2015. május 17., vasárnap

Lent a sarok!


Másfél hete Marci végre megszabadult a gipsztől. Egészen elképesztő, de a négy hét alatt egyetlen panasz sem hagyta el a száját, nem volt kellemetlen, nehéz, kényelmetlen, viszketős, pedig az aprócska lábujjak éppen csak kilátszottak a hatalmas csizmából, mikor biztonság kedvéért Canestennel próbáltam ecsetelni, alig fértem hozzájuk. 



Az elmúlt másfél hétben újra tanult járni, az elején rettentően kicsit megijedtem, alig vonszolta magát, és a bal lábát kifelé fordítva amúgy chaplinesen húzta maga után.
Becsülettel végezzük az Edittől kapott házi feladatokat (egy másik gyógytornásznál, aki mozgás közben kezeli, folytattuk a DSGM terápiát Budapesten, hetente egyszer utazunk hozzá), annyira szeretem érte, hogy cirkusz nélkül, szófogadóan végigcsinálja a gyakorlatokat ovi előtt és este is.
- Anya boldog vagy rám? - kérdezi.

A kisfiam most már szebben jár, mint a műtét előtt. Nagyon, nagyon-nagyon boldog vagyok!

2015. április 28., kedd

Hatalomátvétel



A nárciszok elhagyták a színpadot, a tavaszi előadás új főszereplői a tulipánok. Legkedvesebb virágaim.






Sárgák, pirosak, keverékek...

                  


Ezért is szeretek itt lakni: mindig van virág a vázában.




Azt hittem, csak piros és sárga "paraszt" tulipánokat ültettem - ezek a kedvenceim amúgy - de örülök a később nyíló arisztokratáknak is. Szerencsés véletlen, hogy hagymáik pont az első sorba kerültek.




Jutott belőlük a veteményesbe is, a borvörös apróságokról teljesen elfeledkeztem, nyáron felszedtem őket, a pincében várták sorukat. Csak januárban kerültek újra földbe, ekkor már javában hajtottak. Két éve vettem a hagymákat a Lidlben, nagyon hálás, sokáig virágzik, sok sarjat nevel, és szerencsére a feledékeny kertészt nem bünteti virágzásmegtagadással.




2015. április 18., szombat

"Miért siettek úgy, nárciszok,..."



Virágba borult a kocsifeljáró melletti kiskert. Tavaly elültettem több száz hóvirág, nárcisz és tulipán hagymát, az egészen icipiciket is. Ez utóbbiak még nem virágoznak, de majd jövőre, akkor lesz itt tavaszi virágtenger! A hóvirágzás ugyan elmaradt, kettő darab fehér harangocska bukkant elő, eddig nem tudtam, hogy a hóvirágot felszedés után minél hamarabb el kell ültetni, mert nagyon könnyen kiszárad. Az enyémek pedig hónapokig várták a kamrában, hogy legyen helyem elültetni őket, hát így jártam. 
A krókuszok, nárciszok viszont virulnak, a tulipánok hamarosan váltják őket, minden nap megyek hozzájuk, számon tartok minden szálat, jajistenem egyet letört a szél! Kezdek teljesen koncepciótlan lenni, egyszer-kétszer betévedtem kertészetbe, mindig beleugrik valami a kosaramba, aztán valahogy csak lesz helye a kertben. Szeretem, lilaságnak hangzik, de boldoggá tesz, ha csak ránézek. Jó nekem!

Nálam még csak most virít el a krókusz
Utolsó táncosok
Az ibolyákat az árokpartról importáltam
Nefelejcs
Kőtörőfű
Leánykökörcsin
Pázsitviola
Az egyetlen Peonia bimbó
Bújnak a liliomok
Soknárcisz
A konyhában is
Rajtkőn a tulipánok
Kertecske

Bezzeg-gyerek

Azt hiszem, senkinek sem kell messzire mennie, hogy a környezetében bezzeg-gyereket vagy -unokát találjon. Ők azok, akik az emlékek szerint kéthetesen átaludták az éjszakát, három hónaposan forogtak, egy évesen szaladtak és mondatokban beszéltek és úgy egyébként is mindig mindenben fejlettebbek a kortársaiknál. 
Ami engem illet, eddig behúztam a nyakam, az én gyerekeim tök átlagosak -vagyis nem, mert átlagon felül cukik- de most ennek vége. 

Mert büszkén kijelenthetem, hogy az egy éves sarjam olyan komolyan megkoreografált, földön fetrengős hisztiket rendez, hogy bármelyik fekete öves hároméves elsárgulna, ha látná!


2015. április 12., vasárnap

Megint Pécs

Április 7-re tűzték ki Marci műtétjének új időpontját, így aztán jó sokáig nem járt oviba, nem vittem fejlesztésre, nehogy elkapjon valami nyavalyát, és újból elhalasszák a beavatkozást. Csak akkor kezdtem egy kisebb ámokfutásba, mikor Lackó néhány nappal a műtét előtt éjjel belázasodott, majd másnap újra... Az uram szerint a fogzás miatt, anyu, a telefonos segítség torokgyulladásra gyanakodott, a ded a nyűgösködésen kívül nem nyilatkozott, én csendben pánikoltam. Végül nem lett folytatása, nem kapta el senki, és Lackónál sem csapott át orrfolyásba, lehet, mégis csak a foga volt? 

Az ünnepre sem tudtam koncentrálni, elvégeztem persze a kötelezőket, takarítottam, főztem sonkát, sütöttem nyuszitortát (a tojásmentes tészta ezúttal nem sikerült, becsületből megkóstoltuk, aztán kidobtuk) de a lényeg kimaradt.
A gyerekeknek azért próbáltunk becsempészni egy kis csodát.

Gyors, mint a Nyúl
Fészekalja
Lackót nem érdekelte különösebben a csoki jószágok
Végzet

Húsvét hétfőn aztán ismét végigautóztunk a kietlen M6-oson, és kora délután jelentkeztünk a kórházban. Az ügyeletes orvos megvizsgálta Marcit, aki  farkas volt éppen, a fiatal doki vette a lapot, jól megijedt, majd fújt neki egy kesztyűlufit. Éreztem, hogy jó helyen vagyunk.


A társalgóban lehet autózni...
Tojásból kelt Verdascoval

Elfoglaltuk a szobánkat, saját szobát kaptunk ketten (nem fizetős!) én külön ágyat, nemcsak egy széket mint sok helyen, sőt össze is tolhattuk az ágyakat. A szobához saját fürdő tartozott wc-vel, zuhanyozóval. 


A nővér megkérdezte milyen ételt nem szeret Marci, mert akkor azt nem kérnek neki. Ez a figyelmesség végigkísérte a négy kórházi napunkat. Hálás vagyok valamennyi ott dolgozó orvosnak, nővérnek, hogy valóban úgy bántak a kisfiammal, ahogy egy gyerekkel kell, velem pedig úgy, mint egy másik felnőtt emberrel. Emberség, kedvesség. Nem is kell ennél több.

A formaságok után még kimentünk ebédelni,



aztán elbúcsúztunk apától.



Kedden reggel fél kilenckor jöttek Marciért, az átfektetőig kísérhettem, tudom, hogy rutinműtét meg minden, de amikor a műtőssegéd ölbe vette és elindultak befelé, azért kiperdültek a könnyeim. Kicsivel kilenc után érkezett az achillotomiát végző prof. és megnyugtatott, hogy minden rendben zajlott, tíz perc múlva pedig hozták is Marcit. 

Ahogy laposakat pillogva összekucorodott azon a nagy ágyon...végülis kibírtam, nem bőgtem. Kapott egy kiszínezhető lapot Ügyes voltál felirattal, apró figyelmesség, szívet melengető.

Fiókám az első napon még kicsit nyűgös volt, nem engedte, hogy a gipszhez érjek, hogy megmosdassam, átöltöztessem. Másnap már nem volt gond, már nem fájt neki, jól evett, jókedvű volt, sokat beszélgettünk, társasoztunk, és persze rengeteg mesét nézhetett.

Csak lazán
Szerdán reggel a prof. is benézett, elmondta a további teendőket, megbeszéltük a kontroll időpontját. Csütörtökön még felnyitották a gipszet, átkötötték a sebeket, megkaptuk a zárójelentést, tízkor útra készen vártuk az uramat.


Azóta pedig tele van a szívem Marcival.
Tudtam eddig is, hogy ő egy nagyon simulékony gyermek, de hogy ezt az állapotot is ennyire nyugodtan, a helyzetét elfogadva viseli, őszintén meglep. Még egy hétig nem állhat a lábára, mászhat, de csak módjával, sokat kell tornáztatni, mondjuk ezt már megszokta. Kicsi gyémánt.

Május 6-án megyünk kontrollra, akkor veszik le a gipszet. A legjobbakat reméljük.

2015. március 26., csütörtök

Március a kertben

Olyan csodás idő van, második hete csak este gyújtok be, és míg Lackó nagyokat alszik a teraszon, Marcival a kertben bogarászunk. Eddig nagyjából 100 négyzetmétert vetettünk be, és igazán mintakertem van, míg a szomszédokban csak most fogasoltak, nálam már sorol a borsó, kint vannak a hagymák, saláták, retek, mustár, pedig az a büdös Sanyi meg a cimborái összejárkálták rendesen, januárban ivartalaníttattuk, mégis nagy társasági életet él.
Sőt, annyira jó vagyok, hogy a gyomokkal is lépést tudok tartani. Egyelőre.
Ám mindez nem jöhetett volna létre, ha nem marad el Marci műtéte...

A macskabulik királya és helyszíne
Március első hetét anyu nálunk töltötte, mivel azt terveztük, míg én Marcival kórházba vonulok, és az uram dolgozik, ő vigyáz Lackóra. Mikor rövid városnézés után hazajöttünk, anyu úgy döntött, ha már szabadságot vett ki, mégis marad, nekiesik a kertnek, és mindjárt Wonder Woman üzemmódba kapcsol. Napokon át reggel kiment, sötétedéskor bejött, az ebédet és a kávét is úgy vittem ki neki, arra is sajnálta az időt. Bemelegítésként kivágta és a kert végébe hordta az utcafronti borostyán dzsumbujt, amit eléggé szétzilált a tél, alul kopasz volt, és virágzás idején nagyon féltettem a gyerekeket, telis-tele volt méhekkel. Csak meg akartuk regulázni kicsit, ám jött Szomszédbácsi - akinek a kertjében gyökerezik egyébként - fogott egy metszőollót, és azt mondta, ha már csináljuk, csináljuk rendesen, egyébként is egykettőre befutja újra a falat.

Így most csupasz, fura, és csúnya a fal, de ültettünk elé dáliát, és anyu ad majd lilaakácot, lesz, ami eltakarja. A nagyja borostyán ágakat az uram feldarabolta, mennek a kazánba, akárcsak a kiszáradt barackfák, Norbi mindent elkövet, hogy ne kelljen a jövő évre szánt tüzelőhöz nyúlni, mert vészesen fogy a fánk.

Mennyire menő borostyánnal tüzelni?
Wonder Woman egyedül kiszedte az összes szőlőkarót kb. 1000 nm területről, ezek még várnak a hétvégére és a láncfűrészre. Tervünk, hogy a szőlő helyére gyümölcsfákat, bogyósokat telepítsünk, anyu le is égette a tavalyi elszáradt növényzetet, nem tudom, mi nő itt, de olyan mint a sás. Ha minden jól megy, most hétvégén kiszedik a tőkéket is.
Három sort meghagyunk eszegetni, bár nem csemege, Othelló azt hiszem, mi azt is szeretjük. Ezt a harminc tőkét anyu megmetszette és nagyjából megkapálta, a rendes kapálás még rám vár, hétvégén remélem, eljutok addig.
Idei másik kertes tervünk, hogy a telek végébe a dombra, ahonnan csodás a kilátás, szőlőlugast benne egy kőpaddal és szalonnasütőt építünk. A helyszín nem túl praktikus, de így nem veszi el a helyet a kert termékenyebb, kevésbé meredek részéből, és az uram szerint a panoráma miatt megéri, legalább észnél leszünk, az ránk fér, mert csúnyákat fog gondolni az, akinek innen vissza kell mennie a házba mondjuk az ott felejtett sóért.

Anyu megmetszette és lemosózta a gyümölcsfákat és a málnát, szedret is, ezeket fel is kötözte. A gyümölcsöst is megkapálta, nekem csak szinten kell tartanom. Az ősszel felásott veteményest kibővítette, és a kialakított ágyásokba elvetettük a sárgarépát, petrezselymet, karalábét, céklát, több fajta borsót, krumplit. Tavaly kis területen kipróbáltam Az öngyógyító vegyeskert c. könyv ajánlotta ágyás nélküli vetést, de nem volt praktikus, utak nélkül nem tudtam rendesen gyomlálni, kapálni, könnyű letaposni a kis növénykéket, maradok inkább az ágyásoknál. Azóta készítettem újabb ágyakat és vetettem a palánták előveteményeként mustárt, kétféle retket, fejes és tépősalátát, rukkolát, madársalátát, spenótot, kaprot és büdöskét. Utóbbival valószínűleg egyébként is tele lesz a kert, tavaly bár megszedtem bőven, mégis sok mag maradt a töveken, de nem baj, nagyon szeretem ezt a virágot. A konyhaablakban is kertészkedem, ott már bújnak a büdöske-palánták.

Szépen nőnek az ablakban (lassan MINDEN ablakban) a palánták, négyféle paradicsom, háromféle paprika, zeller és karfiol várja a májust. A keléssel elégedett vagyok, az idén vásárolt olcsó magok hasonló arányban keltek, mint a tavalyról maradt drágák. Sőt a tavalyi Tizenegyes gyalázatosan teljesített, egyetlen mag sem kelt ki, így most nincs fehér paprika palántám, de van helyette kaliforniai, kápia és pritamin. Fűszerpaprikát idén nem vetettem, a tavalyi kalocsait sem használtam fel, a tövén szép volt, aztán furán, foltosan száradt, majd rothadt, végül kidobtam.

Paradicsom ovi: Bajaja és Ökörszív



Roma FV

paradicsom és zellerbabák  (Mano, Alabástrom)

Paprika különítmény: Csángó, Topepo, California Wonder, Tizenegyes, ami nem kelt ki

Az évelők teszik amit kell, a sóska hamarosan szedhető a medvehagymával egyetemben, az articsóka bár be volt takarva, sajnos kifagyott, és a vörös mángold tövek legtöbbje is.

sóska

 medvehagyma csokor
Vettem rozmaringot és kakukkfüvet, lassan ki lehet ültetni. A kakukkfű tetves, mosódiófőzettel permetezem, állítólag jó ellenük, de csak röhögnek rajta. Szomszédnénitől kapok citromfüvet, remélem megmarad, amit tavaly ültettem, a tél kámforrá változtatta.

Közben bújom a netet, a bioságos könyveket, igyekszem kiokosodni arról, hogyan hozhatnánk létre jó talajt ahelyett a soványka, rögösödő helyett, ami most van. Tavaly sokat hadakoztunk az urammal, őt nem érdekli a kert, az idejébe sem férne bele, de utálja is a kerti munkát, sőt okosan levezette nekem és forintosította, hogy ha az időt, munkát, ráköltött pénzt összeadjuk, nem éri meg kertet művelni, nekünk legalábbis. Azóta elfogadta, hogy ez nekem fontos, szeretem, sőt már támogatást is sejtek felőle, legutóbb, amikor éjjel a paradicsomokat tűzdeltem, lejött hozzám a pincébe, hogy ne legyek egyedül. Ahogy egyre többet olvasok a talajjavításról, mindjobban hiszek abban, hogy néhány év alatt elérhető az a szint, hogy bár tiszta, de ne csak ceruzányi répákat és kétökölnyi káposztákat szüreteljek, hanem valóban többet takarítsunk meg a kert
segítségével, mint amennyit beletettünk. Mindenesetre a talajélet aktív, ma is találtam két pajort (Pusztuljon!- kiáltotta a kiskertész, ez rágta meg a krumplinkat!) de gilisztát legalább hatot, és egy vakond útvonala is jól követhető...
A kertész macskája