2013. április 30., kedd

Lépcsők



Hazafelé tartva egy lépcső alsó fokához érünk, nyújtom felé a kezem. Kicsi ujjak kapaszkodnak belé, megszorítják támaszt keresve, ahogy mindig, de most mégis elengedik:
- Egyedül!

És a 22-es, hemis lábacska nekiindul az előtte magasodó öt darab lépcsőfoknak. Bal fellép, jobb mellézár. Bal fellép, jobb mellézár. A biztosabb egyensúlyozás érdekében még a markában szorongatott kókadozó pásztortáska szálat is leteszi.
- Anya nézd!

Bal fellép, jobb mellézár. Bal fellép, jobb mellézár.
- Nézlek, szívem!

Még látok a könnyektől…

Pénzmosó


Kaptam az uramtól egy kétszázast, gyarapodik a konténer-alap.
Marci rögtön lecsap:
- Kérek! Én is kérek pénzt!
-  De hát mit csinálnál vele, szívem?
- Viszem mosás bele!

Háttérinfó: Marci az utóbbi időben naponta többször pakolja tele a mosógépet, bármivel, amit talál, és elér. Örülök, hogy még nincs macskánk…

Kicsi kert


Két hete, mert már nagyon zavartak az ottani körülmények (is), hírtelen felindulásból nekiestem az előkertnek. Kigazoltam, metszettem, amit ugyan nem tudok, de a növények állapotát látva azt gondoltam, úgysem veszíthetek. Kivágtam két vadrózsa bokrot, több évnyi és több kosárnyi elszáradt hajnalkahajtást hordtam hátra, és meghagytam néhány tő valamit, amiről nem tudtam eldönteni, gyom-e avagy nem. Mostanra kiderült, persze, hogy az. A száraz hajnalkák alól néhány csenevész, kipusztulóban levő rózsabokor, az előző bejegyzésben már említett aranyvessző és jázmin, szívvirág, pünkösdi rózsa került elő, és egy nemtudommilyen nevű bokor, apró, helyes, rózsaszínű virágokkal. Egész jó állapotban van a méretes labdarózsa bokrom és van két kicsi orgonám is.

zöld labdák
a kezdő metsző túlélője
még egyszer a szívvirág

Szomszédnéni megelégedéssel figyelte a ténykedésemet, de még inkább az uramét, ahogy ásta ki a csatornához vezető árkot. Láthatóan nem nézte ki ezekből a városi népekből, hogy ásót vesznek a kezükbe. Aztán adtam neki egy szívvirág tövet, az uram pedig megtákolta kicsit a kerítését, ő pedig hozott nekünk süteményt. Alakul a jó szomszédság. 

a hátsó kertben továbbra is a pitypang az úr


2013. április 29., hétfő

Emésztő gondok


Úgy döntöttünk, éppen itt az ideje szorosabbra fűzni kapcsolatunkat a falu keringésével, azaz vége a maradi gödörbe, aztán ki tudja hova módszernek, csatlakozunk a csatornahálózathoz.
Elgondolni könnyebb volt, mint kivitelezni, lévén nincs ásónk, és csak tippeltük, merre léphet ki a szennyvízcső a házból. Az ásóproblémát Szomszédnéni oldotta meg, aki még egy baltát is kölcsönzött, hogy az árok útjában álló aranyvessző és jázminbokrot is ki tudja venni az én uram. Nem kár értük, egyébként is rossz állapotban voltak, és a csatornától függetlenül is rossz helyen.
Az uram ásott, én lapátoltam, és próbáltuk nem eltaposni/leföldelni kertecskénk egyik ékét, a szívvirágot. 

annyira bájos
Az uram még mindig csak ásott, és ásott, én elfáradtam, nehéz munka ez, inkább kitakarítottam a lépcső alatti részt. Hihetetlen, mennyi minden volt oda is bedobálva, és ki tudja miért, egy bodzabokor is ezt a helyet érezte legalkalmasabbnak a megtelepedésre.

ez már a rend
Az uram pedig ásott, a föld egyre nedvesebb lett, kezdett nem örülni annyira, még mindig ásott, a kupac nőtt, én könyörögtem a szívvirágért, aztán csak meglett a cső. És kiderült, hogy el van repedve. Eddig a föld eltömte annyira, hogy a cucc nagy része az emésztőbe menjen, de most már szabadon jöhetett minden a gödrünkbe. Kipróbáltuk, lehúztuk a WC-t, jött is. Egyébként elképesztő, mennyi víz folyik ki ilyenkor. Micsoda pazarlás, ha elgondolom, hogy mindez ivóvíz!
De legalább az is kiderült, hogy a pincében az uram majdani műhelyének fala nem a beszivárgó esővíztől ázott…

Mindenesetre vége az összkomfortos jó világnak, legalábbis, amíg ki nem cserélik a csövet. Ami állandóan csöpög, erre a problémára pedig a képen látható csodás megoldást eszelte ki az uram. Így csak kiemeltük, és átöntöttük az emésztőbe.

hétvégén betemetjük, remélem


2013. április 26., péntek

Száll a díj blogról blogra...


Azt hiszem, elértem blogos karrierem csúcsára, díjat kaptam!
Méghozzá kettőt, vagyis egyet, de két kedves blogger társam is megtisztelt vele.

Bár eddig úgy gondoltam, ha tízen feliratkoznak rendszeres olvasóm közé, az lesz a tetőpont, és sütök egy tortát, de hogy azt elérjem, talán vesztegetéshez kellene folyamodnom, ezért a mai napot teszem azzá.  
És mivel egyre csak tör fel belőlem az őszinteség, elmondom, hogy korábban a számat húzogattam a virtuális plecsniken, (naná, hogy nem én kaptam őket) de ezek szerint csak a róka és a szőlő esete forgott fenn, mert  most Kati és Hajni figyelmessége nagyon megmelengette a szívemet.

Íme a díj:




és a tennivalók:
- megemlíteni, kitől érkezett a díj
- továbbítani négy bloggernek, akiknek kevesebb, mint 200 követője van
- értesíteni a megajándékozottat

A továbbküldéssel viszont gondjaim vannak, mert sokan már megkapták, sőt szívem szerint visszaküldeném Katinak és Hajninak is, mert nagyon szeretek náluk lenni, és ha gép elé ülök, biztosan benézek, de az meg milyen lenne már. Nem vagyok túl aktív kommentelő, és többségében olyan blogokat olvasok, melyek írói nem ismernek engem, de azért a csokor virágnak, remélem, örülni fognak .

Mindenesetre tőlem megy hát a díj:
1. Szerafinának, aki rokonlélek, és nemsokára szegről-végről földik is leszünk, és remélem egyszer majd nemcsak virtuális barátok.
2. Anyavirágnak, akinek csodálom a bátorságát, és nagyon szurkolok, hogy új életük úgy sikerüljön, ahogy szeretnék.
3. Erának, mert szeretnék olyan kályhameleg édesanya lenni, mint ő.
4. Fodormentának, akinek a nagy csokor virág mellé egy ölelést is küldök.


Még egyszer nagyon szépen köszönöm!

2013. április 25., csütörtök

Mérföldkő


Régóta terveztük, de mégsem szerettünk volna tartós fagyási sérüléseket szerezni, ezért csak az első igazán tavaszi hétvégén aludtunk a házunkban.
A padláson talált lécekből összeeszkábáltunk egy keretet, ami nem engedi szétcsúszni frissen beszerzett, szédítően (szó szerint, pedig egész nap szellőztettük) új szagú ikeás matracainkat, és berendezkedtünk a legkisebb tetőtéri szobában.

Vasárnap korán talpon voltam, de így is majdnem lekéstem az első napfelkeltét:

Lefelé jövet utamat állta egy virágzó barackfa:


Nem teszek fel találós kérdést, inkább elárulom, mit találtam a ház terméskő burkolatán: cseppkövet:


Aztán arra gondoltam, megmutatom nektek puritán szobácskánkat:


Azt hiszem erre az ágykeretre mondanák, hogy rusztikus:


Az első pillantásra ijesztő fal a kert utolsó nárciszainak háttereként nem is rossz:







2013. április 23., kedd

Always look on the bright side of life


Bár egy szembetegségnek köszönhetően egy ideje csak az élet homályos oldalát látom, legalábbis bal szemmel, de az udvaron és a melléképületben levő orbitális kupit nézve hihetetlenül kiélesedik a látásom, és konkrétan a sírás kerülget. Ilyenkor jön az én uram, és a fülembe suttogja, hogy rendben lesz minden, előbb-utóbb a lomoktól is megszabadulunk, de tudom-e, hogy mennyibe kerül egy konténer, és néztem-e mostanában a zsebünkbe. 


Kiderült továbbá, hogy állatunk is van, és sajnos nemcsak az a fácánkakas, amit időnként a kertben látunk sétálgatni. Az egér az, amivel nem számoltam a falura költözés örömmámorában. Vasárnap be is lógott egy a házba, az uram kiebrudalta, én meg próbáltam segíteni, de inkább csak sikítoztam. Irtózom tőlük, abba meg bele sem merek gondolni, hogy esetleg patkány is beköltözhet a portára. Gondolom, remek kis fészkelő hely várja őket a bezsákolt ruhák között. A szomszédban vannak állatok, igazi terülj asztalkám, nálunk meg szuper kis albérlet. 

De igaza van az uramnak, nem kaphatunk mindenbe bele, a kidolgozott projekt terv szerint kell haladnunk. Merthogy olyanunk is van, határidőkkel, ok-okozati összefüggésekkel, nem ám ész nélkül teszünk-veszünk a portán. Mindenesetre a ház ajtaját mostantól hisztérikusan zárom, és létrehoztam egy konténer-alapot: kétszázasokat gyűjtök egy perselyben. Állítólag valakinek néhány hónap alatt összejött így a nyaralás ára. Mi egyelőre legfeljebb a Margitszigetig jutnánk, de elszánt vagyok, és amint odaköltözünk, szerzek egy macskát.

A perselyt most találtam a lomok között. Égi jel.