Húsvét

Az elmúlt hetek nehezen teltek, március eleje óta mindig beteg valaki, én magam is hetekig kínlódtam egy makacs arcüreg-gyulladással. Mindezek ellenére igyekeztünk készülni az ünnepre lelkileg és külsőségekben is. Szeretem, hogy a gyerekek már várják ezeket a különleges alkalmakat, az ünnepi terítéket, a kézzel készült apróságokat. Marci a legutóbbi írás ötöse után is felvetette, hogy igazán megünnepelhetnénk...

Marci levelet is írt a Nyúlnak, akinek ezek után nem lehetett kétsége affelől, hogy őt itt bizony nagyon várják.

A nagy írott betűk közül még csak az A-t és az M-et tanulták.

A fiúkan felvetődött a gondolat, hogy mennnyire akadályozza majd a Nyulat a tojások kézesítésében a hűvös, esős idő, végül kisütötték, hogy egy sas(!) hátán repülve érkezik majd, úgy gyosabb, és nem lesz sáros a lába,  és különben is van esernyője. Nem is lepődtünk meg hát, hogy elég korán megérkezett, mire hazaértünk a szentmiséről, a kis tányéron szervírozott  répát a Nyúl félig megcsócsálta, és a garázs előtt hagyta ajándékait.

A kis zsákokat még tavaly hímeztem, hétfőn jó szolgálatot tettek, mikor a család férfitagjai locsolkodni indultak. Annyi édességet gyűjtöttek, hogy szerintük kitart karácsonyig. Hát kiváncsi leszek. 

A három nyúl-párnát az ünnep előtti felsőörsi pihenésünk alatt varrtam, itthon már csak a nyakbavalóikat kellett elkészítenem. Úgy örülök, hogy igazán szeretik őket a gyerekek, velük is alszanak. 

Az idei húsvéti dekorációt a kék szín uralta, és bár nagyon kapkodtam a képek elkészítésekor, így hmmm nem sikerültek valami jól, mi nagyon szerettük, és remélem, a hangulat így is érezhető.

Nekem valahogy sosem sikerül igazán szépre a kalács, most annyira nem, hogy csak szeletelve merem megmutatni...

Tavaszi linzerek, tojással díszített islerek

Idén vanilia-krémes tortát sütöttem aszalt vörösáfonyával, és ostyafű-fészekkel. Lackó húsvét óta füves tortát akar enni, vagy legalább egy kis füvet...

A fehér porcelán nyulak állandó részei a húsvéti dekorációnak. Most bátran az ablakba tettem őket, ahol villámkezű Juli eléri, ha akarja. Még épek.

Két nap

A gyerekek nincsenek velünk, szokatan, hogy végig tudok mondani egy mondatot, és reggelre nem leszünk öten az ágyban. Közel a Balaton, de a tó még a partjáról is alig látszik, akkora a köd. Kint hűvös van és esik az eső, de a házikó meleg, tüzet raktunk a kis kályhában, forró a tea, az uram olvas, én varrogatok. 

Jó  most nekünk.

Tulipánok

Már három napja tavasz van. Ezalatt hírmondó sem maradt a tél utolsó hórongyaiból, a december óta kitartóan virágzó hóvirágok magukhoz tértek, és a korán kibújt hagymásokon sem látszik, hogy megviselték őket az elmúlt hetek fagyos éjszakái. 

Hiányoznak a virágok, a harsány színek. A fokföldi ibolyák, orchideák is szépek persze, de mégis az az igazi, mikor jácint, nárcisz vagy tulipán kerül az ablakba.

Marci is tulipánokat vitt nőnapra a tanító néniknek és kislányoknak az iskolába, az igazi virágnál kevésbé sérülékeny, ám legalább olyan  illatos változatban. 

Sokféle sütikiszúróm van, ennek a készletnek különösen megörültem, a tulipánoson kívül készíthetek már nyulas, pillangós, kiscsibés, vagy éppen hímes tojásos linzereket is.

Este pedig a fiúk lepték meg a család lányait egy-egy csokor tulipánnal, velük bekacsintott a tavasz az otthonunkba is.

A manó

Elkészült hát a nagy mű, pénteken debütált is az első iskolai farsangon. Anyuval ketten készítettük, egyedül, kézzel, talán még jövő ilyenkor is varrnám. Még így sem végeztünk egy óra alatt , sőt sokszor egy óra alatt sem, de minden percet, öltést és visszabontást megért. Ahogy billegett benne a kis kékszemű, ahogy megdícsérték az osztálytárasai, ahogy legkisebbként kiballagott az ajándékáért... nem vagyok valami szentimentális nő, mégis meg kellett törölgetni a szemüvegemet...

Éjjel a zombibusz tetején...

Ha egyszer valahol egy bájos fotó mellett azt olvassátok, hogy a képen látható jelmez elkészítése igazán nem nagy ügy, egy óra alatt megvan az egész, azt kezeljétek fenntartásokkal. Egyébként úgy jártok mint mi.

Lassan itt az éjfél. Holnap farsang, a jelmez sokkal-sokkal több mint egy óra alatt, de még időben elkészül, hangoskönyvet hallgatok, aztán már csak fánkot kell sütnöm a mulatságra.  No, és kihegyezni a holnap manóbőrbe bújó iskolásom ceruzáit.

Baglyot vacsorára?

A születésnapokat, névnapokat szeretjük hétvégén ünnepelni, ilyenkor sokkal több időm van készülni, több idő jut egymásra és persze az ajándékra is, mint mint egy szaladós hétköznapon. Mostani hétvégénk viszont elég zsúfolt lesz, és Marci is olyan nagyon várta már, hogy úgy döntöttük, névnapját kivételesen kedden, a napján ünnpeljük. 

Mostanában mire az uram hazaér a munkából a gyerekek már ágyban vannak, most azonban ő is hamarabb megérkezett, sőt vacsora előtt még egy kis közös legózásra is jutott idő a fiúkkal. Amíg a gyerekek játszottak, én Marci kívánságára baglyokat fabrikáltam az ünnepi vacsorához. No és cicákat, mert a bagolyszárnyak formázása közben leeső sajtdarabkák macskafülekre emlékeztettek. Marci szerint ez volt a legjobb névnap, és már be is nyújtotta igényét egy űrhajós születésnapra.

Csak a képek feltöltése közben vettem észre, hogy a L betű kimaradt...

Még sosem volt dolgom amarillisszel, ez az első, alig várom, hogy virágozzon.

Marcell latin eredetű név, jelentése: harcos

Az új év elején

A faluban lassanként eltűnnek a házakról a karácsonyi fények, hamarosan én is elcsomagolom a díszeket. Új év áll előttünk, új tervek, feladatok, ünnepek, lehetőségek. Az urammal már elkészítettük szokásos évi számvetésünket, értékeltük 2017-et, és megbeszéltük terveinket erre az esztendőre, és bár nem szokásom, de tettem betarthatónak remélt fogadalmakat is. 

Rendezgetem a karácsonyi szünetben készült fotókat, milyen gyorsan elrepült ez a néhány nap! Mégis mennyi minden belefért: ünnep, vendégség, együttlét, pihenés... mondjuk ez utóbbi az előbbiek miatt csak részben valósult meg, de sebaj. Tartalmas, szép napok követték nálunk a karácsonyt, sokat játszottunk, süteményt sütöttünk, beszélgettünk, kirándultunk, tanultunk, meséltünk, elkészítettem életem első egészben sült libáját, szilveszter éjjelén az utcán koccintottunk és néztük mások tüzijátékait. Nehéz elengedni...

Szenteste után még kétszer ünnepeltünk családjainkkal. Az aprók mindkét alkalommal lesték az angyalokat.

A közelünkben remek kirándulóhelyek vannak.

Az udvarunkon már nem, de a házunk fölötti dombon még fehér volt a karácsony.

A téli szünet kedvence a Diótörő. Nem lehet megunni.

Mézest többször is sütöttünk, villámgyorsan elfogyott.

Az új autós szőnyeg egy vizuális rettenet, de két (három) autómániás fiúnak maga a boldogság.

Gyerekek, róka, legó, karácsonyfa

Juli bábszínháza  hamar tetőt kapott és várrá változott.

Köszönöm, hogy velünk voltatok, 2017 utolsó rózsájával kívánok minden kedves olvasómnak boldog új esztendőt!