Év végén

Éjfél van. A havas utak és az örök idők országútján. Az óesztendő utolsó éjfele. Tomboló szél nyargal az éjszakában. Nincs ami útjába álljon s a dermedt jegenyék riadtan kapaszkodnak a fagyos földbe.

Éjfél van: a szellemek órája, amikor láthatatlan szánok csilingelnek ismeretlen utakon, s az Úr felhőn túli pitvarában két vándor áll a csillagok ragyogó trónusa előtt. Az egyik tépett havas szakállú agg, a másik ifjú ember.

- Elvégeztem Uram – szól az agg – bocsásd el szolgádat – és leteszi a tarisznyát meg a botot.

- Januártól decemberig jártam a földi utakat és arcod bélyegét mindenre ráütöttem. Mozgattam az órákat és napokat. Csírákat szöktettem életbe és érett magokat arattam; a rügyeket virágba borítottam és gyümölcsüket is leszedtem.

Öreg sírok hátát behorpasztottam, régi fejfákat eldöntöttem, temetőket gyarapítottam.

De ott voltam Uram a nászágyon is és egyformán mértem a szerelem bódulatát és a vajúdás gyötrelmeit.

A folyók új szigetet raktak, régieket hordta el a hegyek hátán megnőtt a hó, de el is múlott, a völgyek torkában új források fakadtak, s régiekre köveket raktam rendelésed szerint.

Öledbe hullott Uram minden. A növekedés, az épülés is, meg a rombolás is; csak Te maradtál Uram változatlan és örök elejétől fogva.

Az ifjú felveszi a botot meg a tarisznyát. Az elnyűtt husáng acélos, görcsös bottá erősödik abban a pillanatban s a foszlott tarisznya újjá, kövérré dagad a láthatatlan útravalótól.

- Elmegyek Uram – szól – akaratod szerint. Útravalómat elszórom majd a földi világban.

- Elolvasztom a jeget, virágba borítom a fákat, dús kalászokat érlelek és megrázom a lombhullató fákat az őszi határban; aztán meg telet borítok az álmodó ugarra.

- Csak egyet kérek tőled Uram – ha megengeded. Add, hogy hosszú legyen a virágos tavasz, bőkezű a búzaérlelő nyár, vidám a szüretes ősz és nyugodt telekamrás a tél, amiket ím, tarisznyámba adtál. Én leszek az idő egy évig Uram, a Te világodban. Engedd meg nekem, hogy lassú legyek, ha örömre válnak a percek, és gyorsan múló, amikor a bánatot mérem, s hűvös enyészetet takarom a Te teremtményeidre.

Az Úr int: felragyog a felhőn túli világ. A vándor elindul, a csillagerdők úttalan útjain a Földre.

Fekete István

Húsvétunk

Végre, évek óta először sikerült igazán készülni az ünnepre, lelkileg is, külsőségekben is. Az uram még egy nap szabadságot is kivett, hogy haladjon kicsit a ház körüli teendőkkel, öntözőrendszert épített, elvitte a törött cserepeket a hulladékudvarba és még más munkákat is tervezett, amikből nem lett semmi, de legalább sokat volt együtt a család. 

Vasárnap a fiúkkal misére is sikerült elmennem, mit mondjak, feldobtuk kicsit a hangulatot, főleg mikor Lackó a két padsor között állva csípőre tett kézzel, apró lábával dobbantva utasított:

- Anya gyeje! MOST!

Bezzeg inába szállt a bátorsága, mikor az atya odalépett hozzá, és megáldotta, olyan ijedt képpel spurizott vissza hozzám, hogy majdnem felkacagtam. Aztán persze Marcim is jelentkezett, nehogy kimaradjon az áldásból, megkapta ő is. Figyeltem, hogy más, rutinosabb szülők mesekönyvet, ennivalót visznek a gyerekeiknek, így ők talán emlékeznek is arra, miről szólt a prédikáció.... A fiúk szerintem csak arra emlékeznek, hogy utána fagyit kaptak és szaladgálhattak a főtéren.

Virágvasárnapra hagyományos menüt készítettem, a húsféléket a helyi hentestől vettem, a zöldségek egy része - medvehagyma, spenót, sóska- a kertből került az asztalra.

 A gyerekeknél a kalács, vagy ahogy ők hívták a körbekalács aratott osztatlan sikert, pedig mindig e recept szerint sütöm a kalácsot, de - Anya, így körbekarikába, sokkal, de sokkal finomabb! Olyan lehet ez , mint a csigaleves, az is jobb ízű valahogy, mintha szimplán csak cérnametélt kerülne a húslevesbe.

Éjjel, mikor a paradicsompalánták első csapatát pikíroztam, az uram szólt, hogy alighanem csőtörésünk van, le kellene mennem az aknába, mert csak nekem van gumicsizmám. Végül mégsem kellett, nem is bántam, nem volt valami hívogató, az a ki tudja milyen mély víz az aknában, az uram pedig másnap kicserélte az elrepedt csődarabot.

A nyúl kicsit elkésett nálunk, valamiért azt hitte hétfőn kell jönnie, aztán már-már kényelmetlenül érezte magát, hiszen kevés ajándékot hozott, Marci szerint legalábbis. Hétfőn, elfeledve a gyerekkori korán kelünk-szépítkezünk-várjuk a locsolókat/elmegyünk locsolni emlékeinket, kényelmesen készülődtünk, a gyerekeket lefoglaltam a nappaliban, így az uram végre aludhatott kicsit tovább. Nagy szó ez nálunk, a két kisebb csemeténk korán kelő. Találtam egy mesét a húsvéti történetről, azt megnéztük együtt, aztán úgy érzem, nem sikerült megfelelő választ adnom a  "Miért ölték meg Jézust?"- típusú kérdésekre.

Késő délelőtt indultak el locsolni, az uram nem nagy kedvvel, a kisfiúk annál inkább. Már csak kölnit kellett előteremteni valahonnan, erről e lényeges momentumról elfeledkeztünk, parfümöt én nem használok, az uram igen, meg is locsoltak vele, de a többieket mégsem férfi illattal kellene. Végül a rózsavizemet vitték el, átöntöttük egy másik üvegbe, ami éppen egyetlen fokkal volt szebb az eredeti műanyagnál. Csak három helyen voltak, mégis egy kosár édességgel tértek haza, plusz, amit a hervadozó lányoknál magukba tömtek- Képzeld, D-nek biciklit hozott a nyuszi!, - azt hiszem a gyerekkor kezdi elveszíteni ártatlanságát. 

Szedtek füvet, építettek fészket a birsfa alá, amit már egy hete gondosan feldíszítettünk, hogy a nyuszi majd idetaláljon. 

A délután alvás után Marcinak első dolga volt az ablakhoz szaladni, ám csalódottan látta, hogy az ajándékok begyűjtéséhez nem lesz szükség talicskára. Néhány csokit kaptak és egy-egy elemlámpát. Ez volt az első alkalom, hogy nem kitörő örömmel fogadott bármi apróságot, amit kapott. Szerencsére hamar megvigasztalódott, a nyúl pedig bajban van, mert nem akar elmenni a húsvéti nagy ajándékozás irányába. Hacsak a három nyulat nem tekintjük annak, ami szerettem volna varrni a krampuszoknak, de idén már nem jutott idő rá, jövőre, remélem ott ülnek majd a fészekben, a gyerekeket  pedig addig is igyekszünk arra tanítani, hogy lássanak a darabszám, és a pénzbeli érték mögé.

Lackó kettő

- Anya, ugye fenn maradsz éjszaka, és sütsz Lackónak tortát? 

Fennmaradtam, sütöttem. Csigabigatortát, mert gyermekemet az autókon kívül a csigákhoz fűzi valamilyen erős láthatatlan kapocs, és mert könnyebb kivitelezni, mint egy autós tortát, bár utóbbit még nem próbáltam. Majd jövőre.

Méltó tálcánk sajnos nem volt, amin elfért volna őcsigasága, és mivel malomkő sem akadt a háznál, a szomszédból szereztem

Éppen ma három hete, hogy Lackó fiam mind a nyolcvanöt centijével és huszonkettes lábaival belépett a harmadik évébe, hát megy az idő kérem, hogy ez nagy közhellyel éljek, és most már azzal sem áltatom magam, hogy csak ők öregszenek, elég, ha belenézek a tükörbe. 

Imádni való középsőnk a legnagyobb egyéniség a három közül, már készülök az ovis időkre, mikor nem azzal fognak délutánonként elköszönni tőlem a katica csoportban, hogy minden rendben volt...

Jelenlegi karrierterve szerint versenyautó lesz belőle, ami teljesen reális, főleg ha azt nézzük, hogy ötéves bátyja éppen tündérnek készül. Seprűpillás kék szemeivel úgy tud nézni, hogy muszáj össze-vissza puszilgatni, ami ellen már most tiltakozik, de aztán napjában százszor elmondja, hogy "Anyát, szejetem!". 

Macskatermészet, csak akkor bújik, ha ő akar (pedig volna többre is igény), aztán egy pillanat múlva Gázt bele!-felkiáltással rohan tovább. Önbizalma határtalan, megdicsérgeti magát, Ügyes! Csinos!- hallom sokszor a vékony hangocskát. Rengeteget beszél, idegenek számára is teljesen érthetően, ragoz, mondatokkal próbálkozik, mondókázik, énekel, önmagát "Lackó, én"-ként definiálja. Nagyon muzikális, amint zenét hall, karon ülő kora óta rázni kezdi a popóját, vicces volt, mikor először vittük misére - gitáros diákmise, mert nem szerettünk volna vasvilla öregnéni tekinteteket a hátunkba - végigtáncolta az egész szertartást. 

Imádja a könyveket, főleg az autós könyveket - mi mást - nézegetni az apjával, de már tőlem is végighallgat hosszabb meséket is, ha van illusztráció is a könyvben. Boribon a kedvence, azt Marci is szokott mesélni neki, tudja kívülről az összeset, olyan édesek, ülnek a könyvvel a kanapén, Marci "olvas", Lackó áhítattal hallgatja. Marcival egyébként világraszóló cimborák, nagyon szeretik egymást, néhány órás távollét után is kitörő örömmel ölelkeznek. Többnyire remekül játszanak együtt, Marci vezetésével, aztán két perc múlva jön a visítva ordítás, leginkább Lackó részéről, aki még mindig mindig így reagál, ha valami nem az ő elképzelései szerint alakul. 

Júliával nem ilyen felhőtlen a kapcsolata, szegényem kapott már Lackótól néhány sallert, oda kell nagyon figyelni rájuk, volt már, hogy rá akart állni a hátára, vagy egy kisautóval csapta fejbe. Juli lány a héten kezdett haladósan kúszni, és egyből rástartolt a fiúk játékaira, néhányszor már meg kellett őt mentenem a megtorlástól.

Külső támadások ellen Lackó csípőből védekezik, tegnap pl. amíg apjával vártak ránk az uszodában egy nála idősebb és nagyobb kisfiút ruházott meg visszakézből, aki lökdösődni kezdett. Az erőviszonyok tisztázása után aztán szaladgáltak és birkóztak egy jót. Kiskakas. Szőke, aranyos tarajas. Nagyon szeretem.

Már régen elhatároztam, hogy igyekszem jobban megadni a módját az ünnepeinknek külsőségekben is. Például szép ruhával, terítéssel, dekorációval.     

 

A korábbi évekről eltérően karácsonyi, és most tavaszi díszbe öltözött a terasz is, már amennyire egy tetőcsere következtében raktárrá vált terasz teheti. Új tetőnk van képzeljétek, ahogy magamat ismerem, két hónap, és már mutatom is... 

Nem vagyok elfogult, a Ferrero finomabb volt, mint a torta, még mindig keresem az ideális tojásmentes tészta receptjét

A megfáradt anyának kávé is jár

Ezt a csigát az asztalra is  felengedtük

No, szóval Lackó születésnapján igyekeztem kihozni az ünnepi terítékből, amit tudtam - van egy hétköznapi sokéves ikeás tányérkészletem, és az örökölt ünnepi hollóházi- jó lenne bővíteni a készletet, ahogy öregszem egyre jobban tetszenek a porcelánok, de házfelújítás közben nem herdáljuk ilyesmire a pénzt. Kicsit túl is toltam a készülődést azt hiszem, már már fontosabb lett a dekoráció, mint maga az alkalom, ezen a téren is van még tanulnivalóm.

Szerencsére a fiúknak a torta ízével sem volt gondjuk

Anya, úgy nézek ki mint egy menedzser, ugye?

Az ajándék legalább nem csiga

Anyám szoknyát adott rám. Még fel kell dolgoznom

Hét kiló cukiság

Tavaszt érzek

Érdekes az időjárás mifelénk. Nagyjából november végén bekacsintott kicsit a tavasz, kibújtak az első hóvirágok, vígan virágzott az oroszlánszáj és a viola. Majd januárban végre lett egy kis tél, jó kis mínuszokkal, havazással, hatalmas szánkózásokkal, hóban hempergéssel, pirosra csípett manóorrokkal. 

Szerintem mi vagyunk az egyetlenek a faluban akik az udvarról is eltolták a havat...muszáj volt, ha ki akartunk állni a garázsból 

Aztán ismét egy kis tavasz, még több lett a hóvirág, feléledtek a kertben mindenfelé kikelt apró virágú árvácskák, rólunk is lekerült a télikabát. 

Délutáni fények a konyhaablakból

De pár nap után vettük is vissza, napi három hólapátolással igyekeztem edzeni nemlétező karizmaimat, hempergés, szánkózás, stb. Aztán megint tavasz, egy kis ősz, mostanában pedig eső, eső, eső. De legalább tavaszi.

A hóvirágok lassan elköszönnek, a krókuszok váltják őket, a legbátrabbak a sárgák, a lila bimbók még csak itt-ott látszanak, a fehérek váratnak még magukra. 

Ősszel a fűbe is ültettem vagy harminc krókuszhagymát, ez a terület ellentétben a virágoskerttel, már kora tavasszal fürdik a napfényben, szóval már színes foltoknak kellene örülnöm, de sajnos egy sem bújt ki, nem tudom mi lehet az oka. Elég tragikus minőségű a földünk eredendően is, sovány, kavicsos, aztán a csatornaásás, pinceszigetelés során még jól meg is bolygattuk, az előttünk itt lakók meg isten tudja milyen löttyöket tartalmazó kannákat, hordókat tároltak az udvaron, kupakkal vagy anélkül. 

Például a virágoskert felső részén alig marad meg valami, elpusztultak a harangvirágok, a nőszirmok, a kiirthatatlannak hitt sásliliom vegetált, a szomszédnénitől tavaly kapott öt gyönyörű díszhagymából csak kettő bújt ki, ő azt mondja pont erre a részre folyt a legtöbb cucc. Az árvácskák úgy néz ki, szeretik az olajos földet, szinte szőnyegként borítják a területet.

Kavicsot szednek, amiket aztán a zsebükben felejtenek...

Sajnos gyakran esik az eső, ha éppen nem, mire felszárad annyira a föld, hogy rá lehetne menni, újra rákezdi. Pedig de mennék már, olyan jó lenne kapirgálni kicsit, no meg gyomlálni is kellene, az enyhe idő nemcsak a virágokat csalogatta elő. 

Szeretem figyelni, ahogy éled a kert, egyre több nárcisz, tulipán hajtás töri át a földet, megjelentek a tavaly ültetett jácintok is. 

Egyik kedvenc időszakom ez. Minden csupa ígéret.

A kert szépen alakítja önmagát, az árvácskán kívül mindenfelé megjelentek az aprócska harangláb hajtások, sok-sok kis gyűszűvirág, egynyári lángvirág és nefelejcs növénykét is látok. Csillagfürtöt sajnos csak keveset fedeztem fel, majd veszek néhány palántát, ahogy évelő szarkalábat is, nem nagyon szeretnek nálam, de olyan szépek, muszáj még próbálkoznom velük. Ahogy nézem legalább húsz levendulabokrot is kell még vennem, a tavaly késő tavasszal kiültetett palántákra korán jött a kánikula, én meg amilyen zseni vagyok, nem locsoltam őket, mert hát a levendula nem szereti a vizet....a béna kertész igyekszik a maga kárán tanulni, és bár a tavalyi kertecske sem volt éppen csúnya, idén azért szebbet szeretnék.

Tavaly júniusban

A tavasz a házba is belopakodott a Lidl-ből származó jácintok és tulipánok képében, és ha nem láttátok még a Kik tavasz dekorációit, nézzetek körül, nagyon helyes dolgok kaphatók, mérsékelt áron. Az uram szerint nagyon gáz, de  még porcelán nyulakat is vettem... húsvéti dekorációnak szánom.

Ki ne maradjanak kertem télen-nyáron viruló legszebbjei:

Elviseli ha fotózzák

Nehezen vagy egyáltalán nem viseli el, ha fotózzák

Nem álltak meg, nekem van villám kezem

Még mindig csak mosolyog

Még akkor is, ha simogatás címén a homlokát vakargatják.

Éjszakai műszak

Pacsirta vagy bagoly?- kérdezik a női magazinok roppant izgalmas tesztjei, és miután kitöltjük, rájövünk, hogy jéééé hát tényleg. 

Ami engem illet, ha hagynának azt hiszem bagoly lennék eredendően, de mivel nem hagynak kénytelen voltam valami hibriddé válni. Pacsiragoly. 

Talán egyetemista koromban kezdődött, hogy rájöttem, éjjel a kollégiumban csönd van (katolikus koliban laktam, semmi buli, semmi ivászat, semmi pasizás, legalábbis a falakon belül) lehet tanulni, kijárkálni a konyhába sajtos pirítóst készíteni, négykor lefeküdni, tizenegyig aludni. Vagy ha korábban van órám, üveges tekintettel bámulni az előadót. Annyira jól ment, hogy barátnémmal a műanyaggyárban is éjszakai műszakot vállaltunk, azért jobban fizetett a Meló-Diák, 150 Ft-os órabérért 12 órát álltam a szalag mellett, hajnal felé kicsit már félrebeszéltem. 

Ma már nem beszélek félre, és egészen jól letornáztam az alvásigényemet öt óra alá egy Julcsi-etetéssel megszakítva. Ha tartósan ennél is kevesebb jut, morcos leszek és türelmetlen. Valószínűleg rosszul zsonglőrködöm az órákkal, mert akárhogy igyekszem, a legtöbb lényeges munkához -főzés, mosás, vasalás, befőzés, varrás, ésatöbbi - este tízkor kezdek hozzá. 

Azért vannak különösen emlékezetes éjjeli kalandjaim, például azon a szombaton, mikor megtudtuk, hogy Julcsi megszületett, éppen a melléképület ajtóit festettem. Nyilvánvaló volt, ha most nem fejezem be, még hónapokig nem fogom, ezért aztán reflektorfényben mázoltam késő éjjelig, aztán ruhácskákat rendeztem, míg rám nem virradt. 

Az izgalomtól még zombulni is elfelejtettem, még szerencse, mert hát nem mindegy, az ember lánya milyennek látja először az anyját.

Itt épp az apját nézi, de tőlem sem ijedt meg

Azt sem felejtem el, mikor a homokozót készítette az uram szintén kivilágítva, 

Nem is értem, hogy sikerült vízszintbe hozni

de említhetném a levendulaültetést fejlámpával, vagy a terasz gyors ráncfelvarrását, ajtó- ablak- falfestést. Egy-két balszerencsés éjjel repkedő ízeltlábú beleragadt a festékbe, de most kivételesen nem számított, szülinapomra úgyis új ablakokat kapok.

A minap megint csak hajnalig fent voltunk, mert véget ért a magunknak kiutalt éves pihenő, és ünnepélyesen ismét belecsaptunk az építkezésbe. Az idei első nagy falat a tetőcsere lesz, de előtte még végezni akartunk minden nagy kosszal, sittel járó munkával a tetőtérben, szobák egybenyitása, falépítés, fürdőben csempe leverése, vakolás,betonozás. A tetőtérben eddig kényelmes káosz uralkodott, és mikor a kivitelező szólt, hogy jövő hét helyett már másnap reggel tudnak kezdeni, sikíthatnékom támadt. Teljesen reménytelennek tűnt, hogy két szobát ki tudunk üríteni úgy, hogy utána még be tudjunk lépni a többibe. De ismeritek a mondást, nincs az a megrakott szekér, amire nem fér még fel.

Elmúlt tíz óra...főzök egy teát, bekapcsolok egy hatvanas évekbeli propaganda-filmet - Felmegyek a miniszterhez például - hátra van még egy utolsó simítás Marci jelmezén, majd neki állok sütit sütni a farsangra. Idén nem extrázok, nem készítek sünöket zizi tüskékkel, sem gyümölcstálat mint tavaly, csak sütök egy kis házi ropit,(így meglesz Lackó reggelije is) és csokis linzert. Utóbbit a karácsonyról megmaradt cukorgyöngyökkel díszítem a partihangulat kedvéért. Szeretem az ilyen éjszakákat...

Újév reggelén

Mint minden nap, hosszú, pihentető alvás után ébredünk.

Megreggelizünk, majd a családfő elolvas egy cikket a Totalcaron

Információéhsége csillapodtával elhelyezkedik a fotelben, és nyugodtan elfogyasztja a kávéját.

2016 kedves ajándékkal lepi mag a fiúkat: leesik az első hó

Lelkesedésük utcaszerte elhallatszik

Először megpróbálnak hóembert építeni...

de miután rájönnek, hogy nem fog menni, inkább a hóangyal mellett döntenek.

Van, aki hason próbálkozik.

És van, aki matrjoska babának álcázva, fogatlan mosollyal kíván csodás új esztendőt minden kedves olvasónknak.