-két percig mire rájövök mit mond: Pegueot.

-  Tényleg az! Hát ezt meg honnan tudod?

Sajnálkozva végigmér, még a száját is elhúzza, majd rábök az autó elején az oroszlánra.

- Ott a jele!

 Az járműmániás mesél a kicsi járműmániásnak:

- ….és akkor a Zsiráf beült a markolóba…

- Kabrió maakoló!

- Nem hiszem, hogy létezik markolóból kabrió. De miért üljön kabrióba a Zsiráf?

- Zsijáf nagon madas!

Tükörmarci, avagy a magvető nem dolgozik hiába

Marci vizet kér, majd ránéz a pohárra és megjegyzi:

- Pojár kabrió.

Mikor látja, hogy nem értem az összefüggést, rávilágít:

-  Nincen teteje.

Ebédelünk, nézegeti tányérján az ételt.

- Nem kóbász.

Majd enni kezd, de kis idő múltán lekoppantja a kanalat.

- Kóbász jobb!

Két autó beszélget marcihangon:

- Bácsi, kérek kávét!

- Jóóóóó, perszeee!

Tornáznia indulunk, nógatom:

- Siessünk, vár téged a villamos!

Torna végeztével amint kilépünk az épületből, futásnak ered:

- Marci szalad! Vár a vijjam tégem!

Korán ébred, próbálom rávenni egy kis pótalvásra:

- Kész, vége. Marci felkel!

Mozgás, beszéd, egyebek

Marcikánk lassan 32 hónapos lesz, ami nem kerek szám, de legalább páros, így pont itt az ideje, hogy írjak róla egyfajta összefoglalót.

Minden téren nagyon sokat fejlődött az utóbbi hónapokban, nem látványosan, hanem pontosan úgy, ahogy eddig is megszokhattuk tőle: folyamatosan, stabilan, megtorpanások nélkül.

Mozgás

A járása egyre szebb, egyre kevésbé húzza a lábát, szaladni is tud már, és ügyesen megy hátrafelé is. Egyre többet guggol, ez nála azután jelent meg, hogy megtanult járni. Először csak a térdeit hajlította, ha valamit fel akart venni a földről, vagy leült inkább. Most már nem megerőltető a guggolás, és az egyensúlyából sem szokott kibillenni.

Ha meg tud kapaszkodni a korlátban, egyedül fel-le tud menni a lépcsőn. Ha a kezemet fogja a fellépés nehezebben, megy, biztosan nem tudom olyan stabilan tartani. Ennek ellenére gyakoroljuk sokat, szívesen lépcsőzik, és nagyon örül, ha sikerült feljutni a tetejére.

A bal kezét egyre többet használja, immár spontán helyzetben is, magától. Persze gyakran elfeledkezik még róla, ilyenkor önkéntelenül szorul ökölbe a kezecske.  A bal keze izmai már lazák, puhák. A könyökében van még egy kb. 20 fokos kontaktúra, kinyújtani nem tudja még teljesen. A tenyerét sem tudja még teljesen felfelé fordítani, de ez is sokat alakult már.

Pontosan tisztában van azzal, melyik a jobb ill. bal lába, keze. Felismerte, mekkora örömet szerez, ha ballal tesz valamit, ezért gyakran produkálja magát, ha véletlenül nem figyelek, szól:

- Anya nézd! Ballal!

Beszéd

Beszédindító gyakorlatok számát csökkentettük az új TSMT feladatsorunkban, hiszen be nem áll a szája, folyamatosan beszél, mindent kommentál, és hihetetlenül édes mimikával erősíti meg a mondanivalóját. Magunk között persze jóval kommunikatívabb, mint idegen helyen, de ha szeretettel fordulnak felé elég hamar fel szokott oldódni. A szavak zömét még nem ejti tisztán, de idegenek számára is érthető többnyire. A piacon általában ugyanazon árusokhoz járunk, és többnyire ugyanazon dolgokat vesszük. Marci átvette tőlem már a rendelés feladatát.

- Szia néni! Kérek alma joghurt!

Közben az üvegen át mutogat a kiválasztott palackra és le nem véve a szemét az eladóról, rém komolyan bólogat.

Elkezdett ragozni, de gyakran amolyan Marcisan oldja meg a toldalékképzést, pl. így:

- Marci megy szoba be.

Nagyon érdeklik az emberi test részei és a színek. Naponta többször megnevezi a saját és mások (szülők, plüsslények, képek a meséskönyvben) testrészeit, és azon tárgyak színeit, amiket ismer. A legótornyot (pardon, templomot, haranggal) is úgy építi, hogy összeillesztés előtt megnevezi az adott elem színét.

Viselkedés

Továbbra is nagyon motivált, torna közben ritkán tiltakozik, ha mégis, meg lehet vele beszélni a szempontjaimat, és elfogadja. Talán nem helyes pedagógiailag, de nálunk bevált a vesztegetés: pl. ha ügyesen tornázol utána apával megnézitek az autós könyvet/meghintáztatlak/ vár egy kis meglepetés.

A torna egyes feladatait gyakran beépíti a játékába, pl. letesz egy plüsslényt „csalinak” aztán odakúszik hozzá. Nagyon szereti a fejlesztőit, gyakran emlegeti őket, és a gyerekeket, akikkel csoportos tornára jár.

Szeret elmélyülni abban, amit csinál, és rosszul viseli, ha kizökkentjük belőle. Ezért a napi tornát is akkorra kell időzítenem, amikor éppen új tevékenységet keresne magának, ilyenkor szívesen tart velem.

A dackorszaknak csak a szele érintett meg minket, nincsenek hisztik, de azt sem mondanám, hogy minden szóra engedelmeskedik, van saját akarata és ez így van jól.

itt éppen az informatikában szeretne elmélyülni

A saját akarat a többi gyerekkel szemben is érvényesül. Ha olyan gyerkőkkel van együtt, akikkel egy súlycsoportba tartozik, és ha nagyon akar valamit, akkor azt meg is szerzi magának. Pankrációban még nem vett részt, legalábbis én nem láttam. Anya mesélte, mikor vigyázott a két unokára, tesóm kisfia elvett Marcitól egy játékot. Anyu buzdítani kezdte:

- Marci, harcolj!

Mire a szófogadó gyerekem elkapta Zalán haját, és húzni kezdte. Vigyázni kell hát a biztatással.

És ami a legfontosabb, hogy egy csillogó szemű, sugárzó, vidám kiskölök, aki tele van örömmel, és minden apróságnak úgy és olyan őszinte szívvel tud örülni, ahogyan biztosan mi is tudtunk valamikor, csak már elfelejtettük…

Anya mellé Marci jó!

Szőke fejecske heves rázása, és nanevicceljmárvelem pillantás kísérte a fenti „mondatot” miután felvetettem sarjamnak, mi lenne, ha kivételesen az egész éjszakát a saját ágyában töltené.

De most nem az alvási szokásainkról szeretnék írni, hanem arról a jó kis monitoringról, amit mostanában végzek. Nem tudom, más hogy van vele, de én újra és újra belefeledkezek annak csodálásába, ahogy ez a kis emberpalánta kinyílik, mint egy virág.

Például figyelem, ahogyan beszélni tanul. Először az egyetemes szavakat kezdte mondogatni (nem lehet véletlen, hogy a baba, mama, papa szavak oly sok nyelven hasonlóak), majd néhány főnevet. Később megjelentek a könnyen kiejthető két szótagú szavak, a főnevek mellett más szófajok ritka képviselőivel. Mostanra már nem ragaszkodik a kéttagú szavakhoz, nem okoz gondot pl. a műszerfal vagy kipufogó kimondása. Az alapszókincset az apjától tanulja, természetesen.

A nyelvtanba még nem bonyolódott bele, kizárólag jelen időben él, a birtokos szerkezeten kívül ritkán ragoz. A szavakat csupán egymás mellé pakolja, és mi tökéletesen megértjük.

Közben pedig gyakorol és gyakorol. Be nem áll a szája, elmeséli az élményeit, és rendíthetetlenül ismétli, amit hall, és nem feltétlenül helyesen. Arra emlékeztet, mikor gyerekkoromban, ha senki sem látott, dezodoros flakonba Beatles dalokat énekeltem halandzsa angolul. Akkoriban egyébként a New Kids On The Block volt a menő, ha valaki emlékszik még rájuk, de én mindig kilógtam a sorból.

Vannak szavak, melyek Marci-változatához hűséges, ilyen pl. a cicaka (katica) vagy a báka (bácsi), másokat egyre pontosabban és tisztábban ejt.

Ki fogom próbálni, ha egy leheletnyivel több időm lesz (haha), ezt a módszert a nyelvtanulásban. Régóta tervezem, hogy felelevenítem az évek során mélyre ásott német tudásomat. Marcival szókincsének bővülésével már nem hiszem, hogy lépést tudnék tartani, de ha edzek kicsit, a kistesóval talán menni fog. 

Új év, több beszéd

Lám, lám, az újesztendő láthatóan (azaz hallhatóan) igencsak megoldotta ennek a Marci gyereknek a nyelvét. Például elsején mondta ki először végre Maaaaa helyett a teljes nevét. Megjelent a tessék, a kérem, a kályha, a ropog a tűz, és még sok-sok egyéb szó és kifejezés, sőt már egy-két mondóka, dalocska is egészen felismerhető.

A számokkal is egyre nagyobb barátságba kerül, szereti a dolgokat számba venni, most éppen így: kettő, négy, nyolc… Hogy miért a kettő hatványait preferálja, nem tudom, de már elképzeltem az uramat, ahogy a játszótéri bezzeganyáknak meséli, mekkora matekzseni az ő fia.

Jelenleg anyukámnál töltjük napjainkat, mert emberem az államvizsgájára készül, és szerinte, ha mi otthon lennénk, a tanulása nem lenne túl hatékony. Itt pedig van tévé, és mivel én nem vagyok valami jellemes ember, bizony be is szoktuk kapcsolni. Mindenesetre a tévének és Nils Holgerssonnak köszönhetjük Marci első három szavas mondatát is, ami igazából négyszavas, ha az indulatszót is számoljuk: Róka kapa liba, jajajajaj!

Morfondír

Vajon a Gyermek első értelmes mondatával: „Anya, kész a kávé!”, az Univerzum arra próbál finoman utalni, hogy tán túl sok kávét pusztítok?

Áh, biztos nem…

Nápolyi nélkül is

Sokszor gondolok arra, hogy Marci nem másért választott minket, minthogy megtanítson örülni minden apróságnak. Mai napig rácsodálkozok, nézem elmerülve, és alig tudom felfogni, hogy képes egyedül járni. Vagy tegnap, mikor hosszú idő után először mentünk úszni (alig látszik az égés helye, nem bántja már az uszoda klóros vize) és két anyuka is megjegyezte, milyen sokat fejlődött Manó, mióta nem látták. Végig tartotta a tempót a többiekkel, mélyen bevésődhettek neki a mozdulatok, mert egyáltalán nem volt észrevehető, hogy kimaradt majd’ két hónap. És amit éreztem, mikor ott ült a lépcsőn, akárcsak a többiek, majd felállt egyedül, akárcsak a többiek, óvatosan előrelépett a peremig, akárcsak a többiek, végül nevetve a vízbe vetette magát tudva, hogy két lépésre állok tőle, és el fogom kapni. Ahogy írok róla, most is mosolygok.

Azt hiszem, most kezd beérni a munka, amit ez a csöpp emberke sok-sok hónapja végez. Hétvégén például minden előzmény nélkül egyszercsak elkezdett utánam szavakat mondani. A konyhában ültünk, és csaknem minden egy, illetve két szótagú általam mondott szót megismételt, szófajtól függetlenül. Ahogy mondani szokás, köpni-nyelni nem tudtam a meglepetéstől, még soha nem tudtam erre rávenni, most pedig csak úgy magától elkezdte. Mint Örkény Nápolyi c. novellájában, csak Marcit nem kellett édességgel motiválni. Azóta is gyakorolunk, igaz, egy idő után közli: kész, ennyi, majd odébbáll.

Nagyon érdekes számomra, hogy szombat óta minden családtagot nevén nevez (olyan bájos manóhangon énekli, hogy Zaáááán), de saját nevét még sosem mondta ki, hiába kérem. Önmagát A Baba-ként definiálja (névelővel, amúgy pestiesen), és közben böködi a mellkasát, hogy egyértelmű legyen, kire gondol.