2015. július 24., péntek

De jó színed van, szoliba jársz?

Bizony ám, bioszoliba. 
Jó nagy, nem zsúfolt, és ingyen van. Veteményesnek hívják.

A kép két hete készült, azóta szedhető a paradicsom

Míg nem jöttek a nagy melegek, Lackó a teraszon, Marci a meggyfa alatt aludt délután, én pedig "napozhattam", így aztán olyan a hátam, mint egy kőművesnek, és most nem az izmosságra gondolok.


Idén nagyobb a zöldségeskert mint tavaly, mindenből kicsit többet vetettem, ültettem, de még így sincs annyi, hogy nagy befőzést rendezhetnék, vagy azon kellene gondolkodnom, hová teszem a felesleget. Idén talán a zöldbab kivételével minden zöldségem sokkal szebb, mint tavaly, nagyobbak, jobban teremnek, a palánták kaptak komposztált marhatrágyát, a sárgarépát meg kiegyeltem időben, a többiekkel nem tettem semmit, de a salátától kezdve a célkán, cukkinin át a krumpliig, minden szebbet, többet, hamarabb termett. 

Ahol ki sem kelt a zöldbab, oda helybe vetett paprika került

Azt esszük, abból főzök, ami terem, talán kétszer-háromszor vettem a múlt hónapban paradicsomot, paprikát, uborkát, de már azt sem kell, hetek óta érik annyi, amennyit elfogyasztunk, sőt ajándékozni is tudok. 

Ökörszív

Mano

Roma FV

Annyira szeretem a reggeli körutam során összeszedni a zöldségeket a főzéshez, úgy harapni a napmeleg paradicsomba, mint az almába,  hogy azt adom a családomnak, amit vetettem, neveltem, palántáztam. Mindjárt meg is hatódom...

Július eleji kosarak

Általában négykor, fél ötkor kelek, magamhoz térek, kávézok, megnézem, hogy kel fel a nap, és megyek a kertbe. 

Így köszön be hozzánk a Nap


Kb. hétig kint lehetek, ekkortájt indul az uram dolgozni. Sajnos nincs ez így minden nap, ha Marcit viszem Budapestre, vagy ha Norbinak korábban el kell mennie, kimarad a reggeli kertészkedés. Pedig most haj, de nagyon kellene, porzik minden, pedig locsolok én, járom az esőtáncot, de csak rólunk csurog a víz, odafentről egy csepp se.

A hagymát már megettük, duggattam újra a retek, saláta helyére, már szedhető is akár, de messze nem olyanok, mint a márciusi tesók, sokkal csenevészebbek, kisebb a fehér részük, a levele húsz centis tekeredik össze-vissza. 


A fokhagymát felszedtem, a fáskamrában szárad, kíváncsi voltam, ezért megszámoltam, 156 fej lett, plusz amit eddig megettünk, meg elajándékoztam. Ennyi bőven elég lesz nekünk jövő tavaszig. 

A krumplit egy jó hónapja szedem, egész szépen van alatta, no nem óriások, és nem két kiló bokronként, de legalább nem rágja a pajor. Most, hogy művelve van a föld, nemcsak a pajor kevesebb, hanem a hangya is, és pocok lyukat is alig látok. Krumplibogár több volt, mint tavaly, de még kézzel leszedhető mennyiség. Olvastam, hogy a kifejlett bogár a földben telel át, gondoltam a tavalyi túlélők a gazdanövény környékén telelhettek, ezért ravaszul a véletlenül földben hagyott és kihajtott gumókat nem szedtem ki, hátha ezeket kezdik falatozni, és nem repülnek át a távolabbi új ültetésre. Így is történt, a kis csíkos hátúak vígan petéztek a tavalyi pár bokorra, innen igazán könnyű volt a túlvilágra segíteni őket, a "nagy" ültetvényben alig találtam pár példányt. Tegyük hozzá, krumplibogár ügyben szerencsém van, mert egyik környékbeli kertben sem ültettek krumplit, mert ha lenne, akkor utánpótlás is lenne bogárból, és nem tudom, győzném-e a kézzel szedegetést.

A paprikáim nagyon szépek, mikor kiültettem a palántákat, Szomszédbácsi meg is jegyezte, biztosan jó drágák voltak. Hát nem. Kápia és pritamin magom még volt tavalyról, kaliforniait 69 Ft-ért vettem, a szükséges palántaföld kb. 250,- (ami lehet nulla is, ha az ember kerti földet használ), plusz a szintén tavaly vett tescos műanyag poharak. Négy tő fehér paprikát vettem a piacon, és vagy tízet kaptam Szembelacitól. Utóbbiak szabadföldbe vetettek, ennélfogva még kicsik, de ha szerencsém lesz, és nem jön korán a hideg, teremni fognak.
Paprikafölde



Káposztafélék közül csak korai karalábét és karfiolt vetettem, de Szomszédnéninek lett egy csomó káposztája, téli karalábéja, én meg olyan rendes voltam, hogy elfogadtam belőle egy jó adagot, a többivel meg teleültette a fél kertjét, mert persze kidobni sajnálta (ahogy én is). Nálam a borsó és a felmagzott spenót helyére kerültek. A kelkáposzták kezdenek fejesedni, a karfiolok közül kettőt valami kirágott, és még nem mutat virágot, pedig már illő lenne,  szóval kíváncsi vagyok, lesz-e egyáltalán belőle valami. 

Büdöske, mángold és a káposztafélék


Az uborkát naponta szedem, sok van rajta, végre jól lakhat az uram salátával, ami az egyik kedvence, szinte mindenhez szereti, csak úgy magában is. 



Az uborkaszezonnak sajnos hamarosan vége, a rézoxi-kloridos permetezés ellenére peronoszpórás lett, egy darabig szedegettem a beteg leveleket, de már mindegy. Sajnálom, jövőre igyekszem hamarabb és sűrűbben permetezni.

Uborka és kukoricaálca mögött a komposztáló

A négy tő cukkini szintén beteg lett, Szomszédnéni szerint lisztharmat, a leveleket szintén leszedtem, azóta magukhoz tértek, újra bőven van termés. 



Szép a mángold is, sajnos a fiúk nem eszik meg, pedig de finom fokhagymás joghurttal, vagy tejszínnel tésztaszószban, sebaj, magamnak azért elkészítem. A répák, petrezselymek idén nem hobbit méretűek, hanem normálisak, a céklák szépek, akár tavaly. Zöldbabot keveset vetettem, de még fogok, ahogy hónapos retket, salátát is. Másodvetésként hónapos és nyári retek, jégsaláta került már a földbe, elég gyéren keltek, a kánikula nem kedvezett nekik, még majd próbálkozom. A hónapos már szedhető is, érdekes, hogy bár a mag ugyanaz, a termés jóval csípősebb mint tavasszal volt. Uborkát is akarok még vetni, tavaly sikerült, meglátjuk.

Nemzeti reggeli

2015. július 15., szerda

A levendula fiaskó


Tavaly október végén vásároltunk hetven tő szabad gyökerű levendulát, mert virágzó lila sövényre, szappanillatra és egy csomó pillangóra vágytam az újdonsült virágoskertben. Hatvan tövet izibe el is ültettem, tízet pedig egy kedves ismerősünknek ajándékoztam. Az eladó szerint reggel lettek kiszedve a földből, tegyem vízbe, és még másnap is nyugodtan kiültethetem, nem lesz bajuk. 
Úgy tűnt, megeredtek, aztán jött a tél, másfél hónapig közel méteres hó, ami alól márciusban elég csoffadt kis bokrok kerültek elő.  Öt-hat tövön nem volt egyáltalán zöld hajtás, ám ha megtörtem egy-egy ágacskát, belül zöld volt, tehát élt, bíztam benne, hogy kihajt. Vártam hát a virágözönt. Ám a bokrok nem nagyon akartak hajtani, míg SzembeLaci bokrai rengeteg új hajtást hoztak, az enyémek néhány kivétellel még április végén is ugyanolyanok voltak. 

Volt ami ennyire vitte júniusig
A legcsúnyábbakat kiszedtem és a helyi kertészetből vettem helyettük cserepes példányokat. Mind megeredt, hajtani kezdett, mára szép kis bokorrá cseperedett. Aztán vártam, hogy a többiek mégis beindulnak. Kár volt. Május végén elegem lett, kiszedtem a csúnya kis töveket, ültettem helyettük cserepest, és alig voltam mérges, mert ezeket pontosan ugyanannyiért vettem, mint a szabad gyökerűt. Az elsőként elültetett hatvan tőből alig húsz maradt meg, az elajándékozott tízből pedig egy sem. 
Foghatnám a rossz talajra, de a levendulát ez nem zavarja állítólag, arra, hogy nincs egész nap tűző napon, de másnál is van ilyen helyen és növekszik, foghatnám a télre, hóra, de az nemcsak nálunk volt a faluban. Az utolsó hat tövet június elején cseréltem ki, ez már késő volt valószínűleg, mert ezek a tövek egyáltalán nem nőttek, és csak pár rövid szárú virágot hoztak, de élnek, remélem nem purcannak ki, és behozzák a többieket. 

Június eleji kert, jól látszik, mely töveket ültettem később

Túlélő levendulák sásliliommal, kardvirággal, hátul árnyékliliomok

Egy tövet meghagytam a tetszhalottak közül kíváncsiságból, nemcsak én voltam-e túl türelmetlen, de úgy tűnik tényleg kampec, ugyanúgy néz ki, mint tél végén.

Ő az

Mindenesetre, ha még egyszer levendula ültetésre adom a fejem, csakis cserepes növényt veszek, és csakis tavasszal fogok ültetni, se ősszel, se nyáron, bármennyire is mondják, hogy a cserepes levendula akkor is ültethető, és másnak sikerült. 
Akármennyire is igénytelen a levendula, nálam nem sikertörténet, sövényem még messze nincs, elmaradt a pillangóinvázió is, de azért van pár szép kis bokrom, meg néhány nem annyira szép is, bízom benne, hogy az évekkel egyre mutatósabb lesz, és nem kell állandóan pótolnom az állományt.

Jövőre legyenek legalább ilyenek