Egész nap esik

A földrajzórához már tengert is tudunk prezentálni...

Hódék

Azért van abban valami egészen szürreális, amikor a kitartóan zuhogó esőben folyószabályozást végzek, új medret ások és gátat építek, hogy megvédjem a gátat, amit az uram épített alig pár órával ezelőtt, és ami vadiúj lépcsőnk alámosását hivatott megakadályozni. Mondjuk ő hasonló körülmények között éjjel dolgozott, szóval tulajdonképpen nekem most jó.

Lassan egy hete tart a dagonya, udvarunk demonstrálja a folyóvízi felszínformálás csaknem minden elemét, és noha a lépcső előtti mocsárt már lecsapoltuk, szólok is az iskolában, hozzák ki a hetedikeseket földrajzórán, nem kell ide folyóvizes labor ugyanmár. Az egyik mederre még hidat is építettünk, ha már saját patakunk – igaz, csak időszakos - van, ne folyjon csak úgy pucéran.

Szürke térkőről álmodom…

Hogy kedvenc sógoromat idézzem,

ezt elk**tuk.

Ma délben a gyerekem azt mondta nekem, ne meséljek neki elalvás előtt, mert – figyelem! – ma már sok mesét nézett.

Mérges vagyok magamra, én is beleestem az addig legalább nyugi van, és egyébként sem néz akármit, csak amit mi helyesnek tartunk - előfizetésünk nincs, a készüléket monitorként használjuk - szokásos csapdájába. Hát visszanyalt a fagyi.

Mesét néz, hogy elviselje, mikor nyújtom, masszírozom kezét, lábát, mesét nézett, mikor inhalálnia kellett, vagy infralámpáztam a fülét, arcát, elég gyakran sajnos, mert nem bírt kikecmeregni a hurutos, nagyothallós nyavalyából. Mesét néz, ha altatom Lackót, mert egyébként nem mehetek ki a látóteréből, ha mégis megteszem, azonnal sírva jön utánam, és Lackó bármennyire is mintababa mostmár, egy sikongatva futkosó, ajtócsapkodó hároméves közvetlen közelében elaludni ő sem tud. És ugyanezen okból mesét néz, ha pincébe, padlásra, kertbe kell szaladnom pár percre. Már tudom, hogy túl gyakran.

A gyerekeimmel kapcsolatban, nincsenek különösebb ambícióim (abban igyekszünk segíteni őket, hogy legyenek sajátjaik), de az, hogy a könyveket szeressék, nekem alap. Azt hittem ezért megteszem, amit kell, sok, és azt gondolom igényes könyve van, sokat olvasok neki, én magam is gyakran veszek könyvet a kezembe, még ha jóval ritkábban is mint a gyerekek előtti időben. Nem elég ezek szerint, én pedig nem akarom, hogy könyvek helyett a monitort válassza.

Marcikám gyanútlan őszinteségével elérte, hogy jelentős képernyő-megvonásban részesüljön, a fentebb részletezett problémákra pedig valami más megoldást kell kitalálnom. Remélem, még vissza tudom fordítani ezt a folyamatot, mert hú, most úgy érzem magam, mint akit hasba rúgtak.

Fiúgyerek és a szerepjáték

- Lackó, várj meg, mindjárt jövök!- kiáltja Marcus és beszalad a gyerekszobába. Lackógyerek két hónapos lévén, mit tehetne mást, szót fogad és vár.

Bentről hallom a vékonyka hangot:

- Uraim, indítsák be a motort! Brrrmmm, brmmm, brrrrrrrrrrr……jaaaaj, kisodródtam! Majd visszajön, ismét megáll nézelődő öccse előtt.

- Lackó, figyelj csak! Én leszek a versenyautó, te leszel a bója! Brrrmmm, brmmm, brrrrrrrrrrr……és már tudom, rövidesen én is munkába állhatok, mint vontató. ...

Szépfiúk

Csak reméltem, hogy ennyire jó lesz két gyerekes anyának lenni. Nemcsak anyák napján...

lehetetlen rávenni őket, hogy egyszerre nézzenek a kamerába

Éjfél van

Mindenki alszik, nekem se ártana, az éjszakai Lackó-műszak miatt egyre gyakrabban nem fogom fel elsőre, amit hallok. Ám alvás helyett maradék húsvéti sonkát eszem túrórudival, és Shirley Valentine-t nézem a jutyúbon. 

Na, ezért jó felnőttnek lenni.

pár perc múlva pont ilyen éberen fog rám nézni

Azért volt már könnyebb napom is

 – gondolta Nyúl, mikor kisebbik fiókája egy különlegesen nagy hányás után matricává változott, a nagyobbik pedig igen súlyos lábujjsérülést szenvedett, olyan súlyosat, amivel csak a kanapén fetrengeni, visítani, és nyávogni lehet. Aztán valahogy mégis rendbe jött annyira, hogy el tudtak menni az apjával lovagolni, márpedig a lovak köztudottan kiváló terapeuták. Szellő egyenesen doktorálhatna nyúlfinyugtatásból, olyannyira sikerült, hogy a fájós lábujjú legény kis híján elaludt a nyeregben.

Hazaérve a Nyúl felvetette, tán építeni kellene egy fészket, hátha pottyan bele némi meglepetés. Marcigyerek totálisan elfeledve fájós lábujját rohant füvet szedni, és nem ám csak úgy kézzel, hanem egyenesen ollóval!

- A Nyuszi nagyon boldog lesz, ha ollóval vágom a füvet neki. Boldog lesz? Igen? Szerintem boldog lesz. Most nem érek rá, anya, dolgom van. Puszi!

Hát így.

 

még jó, hogy nem nyírtuk le a füvet

fészekrakó

A kisebbik nyúlfióka nyilván nem olvasta a Suttogót, és esze ágában sem volt az Édes Álom szakaszba lépni, hogy a Nyúl némi Énidőhöz jusson. Ehelyett inkább kiabált becsülettel, míg anyja ölbe nem vette, el nem ringatta. Míg a család másik fele délutáni pihenőre tért, ők ketten bóklásztak a kertben, megnézték a szépen kelő zöldeket, a komposztdombot meg a gilisztákat. A nyúlfióka el is szenderedett egészen addig, míg a Nyúl kimérte a húsvéti kalács hozzávalóit, aztán ismét rázendített. Az újabb kerti körök utáni csendes öt percben anyjának sikerült bedagasztania a kalácsot, és már mehetett ismét babafeneket cipelni, és az aztamindenit-nél cifrábbakat gondolni. Nem tudott szabadulni az érzéstől, hogy őt most jól palira veszik, miközben a gyerekecske mosolyogva alvó arcát figyelte, ám amint felvetődött benne a gondolat, hogy beteszi a babakocsiba, máris nyíltak azok a kék gombszemek. Üldögéltek hát a pinceszigetelésen a soron következő evés idejéig, aztán a csemete csak nyeldekelt nagyokat, miközben mindkét keze foglalt lévén a Nyúl szívószállal itta a betevő kávéját.

Végefelé járt a délután, a fészek pedig még mindig üres volt, a Nyúl kezdett nyugtalankodni. Jóllakott gyermekét rábízta egy zenélő bababódítóra, ő pedig a napsütötte fészket sebtiben áttelepítette egy árnyékos részre, majd megtöltötte mindenféle jósággal. Beszaladt újra életet lehelni a zenélős bébiszitterbe, aztán nyalábolhatta fel újból a fészket, mert az ég egyszerre feketére változott. Jobb ötlete nem lévén betette a teraszra, vagyis annak helyére, mivel pár hete elbontották, így a mocskos fallal, földes alappal remek hátteret biztosított a fészekfosztogató képekhez, de legalább nem ázott meg senki.

Megfonta a kalácsot, másodszor nem kelesztette, már nem volt rá idő, ennek folyományaként a végeredmény éppen beleillett a ronda, de legalább finom kategóriába. 

majd legközelebb

Végül Lackógyereket is sikerült elaltatnia, majd ébredt a nagyobbik.

- Ha jön a Nyuszi, leveszi a gumicsizmát, az esőkabátot, összecsukja az esernyőt. Holnap meglocsolom anyát, apát és a nyuszit, jó? Nézzük meg gyorsan a fészket!

A cikcakk ollónak örült leginkább, még vacsora közben is szorongatta. A csokinyulat megölelgette, elringatta, lefektette.

- Hagyjad békén, had aludjon. Majd ha felébred, megeszem…

Ez a sors, kolléga.