2017. augusztus 1., kedd

Séta Bory-várban



Azt hiszem kevés romantikusabb helyet találhatunk ma Magyarországon, mint a székesfehérvári Bory-vár. Évfordulónk napján ide kirándultunk.
Korábban még sosem jártam itt, és bár hallottam már a várról, láttam képeket, ismertem a történetét, a látvány ami fogadott, mégis meglepett. Egyszerre bizarr, túlontúl díszes, már-már giccsbe hajló, ugyanakkor tiszteletet parancsoló, mégis játékos épület. 








Bory Jenő szobrászművész és építészmérnök építette 1923-tól haláláig, csaknem 40 nyáron át, emléket állítva felesége (Komócsin Ilona festőművész) és hivatása iránt érzett szeretetének, mindkettejük művészi álmainak, érzéseinek, gondolatainak. Az épületet, amit ő inkább műalkotásnak tekintett, saját maga tervezte és kevés segítséggel jórészt maga is építette. Az örök szerelem szimbólumaként emlegetett várat a Guinness Rekordok Könyve is jegyzi, mint a legnagyobb olyan épületet, amit egyetlen ember alkotott. 




Az épületegyüttesben sétálgatva, hamar el is feledtem kezdeti kritikus gondolataimat. Itt valóban szinte sugárzik a falakból, hogy építőjük milyen nagy szeretettel rakta egymása a köveket. Lépten-nyomon meglepetésekbe botlunk, török, szovjet sírkövek a kertben, apró kerámiamozaikok a lépcsőfokokon, festett üvegablakok, a szeretett asszonyhoz írt versek, és szobrok, reliefek mindenütt. Lenyűgöző hely.


A kapu fölött függő kard a várúr pallosjogát jelképezi. Érdekesség, hogy a pallos, mint annyi minden a várban, betonból készült.











Szerintem ezt a szobrot mindenki lefotózza: Huszár születik





A Hitvesi szeretet kápolnája






A vár már Bory Jenő életében megnyitotta kapuit a látogatók előtt, kezdetben maga a várúr kalauzolta az érdeklődőket. Az elmúlt évtizedek alatt sok-sok szerelmespár bóklászhatott a falak között. Sokan a kezük nyomát is rajta hagyták. Vajon Laciék együtt vannak még?


2017. július 31., hétfő

Ígéret





Július 28-a számunkra az egyik legfontosabb nap az évben, hiszen ezen a napon kötöttünk házasságot, és indultunk el az urammal kézen fogva az utunkon. Az idei dátum még különlegesebb, mivel éppen tíz esztendeje tart az utazás. 



Az évfordulónkon Norbi olyan ajándékkal lepett meg, amire már évek óta vágytam. Susan Lordi szobra saját szavaival  "nem szükségszerűen képmás; sokkal inkább emlékeztet minket egy olyan személyre, akihez közel állunk, vagy egy emlékre, melyet meg szeretnénk érinteni. Remélem, hogy az emberek felismerik a szobrokban azoknak a finom kifejeződéseit vagy gesztusait, akiket szeretnek, és olyan darabokat választanak ki, amelyek egyedi jelentéssel bírnak számukra”.




A férjem által választott alkotás elnevezése: Ígéret 



És, hogy felismerjük-e a szobrokban, akiket szeretünk? A gyerekek számára azonnal egyértelmű volt, hogy apát és anyát ábrázolja, sőt Lackó szerint éppen azt a pillanatot, amikor összebarátkoztunk :)



2017. július 22., szombat

A levendula sikertörténet




A két évvel ezelőtti levendulás kudarcaim után szentül megfogadtam, hogy csak azért is lesz nekem lilán burjánzó sövényem, szappanillatú júniussal, szálldosó pillangókkal. 
No és méhekkel, rájuk nem is gondoltam, bár a szezon végére csak három csípést gyűjtöttünk be, egyet Juli, kettőt én, még szerencse, mert az erős-bátor fiaim tán még most is jajgatnának miatta.

Tavaly márciusban gyorsan a tettek mezejére léptem, újra vettem vagy húsz tő  szabadgyökerű levendulát ugyanattól a termelőtől, mert a kertészetben még nagyon picik voltak a cserepesek, és féltem, mire megnőnek és eladó-sorba kerülnek, megint jön a meleg, és én kezdhetem elölről az egészet. A töveket természetesen éjszaka ültettem el, minálunk ez már így szokás, most hogy kívülről tesszük rendbe a házunkat, az uram külön gondot fordít a világításra, így ha ezentúl kedvem támad sötétben kertészkedni, nem kell majd reflektort szerelni a kétágú létrára.

Éjjel ültetni pont olyan mint nappal, csak sokkal menőbb

Ezúttal locsolgattam is a levenduláimat becsületesen és igen!, megeredtek, virágoztak, és már az első évben jó nagyot nőttek. A tavaly nyár végi-ősz eleji másodvirágokat nem vágtam le, beértek a magok, most pedig sok pici levendulamagonc várja, hogy helyet keressünk nekik a kertben. Nagy reményeim vannak velük, meg mindenféle  újabb levendulasövényekkel kapcsolatban. 



Idén nyáron csodás volt a levendula-sor, virágzáskor csakugyan szinte zárt sövényt alkotott, kora reggeltől, sötétedésig zsongott a méhektől, jöttek a lepkék, megkaptam, amire vágytam. 



Az állványzat most is nálunk állomásozik és lehet találgatni, mi az a kék sáv ott a házon




Annyira szép volt, hogy nem is volt szívem levágni, csak akkor ragadtam metszőollót, mikor elhervadt a  virágok zöme, így alig pár csokorra valót tudtam kiválogatni ki közülük hogy megszárítsam. 

A virágokat száradás után lemorzsoltam, majd egy befőttes üvegbe tettem, amire egy régi, évekkel ezelőtt turizott horgolt terítő került. Ezt a kis terítőt miután megvettem, nem használtam semmire, most végre megtalálta a helyét a konyhaablakban. A június illata pedig mindig visszatér valahányszor megrázom kicsit a "levendulabefőttemet". 




2017. július 13., csütörtök

Városi Tömegközlekedési Múzeum - Szentendre



Keddi csavargásaink következő útja Szentendrére vezetett méghozzá HÉV-vel, ami a fiaim számára önmagában felért egy kalanddal.
Imádnak minden járművet, de ha sínen közlekedik, na az az igazi.

Nem először jártunk már a Városi Tömegközlekedési Múzeumban és valószínűleg nem is utoljára. Lenyűgözi a fiúkat a tér, a látnivalók, a lehetőségek sokasága. Az egykori kocsiszín csarnokában a kiállított járművek többsége nyitva áll, ki lehet próbálni, tekerni a kormányt, nyomni a csengőt,  új barátokat találni, kiáltani: - Kérem vigyázzanak, az ajtók záródnak! 
Úgy szeretem lesni őket ilyenkor, önfeledt játékuk közben!







A csarnokon kívül öt teremben és szabadtéren is akad látnivaló. Fényképes kiállítás a Budapesti vasúti tömegközlekedésről a lóvasúttól a metróig, a vidéki városok villamos vonalairól, a tömegközlekedés infrastruktúrájáról, autóbusz és trolibusz-közlekedésről, sőt még a régi kocsiszínhez tartozó kovácsműhely is megtekinthető.

Szeretettel ajánlom ezt a múzeumot, a kiállítás igényes, a látnivaló bőséges, mi három órát töltöttünk itt, de a fiúk még maradtak volna. 
A belépő jelképes, felnőtteknek mindössze 350 Ft, gyerekeknek aki még nem iskolás, ingyenes. Egy hibája van csak -és erre fel is hívtam a pénztáros néni figyelmét, mert szerintem a fiaikkal órákon át a sínek között bóklászó anyák komoly vásárlóerőt képviselnének- méghozzá az, hogy nem lehet kapni kávét.


A csarnokban egyik-másik villamosnak olyan az "arca", akár egy rajzfilmfiguráé










A BKV cégére, kikönyöklő kebelbarátnővel, vasútállomás makett, múlt század eleji bérletek





Kovácsműhely


Autóbusz - terem






Járművek a szabadban, gyerekekkel









A HÉV-en néhány perc után kidőltek, de még ekkor is szorongatták a jegyeket.