Bizony ám, bioszoliba.
Jó nagy, nem zsúfolt, és ingyen van. Veteményesnek hívják.
A kép két hete készült, azóta szedhető a paradicsom |
Míg nem jöttek a nagy melegek, Lackó a teraszon, Marci a meggyfa alatt aludt délután, én pedig "napozhattam", így aztán olyan a hátam, mint egy kőművesnek, és most nem az izmosságra gondolok.
Idén nagyobb a zöldségeskert mint tavaly, mindenből kicsit többet vetettem, ültettem, de még így sincs annyi, hogy nagy befőzést rendezhetnék, vagy azon kellene gondolkodnom, hová teszem a felesleget. Idén talán a zöldbab kivételével minden zöldségem sokkal szebb, mint tavaly, nagyobbak, jobban teremnek, a palánták kaptak komposztált marhatrágyát, a sárgarépát meg kiegyeltem időben, a többiekkel nem tettem semmit, de a salátától kezdve a célkán, cukkinin át a krumpliig, minden szebbet, többet, hamarabb termett.
Ahol ki sem kelt a zöldbab, oda helybe vetett paprika került |
Azt esszük, abból főzök, ami terem, talán kétszer-háromszor vettem a múlt hónapban paradicsomot, paprikát, uborkát, de már azt sem kell, hetek óta érik annyi, amennyit elfogyasztunk, sőt ajándékozni is tudok.
Ökörszív |
Mano |
Roma FV |
Annyira szeretem a reggeli körutam során összeszedni a zöldségeket a főzéshez, úgy harapni a napmeleg paradicsomba, mint az almába, hogy azt adom a családomnak, amit vetettem, neveltem, palántáztam. Mindjárt meg is hatódom...
Július eleji kosarak |
Általában négykor, fél ötkor kelek, magamhoz térek, kávézok, megnézem, hogy kel fel a nap, és megyek a kertbe.
Így köszön be hozzánk a Nap |
Kb. hétig kint lehetek, ekkortájt indul az uram dolgozni. Sajnos nincs ez így minden nap, ha Marcit viszem Budapestre, vagy ha Norbinak korábban el kell mennie, kimarad a reggeli kertészkedés. Pedig most haj, de nagyon kellene, porzik minden, pedig locsolok én, járom az esőtáncot, de csak rólunk csurog a víz, odafentről egy csepp se.
A hagymát már megettük, duggattam újra a retek, saláta helyére, már szedhető is akár, de messze nem olyanok, mint a márciusi tesók, sokkal csenevészebbek, kisebb a fehér részük, a levele húsz centis tekeredik össze-vissza.
A fokhagymát felszedtem, a fáskamrában szárad, kíváncsi voltam, ezért megszámoltam, 156 fej lett, plusz amit eddig megettünk, meg elajándékoztam. Ennyi bőven elég lesz nekünk jövő tavaszig.
A krumplit egy jó hónapja szedem, egész szépen van alatta, no nem óriások, és nem két kiló bokronként, de legalább nem rágja a pajor. Most, hogy művelve van a föld, nemcsak a pajor kevesebb, hanem a hangya is, és pocok lyukat is alig látok. Krumplibogár több volt, mint tavaly, de még kézzel leszedhető mennyiség. Olvastam, hogy a kifejlett bogár a földben telel át, gondoltam a tavalyi túlélők a gazdanövény környékén telelhettek, ezért ravaszul a véletlenül földben hagyott és kihajtott gumókat nem szedtem ki, hátha ezeket kezdik falatozni, és nem repülnek át a távolabbi új ültetésre. Így is történt, a kis csíkos hátúak vígan petéztek a tavalyi pár bokorra, innen igazán könnyű volt a túlvilágra segíteni őket, a "nagy" ültetvényben alig találtam pár példányt. Tegyük hozzá, krumplibogár ügyben szerencsém van, mert egyik környékbeli kertben sem ültettek krumplit, mert ha lenne, akkor utánpótlás is lenne bogárból, és nem tudom, győzném-e a kézzel szedegetést.
A paprikáim nagyon szépek, mikor kiültettem a palántákat, Szomszédbácsi meg is jegyezte, biztosan jó drágák voltak. Hát nem. Kápia és pritamin magom még volt tavalyról, kaliforniait 69 Ft-ért vettem, a szükséges palántaföld kb. 250,- (ami lehet nulla is, ha az ember kerti földet használ), plusz a szintén tavaly vett tescos műanyag poharak. Négy tő fehér paprikát vettem a piacon, és vagy tízet kaptam Szembelacitól. Utóbbiak szabadföldbe vetettek, ennélfogva még kicsik, de ha szerencsém lesz, és nem jön korán a hideg, teremni fognak.
Paprikafölde |
Káposztafélék közül csak korai karalábét és karfiolt vetettem, de Szomszédnéninek lett egy csomó káposztája, téli karalábéja, én meg olyan rendes voltam, hogy elfogadtam belőle egy jó adagot, a többivel meg teleültette a fél kertjét, mert persze kidobni sajnálta (ahogy én is). Nálam a borsó és a felmagzott spenót helyére kerültek. A kelkáposzták kezdenek fejesedni, a karfiolok közül kettőt valami kirágott, és még nem mutat virágot, pedig már illő lenne, szóval kíváncsi vagyok, lesz-e egyáltalán belőle valami.
Büdöske, mángold és a káposztafélék |
Az uborkát naponta szedem, sok van rajta, végre jól lakhat az uram salátával, ami az egyik kedvence, szinte mindenhez szereti, csak úgy magában is.
Az uborkaszezonnak sajnos hamarosan vége, a rézoxi-kloridos permetezés ellenére peronoszpórás lett, egy darabig szedegettem a beteg leveleket, de már mindegy. Sajnálom, jövőre igyekszem hamarabb és sűrűbben permetezni.
Uborka és kukoricaálca mögött a komposztáló |
A négy tő cukkini szintén beteg lett, Szomszédnéni szerint lisztharmat, a leveleket szintén leszedtem, azóta magukhoz tértek, újra bőven van termés.
Szép a mángold is, sajnos a fiúk nem eszik meg, pedig de finom fokhagymás joghurttal, vagy tejszínnel tésztaszószban, sebaj, magamnak azért elkészítem. A répák, petrezselymek idén nem hobbit méretűek, hanem normálisak, a céklák szépek, akár tavaly. Zöldbabot keveset vetettem, de még fogok, ahogy hónapos retket, salátát is. Másodvetésként hónapos és nyári retek, jégsaláta került már a földbe, elég gyéren keltek, a kánikula nem kedvezett nekik, még majd próbálkozom. A hónapos már szedhető is, érdekes, hogy bár a mag ugyanaz, a termés jóval csípősebb mint tavasszal volt. Uborkát is akarok még vetni, tavaly sikerült, meglátjuk.
Nemzeti reggeli |