Néhány hónappal Lackó születése után, mikor láttam, hogy bár vannak jelek, de ügyesen mégsem kapok idegösszeomlást, elkezdtem pedzegetni az uramnak, hogy emelni kellene a terhelést, meg itt ez a nagy porta is, jöhetne még egy gyerek. Ő pedig kedvesen mosolyogva mondott nemet, de miután az alkalmazottakat szerető cégétől csak a gyerekei számának megfelelő ingyen mozijegyet kapott, megértette mi is a tét.
Aztán egy őszi estén, mikor hazaért a munkából, egy gesztenyét nyomott a kezembe.
- Na jó, rendben, de akkor kislány legyen!
Mert mi még választhatunk is.
Tegnap óta pedig már hivatalosan is sorban állunk.
