Kicsi gyerek a nagy házban

- Akkor most hol lakom? – tette fel a kérdést Marci, miután kis lakásunk kulcsait átadtuk az új tulajdonosoknak.

Gyorsan belerázódtunk új életünkbe, a ház még olyan amilyen, ám alvás idő kivételével szinte egész nap kint vagyunk, udvarozunk, boltba megyünk, közben pedig új ismeretségeket kötünk. Szerencsések vagyunk, igazán, csupa kedves ember él körülöttünk. A faluban sok a gyerek, csak ami utcánkban eddig hét (!) olyan családdal ismerkedtünk meg, ahol Marci-korú gyerekek vannak. A séta az utca végén levő kisboltig néha több órás programmá duzzad, mert hozzánk csapódik egy szelíd cica, majd egy-két kiskorú, akik hívnak mondjuk papagáj és fürj tenyészetet nézni, netán lovakat simogatni, vagy egyszerűen csak bogyót szedni a dínóknak, és vonatot tologatni. Ilyenkor állati büszke vagyok a kis városi gyerekemre, aki úgy nyújtózkodik a hatalmas lovak felé, és szalad a baromfik után, és akarja megetetni a disznókat, mintha mindig ezt csinálta volna. Marcink végre nemhogy tudomást vesz a hasonló korú gyerekekről, hanem szívesen játszik velük, és egyre ritkábban csapkod, ha belesétálnak a személyes zónájába. El is kezdtem gondolkodni az eddig halasztott óvoda-témán, de erről írok majd később. Az udvaron is otthonosan jön-megy, a játékai zöme még dobozban van, láthatóan nem hiányoznak neki. Ha kint dolgozunk (fahordás újabb felvonásai, almaszedés, takarítás) ott sertepertél körülöttünk, segít, közben csak mondja, mondja a magáét, meg kell zabálni. Szaladgál rengeteget, lépcsőzik, csúszik, mászik, estére olyan, mint egy kis varacskos, de így van ez jól, hálás vagyok, hogy végre képes rá, és különben is örökölt egy csomó mackónadrágot (többek között) - Köszi, köszi, Heni!-, most legalább (ki)használja őket rendesen.

Múlt héten elkezdtük a pince víz- és hőszigetelését, hoztak egy teherautó sódert, Marci pedig, ha csak teheti szomatikus stimulációban részesíti magát, azaz a sóderben hempereg, két marokkal hurcolássza a kavicsokat ide-oda. KÉT marokkal, figyelmeztetni sem kell rá, sőt mondogatja is nekünk, ő most a bal kezét tanítja, kicsi drágám.

Ebben az istenáldotta időben nem fűtünk napközben, csak este gyújtunk be kicsit, persze Marcigyerek aktív közreműködésével. A kazán elé van készítve egy pizzás doboz, mert:

- Anya, gyere, csücsülj ide mellém, nézni kell a tüzet, hogy lobog!

Szóval egészen csodálatos, ahogy belesimult az új helyzetbe, magától értetődő természetességgel elfogadva azt, minden kényelmetlenségével együtt.

Hittük mi.

Mert rájöttünk ám, hogy nem érzi még magát itt teljesen biztonságban. Ha ketten vagyunk itthon, folyton a sarkamban van, követ mindenhová akár egy kis árnyék, ha kikerülök a látómezejéből, azonnal keres. Régi élete újra felbukkanó szereplőit nagy örömmel fogadja, például a mosógépet, amit Éljen, anya tud mosni! – felkiáltással ölelt és puszilt meg, de hasonlóan repesett a minap felszerelt régi lámpákért is. Anyukám ezt a hetet itt tölti, őt is olyan boldogsággal fogadta, mint talán még sosem. Első este el is mondta neki, hogy szerinte ez a ház nem szép. Majd megbeszélték, hogy csak azért, mert még nincs kész.

Jó lesz csipkedni magunkat.

És színeztük újra...

Visszatekintek kicsit, úgy augusztus közepéig, ekkor nyaraltunk az urammal. Úgy történt a nyaralás, hogy  emberem kivett néhány nap szabit, azaz csak napi pár órát volt a fülén a telefonja munkaügyben, és csak egy délutánt töltött az egyik kollégája nálunk szintén munkaügyben, de mindeközben befejeztük a csiszolást valamint kifestettük az egész házat. 

Tudtátok, hogy sötétben a falat elemlámpával oldalról megvilágítva (= surlófénnyel) lehet legjobban azonosítani a glettelési hibákat? Nos, én már tudom…

Ekkorra már nagyon el voltunk fáradva, nem is fizikailag, inkább lelkileg. Én már nem is tudom, mióta csak csiszoltam (Marcink két hétig nyaralt a nagymamáknál, én a faluban), először ablakot, aztán falat, aminek az eredménye csak abban látszott, hogy mindig és hihetetlenül koszos voltam tetőtől talpig. A kopott ablakkeretek csak még kopottabbak lettek, sógorom mondta is, ugyan minek ezt lefesteni, hagyjuk így, az antikolás menő, még az Ikeában is felárat kérnek érte.

Izmos karomon nem traktoros, hanem festékpor adta csiszolós-barnaság 

Ráment pár nap, mire az összes ablakot, és a bejárati ajtót lefestettem, igaz ekkor már okosabb voltam, és nem követem el minden hibát, amit ilyenkor elkövethet az ember, és amiket rendre el is követtem a kamrapolcok festésekor. 

Árnyék-mázoló

Most már használtam alapozót, ecset mellett dolgoztam hengerrel is (szebb lett a felület, és nem is folyt meg a festék), megvártam, míg rendesen megszáradnak a vékony rétegben felhordott egyes rétegek (három kellett, mire eltűnt a depis-barna eredeti szín), és fényes helyett selyemfényű zománcfestékkel dolgoztam. Igen szép lett a végeredmény, főleg ahhoz képest, hogy először festettem ablakot életemben. Még szebb lett volna, ha gletteljük is a hibákat, de erre már végképp sajnáltuk az időt, pénzt, hiszen jövőre úgyis nyílászáró-csere vár a házra. 

Minden fehér lett hát, és nekünk tetszik. Nagyon tetszik. Szabad préda a gyerekmancsoknak.

Kórház hangulat a konyhában...

...és a nappaliban

Háromba vágtad édes, jó Lajosom?

Az elmúlt egy-két héten többször kerültem vészesen közel Tót úr lelkiállapotához.

Költöztünk ugyanis. Történt, hogy vevők érkeztek a lakásunkra, hamarost be is akarnak költözni. Mi nem akartunk ennyire gyorsan otthont váltani, mivel a házunk még nem alkalmas erre igazán, ám, hogy alkalmassá tegyük, szükségünk van a vevőjelölt pénzére. És itt zárult is a kör.

Vadul csomagolni kezdtem, intéztem az eladással járó hivatalos ügyeket, az uram pedig ahányszor csak Budapesten dolgozott, elvitt egy autónyi dobozt. Közben beszerezte a tüzelőt, és próbafűtést tartottak, mert az hogy pl. még nincs konyhánk, nem nagy ügy, de azt már nem szeretnénk, hogy Marci fázzon. Hát nem fog, a rendszer többé –kevésbé működik, ami a kevésbét illeti, majd megoldjuk. Az egész költözést úgy zavartuk le, hogy az uram egyetlen nap szabadságot vett ki, nem is vagyunk normálisak.

Bár igaz, ami igaz gyűjtögetők sem vagyunk, nincs sok holmink, engem pl. meglepetésként ért, hogy mindössze egyetlen zsák ruhám van. Eddig is tudtam, hogy nem vagyok egy Peggy Bundy, de azért mégis. Milyen asszony az ilyen?!

Itthon vagyunk tehát immáron két teljes napja, és ugyanennyi ideje kettesben Marcival. Bevallom, éjjel kicsit féltem a sötétben, aztán Szomszédnénire gondoltam, aki nagyobb házban él egyedül, és nagyon örül, hogy végre költözött mellé valaki. Éjjel pattan valami, Mi volt ez?- kérdezi Marci, én pedig csak remélem, hogy nem egér. Főzök a tetőtéri rezsón (csak itt van konnektor), viszem Marcust a földszintre vécézni, közben nyitva hagyom a lépcsőház ajtaját, hogy lássak, aztán megyünk etetni a tüzet a pincébe, szintén nyitott ajtóknál. Nem is hinné az ember mennyire fel tud értékelődni a szemében egy működő villanykapcsoló. Szurkolok, hogy tudjak tüzet gyújtani hajnalban (tudtam) és miközben kiosonok, ne ébredjen fel a fiókám (felébredt). És olyan nagyon bölcs mondásokkal tartom magamban a lelket, mint pl. örülj az esőnek, mert ha nem örülsz akkor is esik. És közben azon gondolkodom, mennyire ráérnek egyesek, van idejük ilyesmiket keresni aztán kitenni a FB-ra. Mondjuk, nekem meg erről posztot írni van időm, úgyhogy mindegy. Azon is gondolkodom,  mekkora mázlim van, hogy ennyire zökkenőmentesen ment minden, van házunk, tudunk fűteni, és annyi birsalmánk termett, hogy azt se tudom, mit csináljak vele. Tényleg kellene egy konyha…

Zöld vonatot hoznak az angyalok nekem

"Berepülnek és leveszik a cipőjüket a angyalok. Lecsücsülnek, leveszik a cipőjüket, zokniban lesznek. Nem szabad bejönni a szobába cipővel.

Nem bántom az angyalokat, kicsit megijesztem őket. Kettő angyalok jönnek, megnézik a lábamon a bibit.

Megnézik a porszívót is az angyalok.

Anya dolgozik, utána angyalok idejönnek Marcihoz. Még kell várni. Sokat kell várni, hogy megjöjjenek az angyalok. Várom az angyalokat, nagyon. Nagyon várom, karácsonykor bekopognak.

Az angyalok a mennyországban laknak, ott vigyáznak rám. És a zöld vonatra. 

Mikor jönnek az angyalok, mikor? Esik a hó, és angyalok odaadják Marcinak a zöld vonatot. Megköszönöm a zöld vonatot az angyaloknak."

kicsi angyalom