2017. december 21., csütörtök

Advent a gyerekszobában




A gyerekek szobája majdnem két éve készen van, kisebb változtatásokat tervezünk még, függöny, dekoráció, apróságok. Közös a szoba, egyelőre nem vágynak külön költözni. Kiváncsi vagyok, mikor jön el ez az idő, és kezdhetjük kialakítani a tetőtéri gyerekbirodalmat. 

Ahogy telnek az évek, egyre több apróságunk van, ami otthonosabbá teszi a házat. Különösen fontos ez számomra a karácsonyt megelőző időszakban. Mécsesek, porcelánok, mütyürkék, mindig megfogadom, hogy ebben az évben már nem veszek semmit, aztán mégis kerül egy és más, és eddig mindennek meg is találtuk a helyét. Szeretem őket nézegetni,  megfényesítik az ünnepet.

Szerettem volna a gyerekeknek saját kis karácsonyfát, de nem találtam árban, minőségben és méretben megfelelő műfenyőt. Ezért vettem néhány műanyag fenyőágat, és azt díszítettük fel advent első vasárnapján. 







A fiúk oldala



Szeretem, hogy a tárgyaknak lassan történetük van. A tündérke melletti zenedobozt például egy réges régi munkahelyi karácsonyon kapta az uram.



Ezt a doboz pedig az ő ajándékát rejtette az első közös karácsonyunkon.



Az ágyak fölötti képkeretekben a húsvéti nyulakat szarvasok váltották fel.





Lackó egyik kincstára. Ő igazi gyűjtögető, mosás előtt nagyon ajánlott átnézni a zsebeit.



A lánysarok még kicsit üres, de fog majd színesedni.



Julcsi álmát egy őz suta vigyázza.



Ezt a mesét olvasom esténként, advent első napján hozták az angyalok. A kedves és izgalmas történet hősei 24 fejezeten keresztül keresik a kívánság-csillagot, ha sikerül megtalálni és feltenni egy fenyőfa tetejére, megtörténik a csoda.



A gyakran olvasott könyvek képtartó polcon sorakoznak. A téli, karácsonyi témájú kötetek ilyenkor kiemelt helyet és figyelmet kapnak.







2017. december 20., szerda

Győri advent

Szeretem az adventi vásárokat. Szeretem a fényeket, az illatokat, a bóklászást a hidegben, a gyerekek piros orrát. A győri vásárba minden évben elmegyünk, a gyerekek egész évben várják a kisvonatot, a körhintát. Ilyenkor fiókba zárom az elveimet, szaloncukrot eszünk és kürtős kalácsot, vesszünk forralt bort és forró kakaót, aki elfelejtett hozni, annak sapkát, kesztyűt. Várjuk az ünnepet.










































2017. december 13., szerda

Julcsi második születésnapja

Bár a blog életéből már megint kimaradt néhány hónap, szeretném a fontosabb események, élmények, pillanatok emlékét, ha csak néhány gondolat vagy fénykép erejéig, itt is megőrizni.

Az ősz, legalábbis az első két hónapja, bővelkedik családi ünnepekben, négy alkalom is nyílik a gyertyafújásra, tortaevésre. Szeptemberben az uram és Juli, októberben anyukám és én lettünk egy-egy évvel szebbek és bölcsebbek is persze.
Most Julcsi születésnapját szeretném megmutatni néhány képben, hiszen míg a mi napunk nekünk felnőtteknek egy szám, számára azonban várakozás, izgalom, fény, csillagszóró és boldogság.








Vaníliatorta szőlővel és rózsákkal a kertből.





Marci szerint lehetett volna különlegesebb, még emlékezett, hogy húga első születésnapjára palotatortát sütöttem.



Szeretek ajándékot készíteni, kislányunknak a torta textil-mását próbáltam megvarrni, több-kevesebb sikerrel. 



Akármilyen is a torta, a lényeg mégiscsak a tűzijáték...




...és az első hajasbaba


2017. december 10., vasárnap

Baratti öböl


Jelet kaptam. Ma reggel megtaláltam a hónapokkal ezelőtt eltűnt farmeromat. A zsebében pedig nem más lapult, mint egy szalvéta, amibe egy toszkán fagyizóban tekerték a tölcsért még májusban. Azt hiszem, itt az ideje, hogy befejezzem beszámolómat, és mutassak még néhány képet rövidke itáliai utunkról, és ha ezen a hideg  decemberi napon van kedvetek egy kis itáliai tavaszhoz, tartsatok velem!

Bár úti célunk Toszkána, azon belül is az erődvárosok, és persze az odavezető kanyargós utak felfedezése volt, látni szerettük volna a tengert is, legalább egy napra. A Baratti öblöt választottuk, és milyen jól tettük! A szezonban nyilván zsúfolt  tengerpart most teljesen üres volt, és elképesztően szép. 













Mindenfelé nőtt itt egy pozsgás növény, virága a kristályvirághoz hasonló színű-formájú, csak éppen tenyérnyi méretű. Hoztam róla néhány hajtást, itthon elültettem, meg is fogantak, nyáron nagyot nőttek, remélem jövőre virágozni is fognak.  



A hegytetőn magasodó, közeli Populonia - ki hinné - szintén etruszk alapítású. A városka csupán néhány utcából áll, a legtöbb házban kézműves boltok működnek, de a kedves-ódon hangulat és a gyönyörű kilátás miatt megérte fölkapaszkodni ide.












Varázslatos volt ez a hét, ezt a pár soros bejegyzést is több, mint egy órája írom, annyit merengtem a képeken. Remélem, visszatérünk még ide, és megmutathatjuk a gyerekeinknek is. A bodzával kevert akácillat számomra összekapcsolódott ezzel a csodás vidékkel, azóta ha megérzem, már látom is magam előtt az évszázados terrakotta falakat és a ciprusokkal tűzdelt, csendben álmodó zöld dombok végtelenjét.