Tavaszt érzek

Érdekes az időjárás mifelénk. Nagyjából november végén bekacsintott kicsit a tavasz, kibújtak az első hóvirágok, vígan virágzott az oroszlánszáj és a viola. Majd januárban végre lett egy kis tél, jó kis mínuszokkal, havazással, hatalmas szánkózásokkal, hóban hempergéssel, pirosra csípett manóorrokkal. 

Szerintem mi vagyunk az egyetlenek a faluban akik az udvarról is eltolták a havat...muszáj volt, ha ki akartunk állni a garázsból 

Aztán ismét egy kis tavasz, még több lett a hóvirág, feléledtek a kertben mindenfelé kikelt apró virágú árvácskák, rólunk is lekerült a télikabát. 

Délutáni fények a konyhaablakból

De pár nap után vettük is vissza, napi három hólapátolással igyekeztem edzeni nemlétező karizmaimat, hempergés, szánkózás, stb. Aztán megint tavasz, egy kis ősz, mostanában pedig eső, eső, eső. De legalább tavaszi.

A hóvirágok lassan elköszönnek, a krókuszok váltják őket, a legbátrabbak a sárgák, a lila bimbók még csak itt-ott látszanak, a fehérek váratnak még magukra. 

Ősszel a fűbe is ültettem vagy harminc krókuszhagymát, ez a terület ellentétben a virágoskerttel, már kora tavasszal fürdik a napfényben, szóval már színes foltoknak kellene örülnöm, de sajnos egy sem bújt ki, nem tudom mi lehet az oka. Elég tragikus minőségű a földünk eredendően is, sovány, kavicsos, aztán a csatornaásás, pinceszigetelés során még jól meg is bolygattuk, az előttünk itt lakók meg isten tudja milyen löttyöket tartalmazó kannákat, hordókat tároltak az udvaron, kupakkal vagy anélkül. 

Például a virágoskert felső részén alig marad meg valami, elpusztultak a harangvirágok, a nőszirmok, a kiirthatatlannak hitt sásliliom vegetált, a szomszédnénitől tavaly kapott öt gyönyörű díszhagymából csak kettő bújt ki, ő azt mondja pont erre a részre folyt a legtöbb cucc. Az árvácskák úgy néz ki, szeretik az olajos földet, szinte szőnyegként borítják a területet.

Kavicsot szednek, amiket aztán a zsebükben felejtenek...

Sajnos gyakran esik az eső, ha éppen nem, mire felszárad annyira a föld, hogy rá lehetne menni, újra rákezdi. Pedig de mennék már, olyan jó lenne kapirgálni kicsit, no meg gyomlálni is kellene, az enyhe idő nemcsak a virágokat csalogatta elő. 

Szeretem figyelni, ahogy éled a kert, egyre több nárcisz, tulipán hajtás töri át a földet, megjelentek a tavaly ültetett jácintok is. 

Egyik kedvenc időszakom ez. Minden csupa ígéret.

A kert szépen alakítja önmagát, az árvácskán kívül mindenfelé megjelentek az aprócska harangláb hajtások, sok-sok kis gyűszűvirág, egynyári lángvirág és nefelejcs növénykét is látok. Csillagfürtöt sajnos csak keveset fedeztem fel, majd veszek néhány palántát, ahogy évelő szarkalábat is, nem nagyon szeretnek nálam, de olyan szépek, muszáj még próbálkoznom velük. Ahogy nézem legalább húsz levendulabokrot is kell még vennem, a tavaly késő tavasszal kiültetett palántákra korán jött a kánikula, én meg amilyen zseni vagyok, nem locsoltam őket, mert hát a levendula nem szereti a vizet....a béna kertész igyekszik a maga kárán tanulni, és bár a tavalyi kertecske sem volt éppen csúnya, idén azért szebbet szeretnék.

Tavaly júniusban

A tavasz a házba is belopakodott a Lidl-ből származó jácintok és tulipánok képében, és ha nem láttátok még a Kik tavasz dekorációit, nézzetek körül, nagyon helyes dolgok kaphatók, mérsékelt áron. Az uram szerint nagyon gáz, de  még porcelán nyulakat is vettem... húsvéti dekorációnak szánom.

Ki ne maradjanak kertem télen-nyáron viruló legszebbjei:

Elviseli ha fotózzák

Nehezen vagy egyáltalán nem viseli el, ha fotózzák

Nem álltak meg, nekem van villám kezem

Még mindig csak mosolyog

Még akkor is, ha simogatás címén a homlokát vakargatják.

Éjszakai műszak

Pacsirta vagy bagoly?- kérdezik a női magazinok roppant izgalmas tesztjei, és miután kitöltjük, rájövünk, hogy jéééé hát tényleg. 

Ami engem illet, ha hagynának azt hiszem bagoly lennék eredendően, de mivel nem hagynak kénytelen voltam valami hibriddé válni. Pacsiragoly. 

Talán egyetemista koromban kezdődött, hogy rájöttem, éjjel a kollégiumban csönd van (katolikus koliban laktam, semmi buli, semmi ivászat, semmi pasizás, legalábbis a falakon belül) lehet tanulni, kijárkálni a konyhába sajtos pirítóst készíteni, négykor lefeküdni, tizenegyig aludni. Vagy ha korábban van órám, üveges tekintettel bámulni az előadót. Annyira jól ment, hogy barátnémmal a műanyaggyárban is éjszakai műszakot vállaltunk, azért jobban fizetett a Meló-Diák, 150 Ft-os órabérért 12 órát álltam a szalag mellett, hajnal felé kicsit már félrebeszéltem. 

Ma már nem beszélek félre, és egészen jól letornáztam az alvásigényemet öt óra alá egy Julcsi-etetéssel megszakítva. Ha tartósan ennél is kevesebb jut, morcos leszek és türelmetlen. Valószínűleg rosszul zsonglőrködöm az órákkal, mert akárhogy igyekszem, a legtöbb lényeges munkához -főzés, mosás, vasalás, befőzés, varrás, ésatöbbi - este tízkor kezdek hozzá. 

Azért vannak különösen emlékezetes éjjeli kalandjaim, például azon a szombaton, mikor megtudtuk, hogy Julcsi megszületett, éppen a melléképület ajtóit festettem. Nyilvánvaló volt, ha most nem fejezem be, még hónapokig nem fogom, ezért aztán reflektorfényben mázoltam késő éjjelig, aztán ruhácskákat rendeztem, míg rám nem virradt. 

Az izgalomtól még zombulni is elfelejtettem, még szerencse, mert hát nem mindegy, az ember lánya milyennek látja először az anyját.

Itt épp az apját nézi, de tőlem sem ijedt meg

Azt sem felejtem el, mikor a homokozót készítette az uram szintén kivilágítva, 

Nem is értem, hogy sikerült vízszintbe hozni

de említhetném a levendulaültetést fejlámpával, vagy a terasz gyors ráncfelvarrását, ajtó- ablak- falfestést. Egy-két balszerencsés éjjel repkedő ízeltlábú beleragadt a festékbe, de most kivételesen nem számított, szülinapomra úgyis új ablakokat kapok.

A minap megint csak hajnalig fent voltunk, mert véget ért a magunknak kiutalt éves pihenő, és ünnepélyesen ismét belecsaptunk az építkezésbe. Az idei első nagy falat a tetőcsere lesz, de előtte még végezni akartunk minden nagy kosszal, sittel járó munkával a tetőtérben, szobák egybenyitása, falépítés, fürdőben csempe leverése, vakolás,betonozás. A tetőtérben eddig kényelmes káosz uralkodott, és mikor a kivitelező szólt, hogy jövő hét helyett már másnap reggel tudnak kezdeni, sikíthatnékom támadt. Teljesen reménytelennek tűnt, hogy két szobát ki tudunk üríteni úgy, hogy utána még be tudjunk lépni a többibe. De ismeritek a mondást, nincs az a megrakott szekér, amire nem fér még fel.

Elmúlt tíz óra...főzök egy teát, bekapcsolok egy hatvanas évekbeli propaganda-filmet - Felmegyek a miniszterhez például - hátra van még egy utolsó simítás Marci jelmezén, majd neki állok sütit sütni a farsangra. Idén nem extrázok, nem készítek sünöket zizi tüskékkel, sem gyümölcstálat mint tavaly, csak sütök egy kis házi ropit,(így meglesz Lackó reggelije is) és csokis linzert. Utóbbit a karácsonyról megmaradt cukorgyöngyökkel díszítem a partihangulat kedvéért. Szeretem az ilyen éjszakákat...

Újév reggelén

Mint minden nap, hosszú, pihentető alvás után ébredünk.

Megreggelizünk, majd a családfő elolvas egy cikket a Totalcaron

Információéhsége csillapodtával elhelyezkedik a fotelben, és nyugodtan elfogyasztja a kávéját.

2016 kedves ajándékkal lepi mag a fiúkat: leesik az első hó

Lelkesedésük utcaszerte elhallatszik

Először megpróbálnak hóembert építeni...

de miután rájönnek, hogy nem fog menni, inkább a hóangyal mellett döntenek.

Van, aki hason próbálkozik.

És van, aki matrjoska babának álcázva, fogatlan mosollyal kíván csodás új esztendőt minden kedves olvasónknak.

Karácsony harmadik napja van,

köszönt és minden jót kíván
három gyönyörű, szőke angyal
két nemgyönyörű, nemszőke nemangyal
s egy csíz a csupasz körtefán...

Hogy Júliára talála, így köszöne neki

Szervusz édes kicsi lány, én leszek az anyukád!

Amint rájöttem, hogy lehet három csemete mellett időt megtakarítani még blogolásra is, jövök vissza!

De jó színed van, szoliba jársz?

Bizony ám, bioszoliba. 

Jó nagy, nem zsúfolt, és ingyen van. Veteményesnek hívják.

A kép két hete készült, azóta szedhető a paradicsom

Míg nem jöttek a nagy melegek, Lackó a teraszon, Marci a meggyfa alatt aludt délután, én pedig "napozhattam", így aztán olyan a hátam, mint egy kőművesnek, és most nem az izmosságra gondolok.

Idén nagyobb a zöldségeskert mint tavaly, mindenből kicsit többet vetettem, ültettem, de még így sincs annyi, hogy nagy befőzést rendezhetnék, vagy azon kellene gondolkodnom, hová teszem a felesleget. Idén talán a zöldbab kivételével minden zöldségem sokkal szebb, mint tavaly, nagyobbak, jobban teremnek, a palánták kaptak komposztált marhatrágyát, a sárgarépát meg kiegyeltem időben, a többiekkel nem tettem semmit, de a salátától kezdve a célkán, cukkinin át a krumpliig, minden szebbet, többet, hamarabb termett. 

Ahol ki sem kelt a zöldbab, oda helybe vetett paprika került

Azt esszük, abból főzök, ami terem, talán kétszer-háromszor vettem a múlt hónapban paradicsomot, paprikát, uborkát, de már azt sem kell, hetek óta érik annyi, amennyit elfogyasztunk, sőt ajándékozni is tudok. 

Ökörszív

Mano

Roma FV

Annyira szeretem a reggeli körutam során összeszedni a zöldségeket a főzéshez, úgy harapni a napmeleg paradicsomba, mint az almába,  hogy azt adom a családomnak, amit vetettem, neveltem, palántáztam. Mindjárt meg is hatódom...

Július eleji kosarak

Általában négykor, fél ötkor kelek, magamhoz térek, kávézok, megnézem, hogy kel fel a nap, és megyek a kertbe. 

Így köszön be hozzánk a Nap

Kb. hétig kint lehetek, ekkortájt indul az uram dolgozni. Sajnos nincs ez így minden nap, ha Marcit viszem Budapestre, vagy ha Norbinak korábban el kell mennie, kimarad a reggeli kertészkedés. Pedig most haj, de nagyon kellene, porzik minden, pedig locsolok én, járom az esőtáncot, de csak rólunk csurog a víz, odafentről egy csepp se.

A hagymát már megettük, duggattam újra a retek, saláta helyére, már szedhető is akár, de messze nem olyanok, mint a márciusi tesók, sokkal csenevészebbek, kisebb a fehér részük, a levele húsz centis tekeredik össze-vissza. 

A fokhagymát felszedtem, a fáskamrában szárad, kíváncsi voltam, ezért megszámoltam, 156 fej lett, plusz amit eddig megettünk, meg elajándékoztam. Ennyi bőven elég lesz nekünk jövő tavaszig. 

A krumplit egy jó hónapja szedem, egész szépen van alatta, no nem óriások, és nem két kiló bokronként, de legalább nem rágja a pajor. Most, hogy művelve van a föld, nemcsak a pajor kevesebb, hanem a hangya is, és pocok lyukat is alig látok. Krumplibogár több volt, mint tavaly, de még kézzel leszedhető mennyiség. Olvastam, hogy a kifejlett bogár a földben telel át, gondoltam a tavalyi túlélők a gazdanövény környékén telelhettek, ezért ravaszul a véletlenül földben hagyott és kihajtott gumókat nem szedtem ki, hátha ezeket kezdik falatozni, és nem repülnek át a távolabbi új ültetésre. Így is történt, a kis csíkos hátúak vígan petéztek a tavalyi pár bokorra, innen igazán könnyű volt a túlvilágra segíteni őket, a "nagy" ültetvényben alig találtam pár példányt. Tegyük hozzá, krumplibogár ügyben szerencsém van, mert egyik környékbeli kertben sem ültettek krumplit, mert ha lenne, akkor utánpótlás is lenne bogárból, és nem tudom, győzném-e a kézzel szedegetést.

A paprikáim nagyon szépek, mikor kiültettem a palántákat, Szomszédbácsi meg is jegyezte, biztosan jó drágák voltak. Hát nem. Kápia és pritamin magom még volt tavalyról, kaliforniait 69 Ft-ért vettem, a szükséges palántaföld kb. 250,- (ami lehet nulla is, ha az ember kerti földet használ), plusz a szintén tavaly vett tescos műanyag poharak. Négy tő fehér paprikát vettem a piacon, és vagy tízet kaptam Szembelacitól. Utóbbiak szabadföldbe vetettek, ennélfogva még kicsik, de ha szerencsém lesz, és nem jön korán a hideg, teremni fognak.

Paprikafölde

Káposztafélék közül csak korai karalábét és karfiolt vetettem, de Szomszédnéninek lett egy csomó káposztája, téli karalábéja, én meg olyan rendes voltam, hogy elfogadtam belőle egy jó adagot, a többivel meg teleültette a fél kertjét, mert persze kidobni sajnálta (ahogy én is). Nálam a borsó és a felmagzott spenót helyére kerültek. A kelkáposzták kezdenek fejesedni, a karfiolok közül kettőt valami kirágott, és még nem mutat virágot, pedig már illő lenne,  szóval kíváncsi vagyok, lesz-e egyáltalán belőle valami. 

Büdöske, mángold és a káposztafélék

Az uborkát naponta szedem, sok van rajta, végre jól lakhat az uram salátával, ami az egyik kedvence, szinte mindenhez szereti, csak úgy magában is. 

Az uborkaszezonnak sajnos hamarosan vége, a rézoxi-kloridos permetezés ellenére peronoszpórás lett, egy darabig szedegettem a beteg leveleket, de már mindegy. Sajnálom, jövőre igyekszem hamarabb és sűrűbben permetezni.

Uborka és kukoricaálca mögött a komposztáló

A négy tő cukkini szintén beteg lett, Szomszédnéni szerint lisztharmat, a leveleket szintén leszedtem, azóta magukhoz tértek, újra bőven van termés. 

Szép a mángold is, sajnos a fiúk nem eszik meg, pedig de finom fokhagymás joghurttal, vagy tejszínnel tésztaszószban, sebaj, magamnak azért elkészítem. A répák, petrezselymek idén nem hobbit méretűek, hanem normálisak, a céklák szépek, akár tavaly. Zöldbabot keveset vetettem, de még fogok, ahogy hónapos retket, salátát is. Másodvetésként hónapos és nyári retek, jégsaláta került már a földbe, elég gyéren keltek, a kánikula nem kedvezett nekik, még majd próbálkozom. A hónapos már szedhető is, érdekes, hogy bár a mag ugyanaz, a termés jóval csípősebb mint tavasszal volt. Uborkát is akarok még vetni, tavaly sikerült, meglátjuk.

Nemzeti reggeli

A levendula fiaskó

Tavaly október végén vásároltunk hetven tő szabad gyökerű levendulát, mert virágzó lila sövényre, szappanillatra és egy csomó pillangóra vágytam az újdonsült virágoskertben. Hatvan tövet izibe el is ültettem, tízet pedig egy kedves ismerősünknek ajándékoztam. Az eladó szerint reggel lettek kiszedve a földből, tegyem vízbe, és még másnap is nyugodtan kiültethetem, nem lesz bajuk. 

Úgy tűnt, megeredtek, aztán jött a tél, másfél hónapig közel méteres hó, ami alól márciusban elég csoffadt kis bokrok kerültek elő.  Öt-hat tövön nem volt egyáltalán zöld hajtás, ám ha megtörtem egy-egy ágacskát, belül zöld volt, tehát élt, bíztam benne, hogy kihajt. Vártam hát a virágözönt. Ám a bokrok nem nagyon akartak hajtani, míg SzembeLaci bokrai rengeteg új hajtást hoztak, az enyémek néhány kivétellel még április végén is ugyanolyanok voltak. 

Volt ami ennyire vitte júniusig

A legcsúnyábbakat kiszedtem és a helyi kertészetből vettem helyettük cserepes példányokat. Mind megeredt, hajtani kezdett, mára szép kis bokorrá cseperedett. Aztán vártam, hogy a többiek mégis beindulnak. Kár volt. Május végén elegem lett, kiszedtem a csúnya kis töveket, ültettem helyettük cserepest, és alig voltam mérges, mert ezeket pontosan ugyanannyiért vettem, mint a szabad gyökerűt. Az elsőként elültetett hatvan tőből alig húsz maradt meg, az elajándékozott tízből pedig egy sem. 

Foghatnám a rossz talajra, de a levendulát ez nem zavarja állítólag, arra, hogy nincs egész nap tűző napon, de másnál is van ilyen helyen és növekszik, foghatnám a télre, hóra, de az nemcsak nálunk volt a faluban. Az utolsó hat tövet június elején cseréltem ki, ez már késő volt valószínűleg, mert ezek a tövek egyáltalán nem nőttek, és csak pár rövid szárú virágot hoztak, de élnek, remélem nem purcannak ki, és behozzák a többieket. 

Június eleji kert, jól látszik, mely töveket ültettem később

Túlélő levendulák sásliliommal, kardvirággal, hátul árnyékliliomok

Egy tövet meghagytam a tetszhalottak közül kíváncsiságból, nemcsak én voltam-e túl türelmetlen, de úgy tűnik tényleg kampec, ugyanúgy néz ki, mint tél végén.

Ő az

Mindenesetre, ha még egyszer levendula ültetésre adom a fejem, csakis cserepes növényt veszek, és csakis tavasszal fogok ültetni, se ősszel, se nyáron, bármennyire is mondják, hogy a cserepes levendula akkor is ültethető, és másnak sikerült. 

Akármennyire is igénytelen a levendula, nálam nem sikertörténet, sövényem még messze nincs, elmaradt a pillangóinvázió is, de azért van pár szép kis bokrom, meg néhány nem annyira szép is, bízom benne, hogy az évekkel egyre mutatósabb lesz, és nem kell állandóan pótolnom az állományt.

Jövőre legyenek legalább ilyenek