A titokzatos szombati csirkeszárnyas nő

Ma reggel, mint minden szombaton, betértem a 20 éve együtt üzletlánc helyi tagjába, és a szokásosat kerestem a húspultnál. Ám visszapattantam, elfogyott, miért nem veszek farhátat, az még olcsóbb is, végül pulykaszárnyra kellett fanyalodnom. Az egyik eladó megjegyezte, hogy azért találgatták már a kolléganőkkel, hogy miért csirkeszárnyat? Miért minden szombaton? És miért pontosan tizennégy darabot? Ennyire szeretjük?

Jaj, hát része lettem a falu folkórjának, most rántsam le a leplet? Na jó, Sanyesznak viszem, megfőzöm, és minden nap kettő darabot kap ebédre. Azért szárnyat, mert azt könnyű kicsontozni, nem hordja szanaszét a teraszon, és nem zsírozza össze a térkövet, aminek sápadtságát emberem naponta vizslatja. Azért szombaton, mert ez az egyetlen nap, mikor az uram is otthon van, a bolt pedig nyitva, én pedig végre gyerekek nélkül biciklire pattanhatok (=sportolok) és  Carrie Bradshaw-ként shoppingolhatok. Amúgy meg az én jó uram háromféle húst szeret látni a tányérján, csirke alsócombot, disznó karajt és combot. Mással, ha lehet, ne nagyon próbálkozzak.

Egy rejtéllyel kevesebb...

Szégyenlős ha fotózzák

Az én időmben még

Norbival kimenőt kaptunk, egy tejivóban reggelizünk. Közelünkben ránézésre kb. tízéves gyerekekből álló társaság beszélget, nevetgél, eszik, iszik. Jól öltözött, jól viselkedő, helyes fiúk, lányok. Mindannyiuknál okostelefon, azt nyomkodják, videókat néznek, fényképeznek, neteznek. 

Eszembe jut az ötéves kisfiú, akit fotóztam, és megkértem, hozza ki a legkedvesebb játékát, mire ő előszedett egy tabletet. Vagy a sok ismerős család, ahol a hasonló korú, vagy csak picit idősebb gyerekeknek alapfelszereltsége a tablet, telefon. 

Na ne, a mi gyerekeink is ilyenek lesznek? Folyton telefont fognak nyomogatni? Az én uram pedig szenvtelenül válaszolja, hogy igen. Ha nem akarjuk, hogy kilógjanak a többiek közül. Mert a gyártók fő célpontjai a gyerekek, és most már nem az a ciki, mint gyerekkoromban (mennyire gáz már, hogy elég öreg lettem a nosztalgiázáshoz) hogy nem volt farmerom és magenta cipőfűzőm, hanem ha nincsenek ilyen kütyüid. Ehhhh.

Kerítettünk

Tavaly a térkövezés felvezetőjeként, és mert a szintezéshez szükség volt az alapra, elbontottuk a régi, igen rossz állapotban levő, alap nélküli léckerítést. Elkészült az új kerítés beton alapja és az oszlopok, majd jó ideig bárki ki-be járhatott, éjszakánként ismeretlen tettesek lopkodták el Sanyi tálkáit és hagyták szanaszét a kertben Lackó pelenkáit, no meg aknákat telepítettek az udvarra. 

Arról nem is beszélve, hogy bár az utcánk nem forgalmas, és 30 km-es sebességkorlátozás van, az autók két lépéssel a kerítés mellett járnak, nincs tér, vagy árok, semmi. Nem figyelünk, a lejtőn megindul a labda, és kész a baj, gyerekes családnak ide kerítés kell!

Mikor még csak álmainkban volt házunk, és azt is mi akartuk felépíteni, mai igényeket kielégítő parasztházra gondoltunk, parasztfödém, csikótűzhely, tulipános kerítés és spaletták, Marischa, Borischa. Aztán rájöttünk, ez mégsem tetszik annyira - ezért is jó valahol, ha pénz híján sok időnk van gondolkodni -, és nem is illene a már nagyon is valós házunkhoz. 

Bár a tulipán mintás léckerítés ötlete sokáig tartotta magát, végül a tartóssága és könnyebb ápolhatósága döntött a vas mellett. Rengeteg a munka a portán, és ez valószínűleg már így is marad, így csak akkor dolgozunk többet a szépség kedvéért, ha nagyon nem tudunk róla lemondani.

Nagyon egyszerű kerítést akartunk, főleg én, az uram azért próbálkozott egy kis cicomával, de lebeszéltem. Egyelőre a kis és a nagykapu készült el, utóbbi egyszer majd elektromos lesz. A mezőket majd az uram fogja elkészíteni, ha az anyagiak és az ideje engedi, addig is drótot húztunk ki, ami bár ronda, a célnak megfelel. 

Felhívnám a figyelmet a roppant dekoratív postaládánkra

Nem hegyes, nehogy fennakadjon valamelyik kölök. Vagy Sanyi.

Emberem pedig szorgalmasan gyakorolja a hegesztést, első művét, a kapu motívumát ismétlő rózsafuttatót múlt vasárnap állítottuk fel,  és én mondom, ha lakatos készíti, akkor sem lenne szebb (bár feltételezem, akkor nem két hónap alatt készül el...) 

A héten fehér kavics is került alá deszkakeretben és a futást is megkezdhette két tő hetek óta a teraszon várakozó, fehér-rózsaszínnek árult, de nyílás után inkább rózsaszínű - tök véletlenül olyan, mint a muskátli az oszlopon - rózsa.

Lent a sarok!

Másfél hete Marci végre megszabadult a gipsztől. Egészen elképesztő, de a négy hét alatt egyetlen panasz sem hagyta el a száját, nem volt kellemetlen, nehéz, kényelmetlen, viszketős, pedig az aprócska lábujjak éppen csak kilátszottak a hatalmas csizmából, mikor biztonság kedvéért Canestennel próbáltam ecsetelni, alig fértem hozzájuk. 

Az elmúlt másfél hétben újra tanult járni, az elején rettentően kicsit megijedtem, alig vonszolta magát, és a bal lábát kifelé fordítva amúgy chaplinesen húzta maga után.

Becsülettel végezzük az Edittől kapott házi feladatokat (egy másik gyógytornásznál, aki mozgás közben kezeli, folytattuk a DSGM terápiát Budapesten, hetente egyszer utazunk hozzá), annyira szeretem érte, hogy cirkusz nélkül, szófogadóan végigcsinálja a gyakorlatokat ovi előtt és este is.

- Anya boldog vagy rám? - kérdezi.

A kisfiam most már szebben jár, mint a műtét előtt. Nagyon, nagyon-nagyon boldog vagyok!