Új tető(k)

Ha precíz akarok lenni, csupán a héjazat cseréjét ejtettük meg tavaly február - márciusban, a nettó két hetes munka majd' egy hónapig tartott, vagy a rossz idő, vagy az anyagszállítás nehézségei okán.

Először a melléképület kapott új tetőt. Eredetileg onduline lemez borította, ronda is volt, be is ázott, és egyik tényen sem segített, hogy a réseket az uram purhabbal próbálta betömködni. Három év purhabozás után úgy döntött, keres egy profibb megoldást a hosszú házra - én csak így hívom, hisz a maga cirka nyolcvan négyzetméterével nem kicsi, szoktuk is mondani azért haladunk ilyen szélsebesen mert voltaképpen két házat újítunk.

Nem is írtam, hogy még 2014-ben a térkövezés után a hosszú ház is megújult. A vakolatlan fal egy helyen egy Nivával való hevesebb találkozás nyomát őrizte, és az ajtók is réges-régen megértek már a cserére. A falat kijavíttattuk, bevakoltattuk, színezve még nincs, majd a házzal együtt. A régi ajtók helyett először az uram akart újakat készíteni, majd belátta, hogy szabadidő és megfelelő szerszámok híján nagyjából mostanában lenne készen, ezért inkább rábízta egy lakatosra. Megvásárolt anyag nem ment kárba, lett belőle rózsafuttató, kapu a hátsó kerítésre, asztal a teraszra, satupad...

Előtte

Utána

Visszatérve a tetőre, a melléképület megvált az onduline lemeztől, helyette  cserepes lemezt kapott. Jellemző erre az időszakra, hogy akkoriban az álmaimban többször szerepelt egy Mr. Lindab nevű sétapálcás úr. Mr. Terrán nem, de az nem is hangzik olyan jól. Az onduline veszélyes hulladék, nem könnyű tőle megszabadulni, illetve könnyű, csak drága. Volt, aki nem problémázna a helyünkben, inkább elégetné (???), volt aki azt javasolta, ássuk el - mondtam, az ő telkén minden további nélkül, már hozom is az ásót. Ennyi ondoline legális megsemmisítése több százezer forintba kerül, így még egy darabig nézegetni fogjuk a hátsó kertben.
De legalább már eltakarja a kerítés, ami 2015 őszén készült el, nagyrészt az uram keze munkája, meg kicsit az enyém, a festés legalábbis.
 

Kora nyári udvar

A nagy házról levettük a barna Bramac cserepet, alatta műbőrt találtunk, komolyan, szerintem a régi Ikarusz-ülések ugyanebből az anyagból készültek. Az üléshuzat alatt jó sűrűn be volt deszkázva, így gyakorlatilag teljes párazárást értek el a tetőtérben, ami nem is probléma, amíg nem szigeteled és fűtöd.

Mi mindkettőt szeretnénk majd, ezért megváltunk a műbőrtől, deszkázástól, aztán az ácsok páraáteresztő fóliát tettek fel, és újralécezték, avagy lecezték, ahogy errefelé mondják.

A Szembe Bt napokig fűrészelte a régi tetőt, mostanában fűtünk vele

Attól féltem, a leszedett cserép örökkön örökké a ház előtt fog díszelegni, ugyan ki vesz meg ilyesmit, főleg ilyen sokat, ehhez képest az uram egy hét alatt eladta valamennyit.

Következett a csatornázás. Bontáskor két kukányi csuriz fészket (veréb egyébként, imádom az itteni tájszavakat, fogadjunk nem találjátok ki, mi az a tökös kukac például? )

Az új csatorna nem színes, mert egyrészt jobban tetszett a horganyzott, másrészt az uram jobban hisz a tartósságában mint a festett alumíniuméban. Szerettünk volna rá csatornadíszeket, a tetődísz gondolata is megfordult a fejünkben, aztán el is múlt, maradjon csak ilyen egyszerű, majd a vakolatot cifrázzuk.

A régi tető le volt kontyolva, ezt kiegyenesíttettük, ezzel és az új hódfark betoncseréppel egészen más, szerintünk sokkal barátságosabb külseje lett a háznak.

Kert felől

Utca felől

A tető projektből már "csak" a szigetelés van hátra, az ereszalja befejezése, leszedni a tetőtér lambériáit, gipszkartonozni, előtte az egészet kipakolni, aztán még a terasz tetejét is ki kellene cserélni...jó kis móka lesz!

Főnix

Kedves olvasók!

Jó ideje nem írtam, pedig készültem én, rendre születtek a fejemben a bejegyzések, aztán mire este lett, és leülhettem a gép elé, elfogytak a szavaim. A napokban az elmúlt év fotói között válogattam, furcsa érzés volt visszagondolni az élményekre, annyira távolinak tűntek, pedig hát néhány hónap telt csak el. Szeretném, ha itt is nyomuk maradna, ha gyerekek évek múltán olvashatnának  a delfin-tortáról, a kalózhajóról, a teknősről... 

Szép, tartalmas esztendőt zártunk, ami sok feladatot adott, változásokat hozott, néha egészen ijesztő volt, máskor derűs, olykor veszekedtünk, szerencsére azért többet nevettünk. Már most látszik, hogy 2017 sem lesz unalmas, mindjárt az elején át kellett értékelnem, beletörődnöm, újraterveznem, kíváncsi vagyok a folytatásra. 

Ám előbb még jön egy kis nosztalgia! Köszönöm, hogy velünk tartotok! :)

 

Az első hó

Sajnos mire földet ért, el is olvadt, de amíg esett, nagyon szép volt. Nem szeretek lapátolni, az utána esedékes latyak sem a kedvencem, de olyan jó lenne, ha nálunk is esne legalább egy hóembernyi. 

Sajtkukacok

Karácsonykor megpróbáltam összeterelni a hármakat egy közös fotó erejéig. Nem is tudom, miben reménykedtem, mindenesetre továbbra sincs olyan képünk, melyen mindannyian grimaszolás nélkül, vállalható testhelyzetben tekintenek az objektívbe.

Év végén

Éjfél van. A havas utak és az örök idők országútján. Az óesztendő utolsó éjfele. Tomboló szél nyargal az éjszakában. Nincs ami útjába álljon s a dermedt jegenyék riadtan kapaszkodnak a fagyos földbe.

Éjfél van: a szellemek órája, amikor láthatatlan szánok csilingelnek ismeretlen utakon, s az Úr felhőn túli pitvarában két vándor áll a csillagok ragyogó trónusa előtt. Az egyik tépett havas szakállú agg, a másik ifjú ember.

- Elvégeztem Uram – szól az agg – bocsásd el szolgádat – és leteszi a tarisznyát meg a botot.

- Januártól decemberig jártam a földi utakat és arcod bélyegét mindenre ráütöttem. Mozgattam az órákat és napokat. Csírákat szöktettem életbe és érett magokat arattam; a rügyeket virágba borítottam és gyümölcsüket is leszedtem.

Öreg sírok hátát behorpasztottam, régi fejfákat eldöntöttem, temetőket gyarapítottam.

De ott voltam Uram a nászágyon is és egyformán mértem a szerelem bódulatát és a vajúdás gyötrelmeit.

A folyók új szigetet raktak, régieket hordta el a hegyek hátán megnőtt a hó, de el is múlott, a völgyek torkában új források fakadtak, s régiekre köveket raktam rendelésed szerint.

Öledbe hullott Uram minden. A növekedés, az épülés is, meg a rombolás is; csak Te maradtál Uram változatlan és örök elejétől fogva.

Az ifjú felveszi a botot meg a tarisznyát. Az elnyűtt husáng acélos, görcsös bottá erősödik abban a pillanatban s a foszlott tarisznya újjá, kövérré dagad a láthatatlan útravalótól.

- Elmegyek Uram – szól – akaratod szerint. Útravalómat elszórom majd a földi világban.

- Elolvasztom a jeget, virágba borítom a fákat, dús kalászokat érlelek és megrázom a lombhullató fákat az őszi határban; aztán meg telet borítok az álmodó ugarra.

- Csak egyet kérek tőled Uram – ha megengeded. Add, hogy hosszú legyen a virágos tavasz, bőkezű a búzaérlelő nyár, vidám a szüretes ősz és nyugodt telekamrás a tél, amiket ím, tarisznyámba adtál. Én leszek az idő egy évig Uram, a Te világodban. Engedd meg nekem, hogy lassú legyek, ha örömre válnak a percek, és gyorsan múló, amikor a bánatot mérem, s hűvös enyészetet takarom a Te teremtményeidre.

Az Úr int: felragyog a felhőn túli világ. A vándor elindul, a csillagerdők úttalan útjain a Földre.

Fekete István

Húsvétunk

Végre, évek óta először sikerült igazán készülni az ünnepre, lelkileg is, külsőségekben is. Az uram még egy nap szabadságot is kivett, hogy haladjon kicsit a ház körüli teendőkkel, öntözőrendszert épített, elvitte a törött cserepeket a hulladékudvarba és még más munkákat is tervezett, amikből nem lett semmi, de legalább sokat volt együtt a család. 

Vasárnap a fiúkkal misére is sikerült elmennem, mit mondjak, feldobtuk kicsit a hangulatot, főleg mikor Lackó a két padsor között állva csípőre tett kézzel, apró lábával dobbantva utasított:

- Anya gyeje! MOST!

Bezzeg inába szállt a bátorsága, mikor az atya odalépett hozzá, és megáldotta, olyan ijedt képpel spurizott vissza hozzám, hogy majdnem felkacagtam. Aztán persze Marcim is jelentkezett, nehogy kimaradjon az áldásból, megkapta ő is. Figyeltem, hogy más, rutinosabb szülők mesekönyvet, ennivalót visznek a gyerekeiknek, így ők talán emlékeznek is arra, miről szólt a prédikáció.... A fiúk szerintem csak arra emlékeznek, hogy utána fagyit kaptak és szaladgálhattak a főtéren.

Virágvasárnapra hagyományos menüt készítettem, a húsféléket a helyi hentestől vettem, a zöldségek egy része - medvehagyma, spenót, sóska- a kertből került az asztalra.

 A gyerekeknél a kalács, vagy ahogy ők hívták a körbekalács aratott osztatlan sikert, pedig mindig e recept szerint sütöm a kalácsot, de - Anya, így körbekarikába, sokkal, de sokkal finomabb! Olyan lehet ez , mint a csigaleves, az is jobb ízű valahogy, mintha szimplán csak cérnametélt kerülne a húslevesbe.

Éjjel, mikor a paradicsompalánták első csapatát pikíroztam, az uram szólt, hogy alighanem csőtörésünk van, le kellene mennem az aknába, mert csak nekem van gumicsizmám. Végül mégsem kellett, nem is bántam, nem volt valami hívogató, az a ki tudja milyen mély víz az aknában, az uram pedig másnap kicserélte az elrepedt csődarabot.

A nyúl kicsit elkésett nálunk, valamiért azt hitte hétfőn kell jönnie, aztán már-már kényelmetlenül érezte magát, hiszen kevés ajándékot hozott, Marci szerint legalábbis. Hétfőn, elfeledve a gyerekkori korán kelünk-szépítkezünk-várjuk a locsolókat/elmegyünk locsolni emlékeinket, kényelmesen készülődtünk, a gyerekeket lefoglaltam a nappaliban, így az uram végre aludhatott kicsit tovább. Nagy szó ez nálunk, a két kisebb csemeténk korán kelő. Találtam egy mesét a húsvéti történetről, azt megnéztük együtt, aztán úgy érzem, nem sikerült megfelelő választ adnom a  "Miért ölték meg Jézust?"- típusú kérdésekre.

Késő délelőtt indultak el locsolni, az uram nem nagy kedvvel, a kisfiúk annál inkább. Már csak kölnit kellett előteremteni valahonnan, erről e lényeges momentumról elfeledkeztünk, parfümöt én nem használok, az uram igen, meg is locsoltak vele, de a többieket mégsem férfi illattal kellene. Végül a rózsavizemet vitték el, átöntöttük egy másik üvegbe, ami éppen egyetlen fokkal volt szebb az eredeti műanyagnál. Csak három helyen voltak, mégis egy kosár édességgel tértek haza, plusz, amit a hervadozó lányoknál magukba tömtek- Képzeld, D-nek biciklit hozott a nyuszi!, - azt hiszem a gyerekkor kezdi elveszíteni ártatlanságát. 

Szedtek füvet, építettek fészket a birsfa alá, amit már egy hete gondosan feldíszítettünk, hogy a nyuszi majd idetaláljon. 

A délután alvás után Marcinak első dolga volt az ablakhoz szaladni, ám csalódottan látta, hogy az ajándékok begyűjtéséhez nem lesz szükség talicskára. Néhány csokit kaptak és egy-egy elemlámpát. Ez volt az első alkalom, hogy nem kitörő örömmel fogadott bármi apróságot, amit kapott. Szerencsére hamar megvigasztalódott, a nyúl pedig bajban van, mert nem akar elmenni a húsvéti nagy ajándékozás irányába. Hacsak a három nyulat nem tekintjük annak, ami szerettem volna varrni a krampuszoknak, de idén már nem jutott idő rá, jövőre, remélem ott ülnek majd a fészekben, a gyerekeket  pedig addig is igyekszünk arra tanítani, hogy lássanak a darabszám, és a pénzbeli érték mögé.

Lackó kettő

- Anya, ugye fenn maradsz éjszaka, és sütsz Lackónak tortát? 

Fennmaradtam, sütöttem. Csigabigatortát, mert gyermekemet az autókon kívül a csigákhoz fűzi valamilyen erős láthatatlan kapocs, és mert könnyebb kivitelezni, mint egy autós tortát, bár utóbbit még nem próbáltam. Majd jövőre.

Méltó tálcánk sajnos nem volt, amin elfért volna őcsigasága, és mivel malomkő sem akadt a háznál, a szomszédból szereztem

Éppen ma három hete, hogy Lackó fiam mind a nyolcvanöt centijével és huszonkettes lábaival belépett a harmadik évébe, hát megy az idő kérem, hogy ez nagy közhellyel éljek, és most már azzal sem áltatom magam, hogy csak ők öregszenek, elég, ha belenézek a tükörbe. 

Imádni való középsőnk a legnagyobb egyéniség a három közül, már készülök az ovis időkre, mikor nem azzal fognak délutánonként elköszönni tőlem a katica csoportban, hogy minden rendben volt...

Jelenlegi karrierterve szerint versenyautó lesz belőle, ami teljesen reális, főleg ha azt nézzük, hogy ötéves bátyja éppen tündérnek készül. Seprűpillás kék szemeivel úgy tud nézni, hogy muszáj össze-vissza puszilgatni, ami ellen már most tiltakozik, de aztán napjában százszor elmondja, hogy "Anyát, szejetem!". 

Macskatermészet, csak akkor bújik, ha ő akar (pedig volna többre is igény), aztán egy pillanat múlva Gázt bele!-felkiáltással rohan tovább. Önbizalma határtalan, megdicsérgeti magát, Ügyes! Csinos!- hallom sokszor a vékony hangocskát. Rengeteget beszél, idegenek számára is teljesen érthetően, ragoz, mondatokkal próbálkozik, mondókázik, énekel, önmagát "Lackó, én"-ként definiálja. Nagyon muzikális, amint zenét hall, karon ülő kora óta rázni kezdi a popóját, vicces volt, mikor először vittük misére - gitáros diákmise, mert nem szerettünk volna vasvilla öregnéni tekinteteket a hátunkba - végigtáncolta az egész szertartást. 

Imádja a könyveket, főleg az autós könyveket - mi mást - nézegetni az apjával, de már tőlem is végighallgat hosszabb meséket is, ha van illusztráció is a könyvben. Boribon a kedvence, azt Marci is szokott mesélni neki, tudja kívülről az összeset, olyan édesek, ülnek a könyvvel a kanapén, Marci "olvas", Lackó áhítattal hallgatja. Marcival egyébként világraszóló cimborák, nagyon szeretik egymást, néhány órás távollét után is kitörő örömmel ölelkeznek. Többnyire remekül játszanak együtt, Marci vezetésével, aztán két perc múlva jön a visítva ordítás, leginkább Lackó részéről, aki még mindig mindig így reagál, ha valami nem az ő elképzelései szerint alakul. 

Júliával nem ilyen felhőtlen a kapcsolata, szegényem kapott már Lackótól néhány sallert, oda kell nagyon figyelni rájuk, volt már, hogy rá akart állni a hátára, vagy egy kisautóval csapta fejbe. Juli lány a héten kezdett haladósan kúszni, és egyből rástartolt a fiúk játékaira, néhányszor már meg kellett őt mentenem a megtorlástól.

Külső támadások ellen Lackó csípőből védekezik, tegnap pl. amíg apjával vártak ránk az uszodában egy nála idősebb és nagyobb kisfiút ruházott meg visszakézből, aki lökdösődni kezdett. Az erőviszonyok tisztázása után aztán szaladgáltak és birkóztak egy jót. Kiskakas. Szőke, aranyos tarajas. Nagyon szeretem.

Már régen elhatároztam, hogy igyekszem jobban megadni a módját az ünnepeinknek külsőségekben is. Például szép ruhával, terítéssel, dekorációval.     

 

A korábbi évekről eltérően karácsonyi, és most tavaszi díszbe öltözött a terasz is, már amennyire egy tetőcsere következtében raktárrá vált terasz teheti. Új tetőnk van képzeljétek, ahogy magamat ismerem, két hónap, és már mutatom is... 

Nem vagyok elfogult, a Ferrero finomabb volt, mint a torta, még mindig keresem az ideális tojásmentes tészta receptjét

A megfáradt anyának kávé is jár

Ezt a csigát az asztalra is  felengedtük

No, szóval Lackó születésnapján igyekeztem kihozni az ünnepi terítékből, amit tudtam - van egy hétköznapi sokéves ikeás tányérkészletem, és az örökölt ünnepi hollóházi- jó lenne bővíteni a készletet, ahogy öregszem egyre jobban tetszenek a porcelánok, de házfelújítás közben nem herdáljuk ilyesmire a pénzt. Kicsit túl is toltam a készülődést azt hiszem, már már fontosabb lett a dekoráció, mint maga az alkalom, ezen a téren is van még tanulnivalóm.

Szerencsére a fiúknak a torta ízével sem volt gondjuk

Anya, úgy nézek ki mint egy menedzser, ugye?

Az ajándék legalább nem csiga

Anyám szoknyát adott rám. Még fel kell dolgoznom

Hét kiló cukiság