Fürdőszoba

Dobpergés....készen van! Cirka másfél év alatt ez a második helyiség, hát megy ez!

Mutatom is honnan indultunk, a lenti képeket akkor készítettük, mikor először jártunk a házban.

A felújítás korábbi lépéseiről itt és itt olvashattok.

Miután beépítették a kádat, és végre már nem lavórban kellett tisztálkodnunk, a fürdő háttérbe szorult, másra kellett az idő és a pénz. 

A házban találtunk egy irodai szekrényt, ezt állítottuk be a tisztálkodási és takarító szerek számára, a tetejére pedig az uram rádrótozta a régi lakásunkból importált tükröt. Emelt fővel, kihúzott derékkal pont a hasamat láthattam benne. 

Az ablakot átfestettem, jövőre talán ki tudjuk cserélni.

Tavaly év elején, mikor a lakóhelyváltás miatt aktuálissá vált az újabb környezettanulmány, gyorsan megvettük a mosdót és az uram elkészítette a fürdőszoba-szekrény alsó részének vázát is, hogy a tanulmányozó lássa rajtunk az igyekezetet. Először vásárolni akartunk mosdószekrényt, de egyrészt nem találtunk olyat, ami tetszett volna, olyat pedig pláne nem, melyet nem kell a falhoz rögzíteni. A vízcsövek ugyanis ezen a területen meglehetősen sűrűn és kaotikusan futnak a falban, nagy szerencse kellett volna, hogy ne fúrjuk meg véletlenül. Végül, magad uram, ha szolgád nincs, a szekrényt az én aranykezű emberem készítette el, büszke is vagyok rá!

A káddal szembeni fal elé került volna eredetileg a mosógép, aztán mégis úgy döntöttünk, mivel van nekem mosókonyhám a pincében, tegyük inkább oda a gépet, ami így tizenévesen úgyis elég ronda már, nem kell közszemlére tenni. Viszont a mosógép-csatlakozó ott virított a falon (csempén), azt jó lenne eltüntetni valahogy. Először egy faltól-falig tükrös szekrényt tervezünk ide, amiben minden elfér, úgymint szennyestartó, vasalódeszka, felmosó, porszívó. Később eszünkbe jutott, hogy már nem 36 négyzetméteren lakunk, és mindezen dolgoknak számos más helye lehet, nemcsak a  fürdőszoba. Szekrény-ötlet tehát feledve. 

A magam részéről mindig olyan fürdőszobát szerettem volna, ami valóban mintha szoba lenne, tágas, világos, szőnyeggel, karosszékkel, virággal. Az álom várat ugyan még magára, de az urammal kiokoskodtuk, hogy a mosógép helyére tegyünk egy felnyitható ülőkéjű padot, így három legyet is üthetünk: bár nem karosszék, de ülőalkalmatosság mégis, elnyeli a szennyest, és párnákkal eltakarható a mosógép-csatlakozó is - ez utóbbit nem akartuk megszüntetni, hátha mégis szükség lesz rá egyszer. Sokáig kerestük a megfelelő padot, végül decemberben került a helyére. 

A pad  fölé pedig egy gobelin képet akasztottunk, amit még évekkel ezelőtt hímeztem, de mintha csakis ide készült volna.

Az eredménnyel nagyon elégedettek vagyunk, és ha lenne nagylátószögű objektívem megmutatnám egyben is az egészet, de talán elképzelhető a részleteiből is.

Végül pedig mutatom a mestert és tanítványait munka közben. Csoda, hogy ilyen jól haladunk?

Profi

Reggel kitámolygok a konyhába kávéért és egyáltalán nem akarok a tükörrel találkozni. Néhány perc múlva Marcim érkezik, odaszalad, megölel:
- Nahát, milyen szép kis anya bukkant elő!

De ezt még tudja fokozni:
- Olyan varázslatosan gyönyörű vagy ma reggel anya!

Csoda-e, hogy cseppfolyóssá válok, és csendben a lábai elé csordogálok?

charmeur

Pizsamások

Mostanában

nem nagyon blogolok, ugyanis éppen aktívan mentjük a házasságunkat. Na jó, nem is, csak éppen a múlt év eléggé sűrű volt, a gyerekek alig látták az apjukat, az uramnak pedig nagyon elege lett az építkezéssel járó rengeteg különmunkából, tervezésből, tanulásból, odafigyelésből -amikről még nem is írtam, de majd fogok mert jobb későn, mint soha- és én sem voltam éppen a türelem mintaképe.

Nosza, felütöttem a Blikk Nők aktuális számát, mi ilyenkor a teendő. Azt írták, menjek fodrászhoz, és foglalkozzunk egymással többet. Hogy ez nekünk nem jutott eszünkbe! Így aztán karácsony óta, miután az aprónép nyugovóra tért, egymással foglalkozunk, éppen a napokban kezdtünk bele az Agymenők hetedik évadába, és nagyjából három kiló pluszt köszönhetek Sheldon Coopernek, és az elfogyasztott rengeteg csokinak és pattogatott kukoricának, ami nem lenne baj, ha nem mind a három deréktájon állomásozna. 

A hétvégék a családé, sőt még moziban is voltunk, igaz, az uram szerint ez volt élete második legrosszabb filmélménye  (Éjszaka a múzeumban 3), de így jár, aki csak beesik a moziba, aztán megnézi, amit fél órán belül vetítenek. Még szerencse, hogy nem kellett érte fizetnünk, a gyerekek céges mozijegyét használtuk fel, mert jó szülők vagyunk.

Mindenesetre a házasságunk virul, kiegyensúlyozottak, mosolygósak és türelmesek stb. vagyunk, a gyerekek is azok, ami szuper, a módszer mégis finomításra szorul. Nyilván kiválóan működne, ha még mindig a harmadikon laknánk és/vagy alkalmazottaink lennének, vagy nem lenne kétemberes gyerekem, és most nemcsak Marciról beszélek. Így aztán a munka nincs elvégezve, a pinceprojekt, amibe még januárban belekezdtünk és minden más csigatempóban vagy még úgy sem halad, és életemben először halrudacskát tartok a fagyasztóban. 

Valamit nem jól csinálunk, azt hiszem...