Négy esztendő telt el azóta, hogy egy pénteki napon megszólalt a telefonom.
- "...tegnap született egy kisfiú, és olyan gyönyörű, családot keresek neki..."
Éltessen az Isten, gyönyörű, drága kicsi fiam!
2014. július 8., kedd
2014. június 17., kedd
2014. május 16., péntek
2014. május 15., csütörtök
Hódék
Azért van abban valami egészen
szürreális, amikor a kitartóan zuhogó esőben folyószabályozást végzek, új
medret ások és gátat építek, hogy megvédjem a gátat, amit az uram épített alig pár
órával ezelőtt, és ami vadiúj lépcsőnk alámosását hivatott megakadályozni.
Mondjuk ő hasonló körülmények között éjjel dolgozott, szóval tulajdonképpen
nekem most jó.
Lassan egy hete tart a dagonya, udvarunk
demonstrálja a folyóvízi felszínformálás csaknem minden elemét, és noha a lépcső előtti mocsárt már lecsapoltuk, szólok is az
iskolában, hozzák ki a hetedikeseket földrajzórán, nem kell ide folyóvizes
labor ugyanmár. Az egyik mederre még hidat is építettünk, ha már saját patakunk
– igaz, csak időszakos - van, ne folyjon csak úgy pucéran.
Szürke térkőről álmodom…
2014. május 10., szombat
Hogy kedvenc sógoromat idézzem,
ezt elk**tuk.
Ma délben a gyerekem azt mondta
nekem, ne meséljek neki elalvás előtt, mert – figyelem! – ma már sok mesét
nézett.
Mérges vagyok magamra, én is
beleestem az addig legalább nyugi van, és egyébként sem néz akármit, csak amit mi
helyesnek tartunk - előfizetésünk nincs, a készüléket monitorként használjuk - szokásos
csapdájába. Hát visszanyalt a fagyi.
Mesét néz, hogy elviselje, mikor nyújtom,
masszírozom kezét, lábát, mesét nézett, mikor inhalálnia kellett, vagy infralámpáztam
a fülét, arcát, elég gyakran sajnos, mert nem bírt kikecmeregni a hurutos,
nagyothallós nyavalyából. Mesét néz, ha altatom Lackót, mert egyébként nem
mehetek ki a látóteréből, ha mégis megteszem, azonnal sírva jön utánam, és
Lackó bármennyire is mintababa mostmár, egy sikongatva futkosó, ajtócsapkodó
hároméves közvetlen közelében elaludni ő sem tud. És ugyanezen okból mesét néz,
ha pincébe, padlásra, kertbe kell szaladnom pár percre. Már tudom, hogy túl
gyakran.
A gyerekeimmel kapcsolatban,
nincsenek különösebb ambícióim (abban igyekszünk segíteni őket, hogy legyenek
sajátjaik), de az, hogy a könyveket szeressék, nekem alap. Azt hittem ezért
megteszem, amit kell, sok, és azt gondolom igényes könyve van, sokat olvasok
neki, én magam is gyakran veszek könyvet a kezembe, még ha jóval ritkábban is
mint a gyerekek előtti időben. Nem elég ezek szerint, én pedig nem akarom, hogy könyvek helyett a monitort válassza.
Marcikám gyanútlan őszinteségével
elérte, hogy jelentős képernyő-megvonásban részesüljön, a fentebb részletezett
problémákra pedig valami más megoldást kell kitalálnom. Remélem, még vissza
tudom fordítani ezt a folyamatot, mert hú, most úgy érzem magam, mint akit hasba
rúgtak.
2014. május 5., hétfő
Fiúgyerek és a szerepjáték
- Lackó, várj meg, mindjárt jövök!- kiáltja Marcus és
beszalad a gyerekszobába. Lackógyerek két hónapos lévén, mit tehetne mást, szót
fogad és vár.
Bentről hallom a vékonyka hangot:
- Uraim, indítsák be a motort! Brrrmmm, brmmm, brrrrrrrrrrr……jaaaaj,
kisodródtam! Majd visszajön, ismét megáll nézelődő öccse előtt.
- Lackó, figyelj csak! Én leszek a versenyautó, te leszel a
bója! Brrrmmm, brmmm, brrrrrrrrrrr……és már tudom, rövidesen én is munkába
állhatok, mint vontató. ...
2014. május 4., vasárnap
Szépfiúk
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)


