Most, hogy lassan itt a december, egészen aktuális írnom a nagyon-nagyon-nagyon vágyott, sokat tervezett, villámgyorsan és egyáltalán nem a tervek szerint kivitelezett virágoskertemről.
Szomszédbácsi háza és a kocsibeálló közötti 30x3 méteres földsávról van szó, ami egészen addig felfoghatatlanul nagynak tűnt a szememben, amíg el nem kezdtem beültetni. A térkövezés előtt az udvarunk, hát diplomatikusan fogalmazva is igencsak terep jellegű volt, gödrök, lejtők, földhányások mindenfelé, elég siralmasan nézett ki.
 |
| Ez év májusában a tereprendezés kezdetén |
Aztán az uram és SzembeLaci sok munkával mégis széppé varázsolta, bár Laci szerint teljesen reménytelen ide bármit ültetni, annyira terméketlen és kemény itt a föld, az építésvezetőnk pedig egyenesen azt javasolta, szórjuk fel az egészet kaviccsal, és állítsunk bele néhány cserép muskátlit. Én ennél bizakodóbb voltam, anyukám meg aztán teljesen, mondta, ültessek csak nyugodtan, jó lesz az. Én pedig hittem neki, főleg miután fő gyomirtói minőségében július végén felásta és taracktalanította ezt a kemény földet, nekem már nem volt más dolgom ültetés előtt, mint felkapálni és megszüntetni a lósóska ültetvényt, ami azóta nőtt.
Néhány éjszakát eltöltöttem a monitor előtt vadul tervezve a kertemet, kompozíciókon meg színharmónián rágódtam, de rájöttem, nem megy ez így nekem, kezdjük el, aztán majd meglátjuk, hanem tetszik, legfeljebb átalakítom.
Két dolgot tudtam biztosan, a kocsibeálló mellé levendulasövény kerül, és a kert közepére egy oszlop, ami a majdani kerítésoszlopaink mása lesz, és minden évszakban valamilyen idénynövény díszlik majd rajta cserépben. Az oszlopot el is készítette nekem az uram, de befejezni majd a kerítéssel együtt fogjuk, addig csupasz marad.
Október végén az uram kivett egy hét szabadságot, favágás, és garázsrendezés céljából - körbeszegte a garázs plafonján a lambériaborítást, mert az ott levő résen eddig ki-be járkálhattak kedvük szerint az egerek, elbontotta az avitt polcrendszert, a kinti kamrához vezető nyeklő-nyakló tákolt lépcső helyett öntött egyet betonból, és Marcival kibetonozták a térkő és melléképület-helyiségek közötti réseket. Az én uram falura költözését egyébként leginkább az motiválta, hogy legyen végre egy zárható garázsa négy fallal, nemcsak két vonal egy teremgarázsban, és 2014. októberének végén, egy évvel ideköltözésünk után ünnepélyes keretek között végre beállhatott a dizájn szempontjából még nem, ám funkcionálisan teljesen tökéletes garázsába.
Mindezen munkák mellett engedélyezett nekem is némi szabadidőt, és vigyázott a fiúkra, amíg én a kertben tevékenykedhettem.
Miután felkapáltam és kigazoltam a kertet, és közben kiszedtem rengeteg sok kő, cserép, beton, csont (?), drót darabot, és az uram megtrágyázta, vásároltunk 70 tő szabad gyökerű francia, két angol, és három tő fehér levendulát a kuriózum kedvéért, és mert csak ennyi volt a bácsinak. Még aznap elmentünk a közeli kertészetbe is, és egy kékszakállal, négy tő futórózsával (halvány rózsaszín és illatos bordó) és két tő nyári orgonával jöttünk haza. Egy tő kékszakállt pedig a levendulás bácsitól is kaptunk ajándékba. Másnap pedig kezdődhetett az ültetés, áh végzünk vele hamar, látszik, hogy a netről tanulok kertészkedni...
No elég az hozzá, hogy este tízkor, fejlámpával, vízhólyagos tenyérrel még levendulát ültettem, közben az uram egyedül birkózott a gyerekekkel, akkoriban Lackó még roppant méltánytalannak érezte, hogy mondjuk nem tartja ölben, miközben Marcit fürdeti, és ennek fülsiketítően hangot is adott. Azóta nőtt a türelem benne is, bennem is.
Úgy tűnik meg is eredtek a tövek, egyiken sem látom, hogy ne érezné jól magát, remélem így is marad, pár év, és levendula nagyhatalom leszünk, legalábbis itt a faluban.
Miután az uram ingerküszöbénél sokkal többet költöttünk növényekre, ezek után a kert benépesítésére a tarhálás módszerét választottam. Úgy tűnik, mások is, mert a faluban sétálva nagyjából minden háznál ugyanazok az évelők köszönnek vissza. Kaptam a faluból sásliliomot, varjúhájat, tűzgyöngyvirágot, pünkösdi és bazsarózsát, japán díszfüvet.
Anyukámtól kaptam hat tő rózsát és három törperózsát, árnyékliliomot, és szerzett nekem két hortenziát, amiből mindjárt négyet csinált.
Nagymamámtól két fás szárú bazsarózsa, huszonhat tő írisz, ötvenhat tő liliom, és több száz tulipán, nárcisz és hóvirághagyma került a kertembe.
Aztán mégsem bírtam megállni és vettem hat tő krizantémot, amiken csak most kezdenek elhervadni a virágok, és állítólag jövőre akár méteres átmérőjű viráglabdává fognak nőni. Alig várom!
Még nem túl látványos a kert, de máris többen megdicsérték, az előző állapotokhoz képest mindenképpen nagy a változás, és nekem is olyan jó végignézni az udvaron. Pedig még nincs is készen.
 |
| Milyen jó, ha a kertésznek segítsége akad |
 |
| Mondom segítsége |
 |
| Sárga tulipán. Vagy piros. De lehet, hogy nárcisz... |
 |
| Hortenziák |
 |
| Hortenzia ismét |
 |
| Kékszakáll |
 |
| Nyári orgona |
 |
| Rózsaszín és bordó rózsák, hátul a fás szárú bazsarózsa |
 |
| Íriszek, levendulával |
 |
| Rózsaboltív lesz, ha megnő |
Krizantémok:
 |
| Virágoskert Sándorral... |
 |
| és Sándor nélkül |
