Azt hiszem, elértem blogos
karrierem csúcsára, díjat kaptam!
Méghozzá kettőt, vagyis egyet, de
két kedves blogger társam is megtisztelt vele.
Bár eddig úgy gondoltam, ha tízen
feliratkoznak rendszeres olvasóm közé, az lesz a tetőpont, és sütök egy
tortát, de hogy azt elérjem, talán vesztegetéshez kellene folyamodnom, ezért a
mai napot teszem azzá.
És mivel egyre csak tör fel
belőlem az őszinteség, elmondom, hogy korábban a számat húzogattam a virtuális
plecsniken, (naná, hogy nem én kaptam őket) de ezek szerint csak a róka és a
szőlő esete forgott fenn, mert most Kati és Hajni figyelmessége nagyon megmelengette a
szívemet.
Íme a díj:
és a tennivalók:
- megemlíteni, kitől érkezett a díj
- továbbítani négy bloggernek,
akiknek kevesebb, mint 200 követője van
- értesíteni a megajándékozottat
A továbbküldéssel viszont
gondjaim vannak, mert sokan már megkapták, sőt szívem szerint visszaküldeném Katinak
és Hajninak is, mert nagyon szeretek náluk lenni, és ha gép elé ülök,
biztosan benézek, de az meg milyen lenne már. Nem vagyok túl aktív kommentelő, és
többségében olyan blogokat olvasok, melyek írói nem ismernek engem, de azért a csokor virágnak, remélem, örülni fognak .
Mindenesetre tőlem megy hát a
díj:
1. Szerafinának, aki rokonlélek,
és nemsokára szegről-végről földik is leszünk, és remélem egyszer majd nemcsak
virtuális barátok.
2. Anyavirágnak, akinek csodálom
a bátorságát, és nagyon szurkolok, hogy új életük úgy sikerüljön, ahogy
szeretnék.
3. Erának, mert szeretnék olyan
kályhameleg édesanya lenni, mint ő.
4. Fodormentának, akinek a nagy csokor virág mellé egy ölelést is küldök.
Még egyszer nagyon szépen köszönöm!
