Marci születése utáni
szeptemberben az uram egyik biciklis útjáról három gesztenyével tért haza. Néha
szentimentálissá válik, az őszi napfény és talán a fáradtság okán a barna
gömböcökben családunkat vélte felfedezni. Mivel én már alapból szentimentális
vagyok, a gesztenyék azóta is ott figyelgetnek a könyvespolcon.
Miután Marci elindult, már nem láttuk akadályát a családbővítésnek
(két járni nem tudó gyerekkel igazán kihívás lenne a BKV), ezért pénteken
tiszteletünket tettük az illetékes hivatalnál, és ismét beálltunk a sorba.
Hétvégén pedig elmentünk Vácra, a
hivatalos verzió szerint sétálni egyet a Duna-parton, de valójában azért, hogy
a Barátok temploma melletti fa alól még egy gesztenye csatlakozzon a kompániához.
Tudom, furák vagyunk…
Szerintem nem furák, hanem szuperek vagytok!
VálaszTörlésSzeretem ahogy írsz, és a képeidet is, és nagyon örülök, hogy bővül majd a családotok, és annak is, hogy a hozzászólásodon keresztül rátaláltam a blogodra! :)
Marci érkezésének olvasása közben meg nagyon elérzékenyültem, gyönyörűen írtad meg! :')
Nagyon jólesik, amit írtál, köszönöm szépen :))
Törlésna, latod, hat forditva olvasok. :D Marci erkezese is kimaradt nekem valahogy eddig, de elolvasom majd, megkeresem.
VálaszTörlés:))
Törlés