2012. május 8., kedd

In memoriam


7 évet töltött velünk. Ifjú korában sem volt éppenséggel nagyvérűnek nevezhető, de ő volt az egyetlen, aki színvilágát illetően passzolt hozzánk, és még meg is tudtuk fizetni. Inkább nem használtuk, mint igen, aztán tavalyelőtt nyáron annyit mondott: krrrccccs, és az örök mikrohullámú mezőkre távozott. Még pár nap, és az azóta lomos szekrénykeként használt porhüvelyét begyűjti az önkormányzat, de emlékezzünk rá, miért is őrizgettük ezidáig.

Valamikor réges-régen 2010 augusztusának elején megszólalt a csengőnk. Gyermekünk éppen nem aludt, a csengőt nyomó szerencséjére, különben az akkori jókedvemben biztosan átharapom a torkát. Mikor Marci hazatalált, egy hétig anyukám volt vele, mert még dolgoztam. Aztán hazautazott, én pedig teljesen felkészületlenül egyedül maradtam egy hasfájós csecsemővel. Nos, ezekben a napokban szólalt meg a csengő, karomban az ordító, tekergő Marcival ajtót nyitok: mosolygós hölgy lép be, a Gyermekjóléti Szolgálattól jött ellenőrizni, hogyan funkcionál az új család.
Kivételesen nem pizsamában voltam, és nem volt nagy kupi sem, de a környezet láthatóan nem is érdekelte. Felajánlottam, nézze meg a gyerekszobát (két nap alatt vettünk meg minden babaholmit, a kórházban fejeztem be a gobelint, büszke voltam rá, na!) de kedvesen visszautasította, neki láthatóan mindegy volt, hogy asztalfiókban alszik-e a gyerekünk, vagy az ágy alatt…
Letelepedett inkább a konyhában, és elkezdte kitölteni a papírjait. Nem emlékszem mindenre, csak a kedvenc kérdéseimre:

-  Térjünk át az autóra. Van autójuk?
-  Igen.
-  Hány éves?
-  Tíz. Mondjam a típusát?
-  Áh, az nem fontos.

Aha. Tehát teljesen mindegy, hogy egy tíz éves Suzukink vagy  Lexusunk van. (sajnos, nincs Lexusunk J)

- Akkor most nézzük, milyen háztartási eszközökkel rendelkeznek: úgy látom van számítógép, mikrohullámú sütő….  itt folytatnám a sort, hogy van ám mosógépünk, és… de ő félbeszakít, ennyi elég is. Bakker, ezek szerint ha van számítógéped és mikród, nyert ügyed van a Szolgálatnál.

Szóval, miután ilyenformán fény derült a mikró kiemelt fontosságára, pár nappal később beadta a kulcsot. Persze nem mertük kidobni, mert mi lesz, ha újra ellenőriznek (egy hónapig tart a gondozási idő) és nem lesz mikrónk! Erősen reméltük, hogy a működését a későbbiekben sem kell demonstrálnunk, ugyanis ahogy azt korábban elterveztük, nem fogunk újat venni, mert nincs rá szükségünk.
Aztán szülőségre alkalmasnak találtattunk, a mikró mégis maradt. A lomtalanításkor nem akartuk kidobni, ne legyen belőle máshol szemét, de most eljött az idő. A önkormányzat gyűjtést szervez, elektromos eszközök, elemek, fáradt olaj, stb számára, így pedig, gondolom, és remélem, nem csak a szomszéd erdőszélig fog tartani a szállítás.

Tehát szombaton felszabadul egy sarok a konyhában, ahová mindenféle csodás dolgokat tervezek. De erről majd legközelebb. 

2012. április 26., csütörtök

Reformálódunk


Mondom az uramnak estefelé: Mi lenne, ha kevesebb húst ennénk?
Mondja ő: Jó!

Szeretem, amikor ilyen kompromisszum-kész (bár lehet, hogy csak fáradt volt már), pedig simán elélne rántott húson (kétmilliméteresre klopfolt disznón természetesen) és sült krumplin.
Talán a jó idő teszi, talán az, hogy az utóbb időben változik a világról alkotott képem, de arra jutottam, hogy túl sok húst eszünk. Ez egyébként relatív, mennyiségileg szerintem a magyar átlagnál kevesebbet, és igyekszem nem nagyüzemit venni, ill. a legtöbbet anyutól kapjuk.  Mégis azt gondolom, lehetne kevesebb, főleg most tavasszal.

Van egy szuper kis szakácskönyvem, indiai vegetáriánus receptekkel: Hémangi Dévi Dászi  - A kerttől a konyháig. Lusta voltam eddig keresni egy üzletet, ahol megvehetném a hozzávalók között szereplő fűszereket, ezért magyarosítani szoktam a recepteket. Szerencsére tojást egyik étel sem tartalmaz, de tejterméket igen, ezeket zabtejjel, -tejszínnel helyettesítem.
Jó szívvel ajánlom ezt a könyvet azoknak akiket érdekel az indiai konyha, a befőzés, házi tejtermék-készítés, akiknek a gyerekei zöldségfóbiásak (Gizi, ha erre jársz), és akik kiváncsiak a biokertészkedés (nagyon) alapjaira.

A fentiek szellemében a mai vacsora brokkolikérmleves (Marci meg ezen éldegélne el boldogan)  és lapcsánka lesz.

A végén pedig tessék megcsodálni a szintén ebben a könyvben talált recept alapján született tökmagolajos-tökmagos rozskenyeremet (az olajtól zöldes a színe).  A receptben dióolaj és dió szerepel, ami nem volt itthon, de a tökmagos változat is nagyon finom. Mivel a hozzávalók drágák (ez is relatív, ugye) árban nem veszi fel a versenyt a teszkógazdaságos kenyérrel, de kiváló minőségű alapanyagokból, adaléktól mentesen készült.  Tömör, ízletes és annyira kiadós, hogy hárman reggeliztünk és vacsoráztunk belőle kétszer, ezt pedig nem tudja a teszkós félkilós! 

2012. április 24., kedd

Fejlesztőeszközök otthonról – lendkerekes motor


Évekkel ezelőtt leptem meg vele az uramat, aki jobban szeret motorozni, mint ahogy az szerintem egészséges lenne, de az idő megtanított belátni, hogy egy bizonyos kor után az ember már nemigen változik.
Nagyon praktikus kis játék egyébként, mert amellett, hogy mindkét kereke forgatható, még berregő hangot is ad, és olyan csúnya, hogy már szép. Marci szívesen játszik vele, nem mondom, hogy túlzásba viszi, de időnként próbálgatja két kézzel, egyszerre pörgetni a kerekeket.



Ma reggel, miután szokás szerint cumisüvegből megetettük és elringattuk a plüsslényeket, elővette a motorost is, hogy ő is megkapja a maga adagját. Forgatta, nézegette pár pillanatig, majd mosolyogva felkiáltott: Apa! Apa!
Azért nem kell elbíznia magát az én uramnak, mert délelőtt, mikor a másfél órás kismotoros túránkat abszolváltuk a kb. 200 méterre levő boltba, Marci egy igencsak rossz arcú, hajléktalan külsejű járókelőt is hasonló lelkesedéssel üdvözölt…

A mászás egyre jobban megy, annyira örülök, amiért a jóslatok ellenére mégis beindult, hogy a járástanulást szinte teljesen abbahagytuk, helyette mászunk és mászunk. Kitartóbb, ha én is mászom vele, a térdemen már bőrkeményedés nőtt, és idén biztosan nem fogok rövid szoknyát hordani. Nagyon szeret kergetőzőset játszani, ilyenkor én megyek elől, ő pedig megpróbálja elkapni a lábamat. Ha sikerül, veszettül elkezdek jajgani, a kis zsivány pedig tiszta szívből kinevet.
A fő közlekedési formája továbbra is a fenéken csúszkálás, de ha szólok neki, hogy tessen csak négykézláb menni, azonnal átfordul, és úgy halad tovább. Egyre jobban elkapja a ritmust, és az összes ujjacskáját nyújtva tudja tartani többnyire. 

2012. április 15., vasárnap

Üssétek csapra a hordót!

Marci mászik! Kell hozzá némi rásegítés, mint itt az uram telefonja, de egyedül mászik! Kicsi Vuk :)


Fejlesztőeszközök otthonról – a kanapé

Reggelente a hatalmas munkát jelentő beágyazás után már tényleg nem marad erőm arra, hogy egyedül visszaalakítsam az ágyunkat ülőalkalmatossággá. Még szerencse, hogy van egy állandó és nagyon lelkes segítségem.



2012. április 14., szombat

Miért járunk neurológushoz?

Őszintén szólva halovány fogalmam sincs. Ja, de tudom: mert az ő javaslatára jár Marcinak emelt családi pótlék.

Tegnap is voltunk kontrollon, és ahhoz képest, hogy időpontra mentünk, és velünk kezdődött az aznapi rendelés, csaknem egy órát üldögéltünk a váróban. A „vizsgálat” keretében megállapításra került, hogy a hemipareseis következtében Marci bal oldali végtagjai feszesek, és ha feláll, a bokája befelé dől.

Ennyi, agyeszbugyesz, jöjjünk vissza fél év múlva. Utazással együtt ráment az egész délelőttünk. Nagyon megérte…

2012. április 7., szombat

Húsvét

Nincs rajta se tojás, se nyuszi, de tavasz igen, ezért ezzel a képpel kívánunk mindenkinek békés, szép ünnepet!