Békés legyen a karácsony, ne tökéletes! - Így kezdődött a prédikáció a tegnapi szentmisén, mi meg csak összemosolyogtunk az urammal, hát igen, hajnali háromig festettem, hímeztem. Reggel még csomagoltam - december eleje óta megvan minden ajándék, és mégis - majd elindultunk a városba az ügyeletre Julcsival. Mandulagyulladás, gégegyulladás, hörghurut. Dél elmult, mire hazaértünk, Julcsi elaludt, az uram gyorsan befaragta a fát, mi pedig elkezdtük díszíteni a fiúkkal - piros díszeink évek óta a dobozban maradtak, idén övék lett a főszerep. No és persze a saját alkotásoké.
Még az autóban megbeszéltük, hogy az ajándék bábszínházra fel kell rakni a függönyt, és a bábokat is még be kell csomagolnom. Az ebédre szerencsére nem volt gondom, anyukám mindent elkészített. Nem volt időm a szép terítésre, már megebédeltünk, mikor eszünkbe jutott, hogy az ünnepi abroszt sem tettük fel, egyébként sem volt teljes a család, Julcsi még ekkor is aludt. Délután misére mentünk, Marcim ministrált.
- Mikor vittük ki a kis Jézust a jászolba, a pap bácsi mondta, hogy spurizzunk, mert hideg van. És akkor én a lépcsőn láttam az angyalokat! Legalább százan voltak! A legvégén repült egy kicsi angyal és kezében vitte az autószállító kamiont. - Tudniillik ezt kérte az angyaloktól. A biztonság kedvéért le is rajzolta, és meg is írta nekik. Boldog karácsonyt, angyalok! Tisztelettel, Marci - így zárta a levelét.
Hazaérve bekapcsoltuk a fényeket, és vártuk az angyalokat. Nem öltöztünk szép ruhába, nem volt szépen terített asztal - ami azt illeti ünnepi vacsora sem, mert a gyerekek sonkás szendvicset kértek- elfelejtettük feltenni a függönyt a bábszínházra, és a bábokat is csak utolsó pillanatban dugtam egy dísztasakba.
Julcsi a több órás alvás után kicsit jobban lett, és olyan szép volt az ünnep! A gyerekek annyira örültek! És Marci angyalt látott, százat! Repüljenek felétek is!
Áldott, békés, szép karácsonyt kívánunk mindenkinek!
