2014. október 26., vasárnap

Sárgul már a kukoricaszár

Őszi séta a kertemben



Nem nagyon írtam a kertről, pedig lett volna mit. A kezdő kertész lelkesedésével vágtam neki, vetettem, palántát neveltem, gyomláltam, kísérleteztem, és sokat-sokat tanultam. Néha kockáztattam, pl. az áprilisi paradicsom és cukkini palántákkal, július végi uborka és zöldbabvetéssel, és nagyon elégedett vagyok az eredménnyel. Egyedül a saláták keltek ki gyéren-a galambbegy pedig sehogy- de annyit vetettem, hogy elég volt így is. A répát jövőre jobban ki kell egyeljem, mert az idei példányok a ceruza és hüvelykujj vastagság között mozogtak, de legalább nem férgesek, talán mert egy büdöske-sor mellett éldegéltek.
A céklám gyönyörű, és több mint száz fej fokhagymám lett, pedig errefelé állítólag vacakul terem. Lett elég hagymám, petrezselymem, zöldbab, zöldborsó, újkrumpli, sóska, mángold, karalábé, cukkini, kukorica. Utóbbi megevésével jobban kell majd sietni, hamar öregedett, spenótot pedig jövőre nem vetek, pillanatok alatt megtetvesedett, és miután levágtam pikk-pakk magszárba ment, a mángold sokkal jobb, és finomabb is szerintem.
Az áprilisi paradicsomok, bár egy vihar alaposan próbára tette őket - azt hittem, kampec- nagyobbak, erősebbek lettek, mint a fagyosszentek utáni társaik, hamarabb is teremtek. Általános szabály, ahogy észrevettem, hogy nagyjából minden nyári zöldség három-négy héttel később terem (a paradicsom pl. augusztus elején kezd), és kevésbé bőségesen, mint anyu nyírségi kertjében. Sovány a talaj errefelé, mindenből többet kell ültetni, ha ugyanakkora termést akarunk.
A 18 tő paradicsom nem termett annyit, hogy berakni lehessen belőle, igaz, ebből hat tő aprócska balkonparadicsom, termése apró, édes, és elhanyagolható mennyiségű. Az ökörszív és a Roma FV viszont szépen hozott, kötöztem, kacsoltam is becsülettel, talán ennek köszönhető, hogy bár egész augusztusban állandóan esett, csak a hónap végére rohadt le az egész.
A paprikáim viszont gyönyörűek lettek, főleg a kápiák (Csángó) egyik másik akkorára nőtt, mint egy kisebb fa. 
A későn, július végén palántázott káposzták is összekapták magukat, legtöbbjük szépen beborult, bár a piacon nem hiszem hogy sokat el tudnék adni közülük. A csigákkal úgy voltam, hogy jut is marad is, és hát tényleg rendesek voltak, hagytak nekünk.

Gyümölcsökből ehettünk málnát, tüskétlen szedret, kajszit, almát (nyárit, őszit), körtét, szilvát, meggyet, némi szőlő is megúszta az általános rothadást. A birs idén alig termett, a pár szem gyümölcsét még féléretten kandíroztam, megmentve a rothadás elől. A tüskés szeder idén sem tudott beérni, tavaly a szárazság tette tönkre - féléretten megsültek- idén pedig a sok eső -féléretten megpenészedtek. Talán majd jövőre.

A veteményesben virágok is kaptak helyet, ide menekítettem a markoló elől az előkertből a rózsákat, a szívvirágot, vetettem büdöskét, körömvirágot és őszirózsát, és ide kerültek az anyától kapott kardvirágok is. Ezt így folytatom ezután is, szeretem a virágokat a zöldségek között. 

Mindent összevetve a kísérleti kert jól vizsgázott. A kísérleti kertész pedig reméli, jövőre kisebbik fia is elég nagy lesz ahhoz, hogy elszöszmötöljön mellette a kertben, és akkor talán a tavasszal még takaros, nyáron pedig még egész jó sorokat őszre nem fogja teljesen felverni a gaz...

Most pedig mutatok ezt-azt:

A rózsáim művésznevéről fogalmam sincs, de talán nem is számít, lényeg, hogy szépek.




A verbénát anyák napjára kaptam, jövőre is ültetek, szeretem.


Nálunk a hajnalka bár nem hívtuk, de mindenütt felüti a fejét. Most éppen a karalábék között...


Nagy kedvencem, a büdöske is vadul virágzik


Kardvirághagymák napoznak. Még meg kell tisztítani őket.


 Csigarágta káposztáim



Október végi ajándék: zöldbab és uborka és a gyönyörű vörös mángold



Sándor is jött velünk természetesen, közben kicsit vadászott




Utolsó bazsalikomvirágok


Articsóka. Még sosem ettem, kíváncsi vagyok, fog-e teremni.


Dávid és Góliát ugyanarról a fáról. Méretaránynak pedig egy négyéves kiskertész.




2014. október 24., péntek

Sanyi


Marci teljesen odavan a macskákért. A dadus néni mesélte, egy séta alkalmával fiókám kirántotta a kezét a kezéből, és se szó, se beszéd, egy az utcán sétafikáló macsek után iramodott. Ha jártunkban-keltünkben szelíd macskába botlunk, és ez meglehetősen gyakori errefelé, hosszú-hosszú simogatás, játék után még hosszabb percekig kell rimánkodnom mire hajlandó elköszönni a cimborától, akinek azért megígéri, hogy jön majd máskor is, és hátra-hátranézve integet. Szerinte a macska is.

Mi is akartunk macskát a portára, bár ennek inkább praktikus oka volt, mégpedig, hogy közelgett az ősz, és vele az egerek. Nos, őket nem sikerült jobban megszeretnem, és az sem segített, hogy mikor egy este a teraszra kirakott - majd reggel elviszem a kukába- némi megszáradt pizzát tartalmazó dobozt felnyitottam, egy riadt egérke nézett velem farkasszemet. 

SzembeLaci szüleinél születtek kiscicák, ők kettőt elhoznak, mert egy macska nem macska, kérünk-e mi is. Hátpersze, de egyelőre egy is elég, igyekszünk majd szórakoztatni, hogy ne legyen magányos. Cuki kis gombolyag, cirmos, kezes, szép kandúrgyerket képzeltem el, erre egy sovány, kamasz, fekete-fehér, vad, és szépnek jóindulattal sem nevezhető cicus lapult a dobozban, akit Sanyinak neveztünk el. Később kiderült, hogy Sanyi inkább lehetne Saci, hiszen nőstény az istenadta, de akkor ezt még nem tudtuk, mert megfogni, megnézni komoly harc esélye nélkül teljesen reménytelen volt. Egy hétig lakott a pincében, lassan szoktattuk magunkhoz, főleg az uram töltött vele sok időt, azóta is ő a kedvence, én csak akkor kellek a kis büdösnek, ha ő nincs a közelben. 

Sándorunk időközben  megszépült, meghízott, a szőre kifényesedett, éjjel vadászni jár, nappal ha kint vagyunk, körülöttünk ugrál, de leginkább csak henyél. 


Ha társaságra avagy elemózsiára vágyik, bekopog, és rendkívül szívszaggatóan néz.


A teraszon lakik, jó kis panellakást készített neki az uram, benne kartondoboz, mert utánanézett, és állítólag a macskák élnek-halnak a kartondobozokért. Belül szigetelt, párnázott, nagyon pöpec. Párna a ház tetején is van, hátha ott lenne kedve heverészni, és hát van is neki óraszám.




Szeretjük.




Marcit is megihlette:


2014. október 17., péntek

Egy füst alatt

Avagy füveztünk az urammal


Mondtam már, hogy nagyon vágyunk egy normális, rendezett udvarra? 

indultunk innen:



aztán néztünk ki így:



meg így is:



Az augusztusi időjárás mindent elkövetett, hogy eddigi eredményeink az udvar rendbetételét illetően semmivé váljanak, legalábbis ami a le nem kövezett bő kétszáz négyzetmétert illeti. Hiába gazolták és egyengették el a a projektmunkatársak, a kétnaponta érkező, többnyire függönyként hulló eső megtette a magáét, barázdákat húzott, vitte a sarat a térkőre és hizlalta a gyomokat. A favágás idején a hátsó udvarrészben már majdnem térdig ért a gaz, és mi egyre jobban szerettünk volna szépre nyírt pázsitot látni helyette. Nulla tapasztalattal a hátunk mögött kifaggattuk a Google-t, és kiderült, hogy a füvesítés módja a következő:
- gyomirtózás
- gyökerek eltávolítása, ásás
- trágyázás
- vetés
- reménykedés

A gyomirtózással volt egyedül problémánk, részint mert a falubeli növényvédő szerekkel foglalkozó okos ember szerint három hétig várni kel, hogy igazán hasson, addig pedig nem árt ha száraz az idő, de még biztosabb, ha kétszer is gyomirtózunk. Három hét eső nélkül? Itt? Hahaha! Másrészt egy közeli telken az utcában évente kétszer-háromszor permetezik a növényzetet, néhány hét alatt zöldbe borul újra, főnyeremény lesz annak, aki egyszer építkezik rá, urambocsá kertet is akar művelni...
Egy másik helyen azt mondták, elég két hetet várni, de nekünk még ez is sok, egyébként sem szeretnénk szanaszét vegyszerezni a környezetünket, végül az én nagyeszű uramnak eszébe jutott a tuti megoldás: anyukám a legjobb gyomirtó! És ez igaz is, főleg ha megnézzük mit csinált tavaly a mi kis privát akácerdőnkből.

Ezt:


Jött is szupernagyi, csak úgy szikrázott az ásó, kapa, gereblye, gurult a hordó (azt olvastuk, a fűmagot be kell hengerelni a földbe, hát hengereltük), esett az eső, olyankor beugrottunk az eresz alá, ágyásszegélyt tettünk le, nehogy a kövön álljanak meg az esőmosta fűmagok, és vasárnap estére kissé ázott gúnyában szemléltük büszkén az eredményt. Az uram még körbekerítette a területet, és komoly szankciókat helyezett kilátásba, ha valaki lábbal érinteni merészeli. SzembeLaci szerint, aki hengerelés céljából kölcsönadta a hordót, ez már a jéghideg profizmus.





Azóta nap mint nap térdelve lessük a földet -a kövön térdelek persze, dehogy fogok rálépni a kerített részre-, és a normálisnál sokkal nagyobb ovációval fogadtuk az első fűtüskéket. Azokra meg nyilván jó hatással van, ha ennyire örülnek nekik, mert három hét után így néz ki a terület.




Anya lefényképezel?

Lackó elaludt (végre,végre), mi pedig Marcussal kimentünk a buján zöldellő - sajnos már nem a haszonnövényektől- kertbe.






2014. október 9., csütörtök

37

De szeretnék én is, hej, jó sokáig élni
Nézni, hogy lesz fiúból legény, aztán férfi
És amikor öreg leszek s iszonyú tapasztalt
Elindulok fölfelé, de lerúg egy angyaltalp

Ez bolondozás
Szárnnyal futás
Ikarusszal
De nem buszozás
Fényben ülés és széltolás, a széléig merészkedés
Napfelkelés, parton futás, elbotolás, hanyatt dőlés
Elaluvás, felébredés, kertben ülés, növénynövés
Hátradőlés, napnyugovás, fényben ülés, hunyorítás…