Egy kedves tanárom mondogatta
volt: Mindenben meg kell találnunk a humort!
Tehát: Egy rabbi, egy pap és egy kacsa...
Tényleg igyekszem, de sok esetben
nem sikerül, például most sem Marcus balesete kapcsán. Biztosan az az orvos is
ezzel próbálkozott, aki – No itt van még egy flambírozott baba! – felkiáltással
üdvözölt minket, de egyelőre nem tudok nevetni. Viszont a címben szereplő ordas
nagy közhely valóban bejön nálunk. Többnyire.
A baleset napján Marci nagyon
elesett volt, sokat aludt, az ébren töltött néhány órát pedig az ölemben
üldögélte végig. Másnapra torokgyulladás miatt belázasodott, és két napig nem
tudtam tartósan lehúzni, noha megvolt a kúp, borogatás, hűtőfürdő, ami csak
kell. Lázasan szintén nem volt valami aktív, néha játszogatott kicsit, de
leginkább a kanapén összebújva érezte jól magát, keveset evett, és továbbra is
sokat aludt.
Hogy mi ebben a jó?
Az, hogy ezekben a napokban igazán
jó dolga volt a sérült kis jobb kezének. Nem nyulkált mindenhova, nem koszolta
össze a kötést, nem igazán volt esélye a fertőződésre, újabb sérülésre.
Most bezzeg! Tegnap már
fedőkötést tettünk az eredeti burkolatra, hogy inkább azt koszolja, remélve, hogy így legalább nem hord
le az orvos a sárga földig, amiért nem vagyok képes egy kétévest rávenni, hogy
vigyázzon a keze tisztaságára. Ma pedig egyenesen a fogával igyekezett
megszabadulni a vadi új pólyától, egészen sikeresen.
Az is hasznos volt, hogy jó nagy
kötés került a kezecskére, így ha akart volna sem tudott olyan hatékonyan
dolgozni vele, mint korábban. A szokásosnál többször szorult hát a balra, és
használta is szépen. Sajnos nem tartott sokáig a kímélet, néhány nap után már
visszaállt a régi rend.
Holnap végleg lekerül a kötés,
elég rátermettnek találtattam ahhoz, hogy személyesen vegyem le, két hétig
vigyázzak a sebre, ecseteljem, majd egy utolsó raportra visszatérjünk a kórházba.
Mégis találtam valami humorosat!
Az egyik orvos vezetékneve a sebészeten: Sült.
Ha-ha-ha.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése