A manó

Elkészült hát a nagy mű, pénteken debütált is az első iskolai farsangon. Anyuval ketten készítettük, egyedül, kézzel, talán még jövő ilyenkor is varrnám. Még így sem végeztünk egy óra alatt , sőt sokszor egy óra alatt sem, de minden percet, öltést és visszabontást megért. Ahogy billegett benne a kis kékszemű, ahogy megdícsérték az osztálytárasai, ahogy legkisebbként kiballagott az ajándékáért... nem vagyok valami szentimentális nő, mégis meg kellett törölgetni a szemüvegemet...

Éjjel a zombibusz tetején...

Ha egyszer valahol egy bájos fotó mellett azt olvassátok, hogy a képen látható jelmez elkészítése igazán nem nagy ügy, egy óra alatt megvan az egész, azt kezeljétek fenntartásokkal. Egyébként úgy jártok mint mi.

Lassan itt az éjfél. Holnap farsang, a jelmez sokkal-sokkal több mint egy óra alatt, de még időben elkészül, hangoskönyvet hallgatok, aztán már csak fánkot kell sütnöm a mulatságra.  No, és kihegyezni a holnap manóbőrbe bújó iskolásom ceruzáit.