Ott volt a szomszéd, a kőműves, a villanyszerelő…

Múlt szombaton a tél még egy utolsó hörgéssel megmutatta, mire képes, ha nagyon nekidurálja magát. Először csak szállingózó, majd egyre inkább szakadó hóesésben autóztunk, aztán a házunk felé kanyarodó lejtő aljánál megtorpant járgányunk, és közölte, hogy ő aztán itt fel nem megy. Élvezetes volt visszatolatni a főútra úgy, hogy két oldalt az árkok annyira tele voltak hóval, hogy csak sejteni tudtuk őket. Szerencse, hogy a házunk megközelíthető egy kevésbé meredek, bár hosszabb útvonalon is, meg is közelítettük, de a kapun már nem tudtunk bemenni. A feljárón alul jég, rajta hó, a kerekek pörögnek, a kocsi keresztben az úton… Az udvar rumlis voltának előnyeit már többször megtapasztaltuk, találtunk hasznos holmikat, fát, téglát,drótot és most példának okáért a kandallóból kiszedett hamut. Isten áldja, aki nem dobta ki, mert így bejutottunk az udvarra nem egészen öt perccel azelőtt, hogy egy HÓKOTRÓ végigtolta az utcát. Az autópályán töltött kilométerek alatt egyetlen hókotróval sem találkoztunk, ebben a falusi kis utcában pedig reggel nyolckor tiszta az út. Tetszik.  

Beszélgettünk kicsit Szomszédnénivel, aki kulcsaink őrzője, és összekötőnk az építőkkel, aztán szemrevételezhettem a múlt heti munka eredményét (az uram volt a háznál hét közben is). 

a ház a szokásos hűvös hangulatban várt bennünket

A kőművesek jó munkát végeztek, állnak az új falak, zömük be is van vakolva. Van két új szobánk, beépítették a boltívet, kialakítottak két falfülkét. 

 nagyobb háló

kisebb háló

A feleslegesnek ítélt ablakot befalazták, az előszobát megnagyobbították, lezárták a lépcsőházat. 

a lépcsőház fala, a majdani családi galéria helye

A nappaliban állnak a Nagy Szekrény falai, és amiért az uram legjobban izgult, egy gerenda elhelyezésével megnyitották a főfalat, van már élet-terünk. 

nappali a konyha felől

a Nagy Átjáró

Bár még csak szürke falaink és üresen tátongó ajtónyílásaink vannak, de egyre jobban és otthonosabban érzem én is magam a házban, ahogy szépen olyanná válik, ahogy elképzeltük.

Délelőtt megérkezett a villanyszerelő a fiával, és egészen késő délutánig szinte megállás nélkül dolgoztak. Azt hittem, mivel az adásvételit hónapokkal ezelőtt aláírtuk, és az eladók bármikor ideadták a kulcsokat, ha kértük, volt időm megtervezni az otthonunkat. Most kiderült, nem elég összegyűjteni töménytelen mennyiségű inspirációs fotót az internetről, mert ha például a mesterember megkérdezi, hogy áruljam el, hová tervezem a villanytűzhelyt, akkor csak pislogok, és ilyen elmésen válaszolok:

- Öööö, fogalmam sincs.

Szeretettel üdvözöltem megszokott kis kalapácsomat, és míg az uram a fürdőbe vonult, én gyakorlatilag az egész napot a vécében töltöttem. Nem tudom, mivel ragasztották oda azokat a csempéket, de a nap végére még mindig volt belőlük a falon. A végén már bánja a fene alapon vakolattal együtt szedtem le, de volt, ami így sem adta meg magát.

Emberem közben felszedte a fürdőben a járólapot és megszabadított minket a lila kád, és a halvány rózsaszín mosdókagylók látványától.

Délután jött a kivitelező, és megbeszéltük a jövő heti programot. Nagyon flottul megy minden, nem erre készületem, de nem mondhatnám, hogy bánatos vagyok miatta.

Egy Kígyó tervei a Kígyó évére

Ház

Mikor a vásárlás zajlott, és a jövőről morfondíroztunk, megbeszéltük, hogy kis lépésekben haladunk a ház felújításában, amiket még át tudunk látni, és nem terhelik meg túlságosan családot sem szellemileg sem anyagilag. Mert ugye, mit ér az egész falura költözés, ha naponta egymás torkának ugrunk, mert ki vagyunk merülve, vagy éppen kong a pénztárca.

Úgy döntöttünk, idén egyelőre csak a földszintet tesszük beköltözhetővé. A tetőteret leválasztjuk, hogy ne kelljen fűteni, és egy nagytakarításon kívül nem abajgatjuk. Ugyanez a terv a pincét illetően is, itt annyit teszünk, hogy a helyiségek ajtóit lecseréljük a földszinti beltéri ajtókra.

A földszinten kicsit átalakul az alaprajz. A konyhából a mellette levő kis hálóból és az eddig haszontalan térként létező „hall”-ból egybefüggő tér lesz, avagy living area, ahogy az angol mondja. Szeretem ezt a kifejezést: élet-tér, nálunk legalábbis biztosan ez lesz a kert mellett a család legfőbb tartózkodási helye. A mostani nappaliból két hálószoba lesz, és lecsípünk még egy keveset az előszoba számára is.

A hidegburkolatot lecseréljük, a szanitereket úgyszintén. A két hálóban marad az eredeti parketta, ezt szeretnénk felújítani.

A házba nincs bevezetve a gáz, ezt így is fog maradni. Van egy fatüzeléses és egy széntüzeléses kazán (előbbit úgy tűnik nem is igen használták), ezeket ill. az egész fűtésrendszert szeretnénk átnézetni egy szakemberrel, aki elvégezné a szükséges felújítást is.

A mostani nappaliban van egy kandalló, ezt el fogjuk bontani, egyrészt, mert nem tetszik, másrészt túlságosan nagy lenne az új, kisebb szobába. Helyette az új élet-terünkbe tervezünk egy takaréktűzhelyt, vagy egy kályhakemencét de ez már nem biztos, hogy idén belefér a keretbe.

Mindezeken kívül helyretesszük a néhány elmozdult tetőcserepet, kifestünk, bemázoljuk az ablakokat, aztán jól beköltözünk.

Melléképület

Ráfér egy alapos lomtalanítás és takarítás. A garázsba zárva még a volt tulajdonos dolgai hevernek egymás hegyén-hátán, nem tudom, mit akarnak elvinni belőle. Én nagyon szemezek egy régi romos tálalószekrénnyel, remélem, azt itt hagyják, majd célozgatok rá finoman.

Az épület nincs bevakolva, valószínűleg idén még nem is lesz, csak a potyogó téglás részeket erősítjük meg. Ez az én feladatom lesz, a projektmenedzser úgy gondolja, az aprólékos, odafigyelést és türelmet igénylő munka nekem való, és milyen igaza van.

A kutyaólnak csúfolt tákolmányt lebontjuk, a faanyagot tűzifaként felhasználjuk.

Udvar

Több szemétdomb díszlik itten (bár a villanyszerelő azt mondta, nem is gáz, látott már rosszabbat is), van minden, régi kád, zsírosbödön, bicikliváz, terméskövek, és most már sitt-halom is. Ezeket át kell válogatni, és a megfelelő helyekre szállítani.

A budi a kutyaól sorsára fog jutni, az itt is-ott is előbukkanó fatuskókkal egyetemben.

A telek erősen lejt, ezért meg kell oldani a dombról lefolyó víz elvezetését. Most erősen terep-jellegű az udvar, a fennakadás kockázata nélkül akkor sem tudnánk beállni a garázsba, ha nem állomásozna ott a volt tulajdonos holmija.

Kert

Idén nem élvez prioritást, vagyis veteményezés még biztosan nem lesz. Évek óta gondozatlan, így eléggé elvadult, már kezd teret hódítani a gyalogakác, a szőlő a földön fut szanaszét, a gyümölcsfák nem teremnek, ami meg igen, az leginkább kukacot. A gyomokat megpróbáljuk kordában tartani, és megnézzük, melyik fa hozható rendbe, és melyiket kell kivenni. A szőlőt is kivesszük, és ha minden jól megy, ősszel újabb gyümölcsfákat telepítünk.

Az előkert dzsungelét megszelídítjük kicsit, de nem telepítünk új növényeket, mert ha jövőre szigetelünk, úgyis csak összetaposnák.

Ugyanez vonatkozik az utcafronti, mondjuk úgy: rusztikus kerítésre, nem fogjuk kicserélni, az uram megtámogatja-tákolja kicsit, én pedig lefestem.

Mindez nem kevés, de ha hinni lehet a kínai horoszkópnak, február 10-én én évem kezdődött el, vagyis folyamatosan a napos oldalon fogok sétálgatni, még ha gumicsizmában és festőhengerrel a kezemben is.

És, ha már idén úgyis minden összejön… Marcinak remek fejlesztőket fogunk találni az új helyen, és egy kicsi Kígyót is szeretnék év vége felé melengetni a keblemen…

Nem szokta a cigány a szántást

Jómagam mostanáig nemigen forgattam kalapácsot, hacsak nem diótöréshez,  így aztán a második kőműves-inasként töltött hétvégém után még mindig kissé összetörtnek érzem magam. Ugyanakkor végtelenül büszke vagyok, mert sikerült elvégezni mindent, amit elterveztünk.

Vasárnap kettecskén mentünk otthonról haza a kellemes öt fokba . Alig érkeztünk meg, hívott az építő, hogy itt vagyunk-e, mert ha igen, tíz perc múlva nálunk lesz a villanyszerelő. Ott is volt, és rögtön munkához látott. Először sietve áramtalanította az egész házat, majd megbeszélték az urammal, hogy valamennyit visszavarázsol, főleg a hétfőn érkező kőművesek miatt, de mi is örülnénk, ha például működne a flex. Egy-két dekoratív zsinór és hosszabbító segítségével meg is oldották a problémát, jövő hétvégén pedig emberemmel újrakábelezik az egész házat, mivel a központi kábelkorbács a megnyitni kívánt főfallal együtt el  fog tűnni. A régi nappaliból két szoba lesz, itt át kell helyezni egy mennyezeti lámpát, egy másik helyét kialakítani, konnektorok helyét megtervezni, stb. Mialatt ők megbeszélték a tennivalókat, én levertem a maradék csempét a fürdőben, és ismét percekig gyönyörködtem a rendkívüli lila színű kádunkban.

aranyrudakat nem, csak a treff királyt falazták be az elődök

Délután elkezdtük kivésni a Nagy Nappali Szekrény téglaoszlopainak helyét. A ház építői nem spóroltak a vakolattal, legalább másfél centit kellett leverni, hogy előbukkanjon végre a tégla. Az uram flexel végigszaladt a megrajzolt vonalakon, azután, mikor már nem láttunk a portól, és vályogot köptünk, jöttem én a vésővel és kalapáccsal. Gyakrabban kellene vakolatot vésnem, csodás karizmaim lennének. De jelenleg csupán akkorák, mint egy mókusé, viszont külön-külön érzem mindegyiket. Emberem kivéste a bergmanncsövek helyét is a falban, be is csövezte, az építőknek már csak vakolni kell. Nem hittem, hogy ilyen sokáig fog tartani, este tíz is elmúlt, mire végeztünk, kihordtuk a sittet és felsepregettünk.

kész a vésés kb. egyharmada

HH Hétfőn már dolgoztak az építők, hétvégére állni fognak az új falak. Megy ez.

Leomlott estére

Az uram már úgy mondta: hazamegyünk, mikor szombaton kora reggel az autóban ülve éppen dupla adag kávéval próbáltam lelket verni magamba.

Ezúttal egy kedves barátunk is velünk tartott, mert úgy véltük, a falbontáshoz nem árt a férfierő. Hát nem is. Van abban valami morbid, ahogy egy egészen vállalható kinézetű házat módszeresen romhalmazzá változtatunk …

Míg a fiúk a falat gyengítették, én elkezdtem óvatosan felszedni a parkettát a hálóban, ami a leendő nappalink része lesz. Vigyázva kellett dolgoznom, mert a parkettára még szükségünk van, a majdani szobákban fogjuk felhasználni pótlásra. Néhány csíktól eltekintve szerencsére jó állapotban van, egy csiszolás, lakkozás, és olyan lesz, mint újkorában. A fiúk közben meggyengítették a falat, majd alulról felfelé haladva kiütögették a téglákat. Ebédig kitalicskázták a sittet és kinyílt a nappali-konyha tere.

hívogató enteriőr

Mikor délután megérkezett az építési vállalkozó, igencsak meglepődött, nem hitte volna, hogy ennyire visszük.

Gyors megbeszélés, némi alkudozás és tenyérbecsapás után folytattuk a munkát. Mivel már úgyis annyira jól ment, a fiúk kiütöttek még egy falat, megnyitva a lehetőséget egy normális méretű - vagyis ahol egynél több ember is elfér egyszerre - előszoba kialakítása előtt. Emellett még megszüntettek egy boltívet. 

terjeszkedő előszoba

volt nincs

Közben én felszedtem a parkettát, és lekalapáltam a járólap szegélyeket. A járólapok felszedését végül mégsem kezdtük el, a következő hétvégére halasztottuk, mert sürgősebb munkáink akadtak.

Kicsit felgyorsultak ugyanis az események, a kőművesek ezen a héten már jönnek építeni. A nappaliba tégla polcrendszert terveztem és az oszlopok helyét mi véstük bele a vakolatba élőmunkát spórolva az építőknek és egy kis pénzmagot magunknak. Szombaton csak az oszlopok helyének kijelöléséig jutottunk és mivel nem volt kéznél egyetlen 270 centis vonalzó sem, először egy deszkával, majd egy függönykarnissal szerencsétlenedtünk. Amellett, hogy sokat nevettünk, igencsak hasznosnak bizonyult magunkra vállalni ezt a munkát, mert kiderült, hogy megfeledkeztünk a függőlegesen futó fűtéscsőről és az eredeti méretezéssel az egyik oszlop pont erre kerülne. Márpedig a csőnek az oszlopközben lenne a helye, hogy azután el tudjuk rejteni. Így aztán elértük, hogy a szekrényt ábrázoló freskónk kezdett nehezen értelmezhetővé válni az áthúzott és újrarajzolt, véletlenül sem egyenes vonalakkal, másrészt a fáradtságos nap után éjjel nagy örömömre még milliméterpapíron új felül- és elölnézeti tervet is készíthettem a vállalkozó számára.

És még valami. Mikor megérkeztünk, a ház előtt el volt tolva a hó. Múlt hétvégén elsepertem, de azóta bőven volt utánpótlás. Nem tudjuk, ki volt ilyen figyelmes, de azt hiszem, ez sokat elárul a szomszédságról…

Dobd ide a kalapácsot!

Avagy kőműves-segéd lettem én.

A legutóbbi volt az első hétvége, amit az éjszaka kivételével a házunkban töltöttünk, miközben Marcinkat anyósom kényeztette.

Az egyik szobát kineveztük bázisnak, ezt egészen jól befűti az a két villanyradiátor, amit a volt tulajdonostól kaptunk, csak úgy, figyelmességből, és addig használhatjuk, amíg szeretnénk. Nagyon hideg van egyébként a házban, bár ha azt nézzük, hogy két éve nem volt befűtve, az öt fok nem is olyan rossz.

Egy másik szoba pedig raktár lett, ide behordtunk minden örökölt bútort, a kamrában talált használható edényeket, befőttesüvegeket, terítőket stb. Az uram szétszedte a konyhabútort, kivette a beltéri ajtókat, leszerelte a lépcső korlátját és ezeket is felcipeltük a raktárba.

RR tornája kutyafüle az egész napos lépcsőmászáshoz képest, főleg ha közben tölgyfa széket húzol magad után. Az öt fok pedig nem is tűnik hidegnek, ha az ember lánya a hét utolsó napját, ahelyett, hogy megpihenne, csempeveréssel tölti.

Gondoltuk, spórolunk kicsit, és amit tudunk, ill. amire jut időnk, megcsinálunk mi magunk. Ezért aztán az én uram a kezembe nyomott egy vésőt és egy kalapácsot, aztán ment lebontani a kandalló beton padját a nappaliban. 

egyszervolt padka

 itt majd ajtó lészen

Én pedig szépecskén lekalapáltam az összes csempét a konyhában és a fürdőszoba kétharmadát. Emberem délután kikötötte azokat a lámpákat, konnektorokat, amik útjában lennének a bontásnak.

aznap éjjel  csempékről álmodtam...

és lila kádról

Időközben kaptunk egy árajánlatot is a bontásról, ami enyhén magasabb az ingerküszöbünknél, ezért a jövő hétvégét is kopácsolással fogom tölteni, befejezem a fürdőt és nekiállunk felszedni a járólapokat. A konyha padlóján ugyanaz a csempe van, ami a falon és mivel a fürdőben elég könnyen feljött az a pár lap, amit megpróbáltuk, remélem, máshol sincsenek jobban lerakva. Ezután pedig megpróbáljuk kiszedni a terveink útjában álló válaszfalakat. 

ez például útban van

Érdekes

Marci szeretetnyelve úgy tűnik, az érintés. Szívesen bújik, szeretget, mindezt gyakran igényli is. Egyik kedves játékunk, hogy megkérdezem, hol pusziljam meg, ő pedig egymás után mutat teste bizonyos pontjaira:

- Itt!

A legutóbbi DSGM óra szünetében is ezt játszottuk, mikor Andi megkérdezte, tudom-e, hogy Marci pontosan a fő csakráira kérte a puszikat. Utánanéztem, és tényleg.

Véletlen volna? Vajon milyen ősi tudás birtokában lehetnek a gyerekek?

kicsi Durell

Kulcsemberek nyúlon innen és túl

Ez a nap is elérkezett, megkaptuk a kulcsokat! Itt vannak hát az első képek a birodalomról. A melléképületnek beintő tapsifüles mögött látható a mi kertünk. Innen nézve egészen rendesnek tűnik, pedig nagyon nem az. A kevésbé edzett egyének igencsak fújtatnak, mire az emelkedőn felkaptatnak a kert végébe. A szőlőtőkék mögött kezdődik a senki földje, ahonnan állítólag őzek szoktak beköszönni, és ahol egy szatyornyi nemrégiben levágott nyúlmaradványt találtunk. Falusi romantika.

A matricanyúl, mit sem tudván a kollégák csúfos végéről, jótékonyan takarja a legnagyobb szemétdombot és a budit, amire ha egyszer szigorúbban ránézek, összedől.

A budiról jut eszembe, a házban egyelőre nincs víz, ami az uramat nem zavarja, szerinte elég nagy a telek, de nekem sürgős lett bemutatkozni Szomszédnéninek. A jóasszony megetetett sütivel, megitatott kávéval és gyorsan nyilvánvalóvá vált, hogy az információáramlás egyik csomópontjához érkeztünk. Jó lesz jóban lenni vele. 

Havasan

A száz éves kovász és a tökéletes kenyér

A családom által tökéletesnek ítélt kenyérhez első lépésként szerezz valakitől (mondjuk tőlem) egy keveset a több mint száz éve etetgetett kovászból.

A kovászt Anditól, Marci DSGM terapeutájától kaptam, és állítólag tényleg több mint egy százados. Ez láthatóan csak engem hat meg, Andié már megpenészedett, és az uram szerint is csak kamu az egész. Lehet, mindenesetre szép kamu.

Szóval, ha nincs 20 dkg száz éves kovászod, akkor jó akármilyen, ha olyan sincs, keverj össze 1dkg élesztőt 10 dkg lisztet, 10 dkg vízzel, kb. egy óráig hagyd érni, azután használd.

Főzz meg 25-30 dkg krumplit, ha kihűlt, törd össze jó alaposan.

Fél kg liszthez (jobb a kenyérliszt, de ennek híján finomliszttel is készítettem már, úgy is kenyér lett belőle) keverd hozzá a kovászt, 1 dkg élesztőt, a krumplit, sót és annyit a krumpli főzővizéből, hogy rugalmas tésztát kapj. Jól dagaszd ki.

A liszt egy része helyettesíthető pl. teljes liszttel, rozsliszttel, pattogatott amaránttal, lenmagpehellyel stb.

A tésztát kiolajozott tálba teszem, a tetejét is megkenem (olíva) olajjal, és letakarva kb. egy órát kelesztem. Ezután olajos deszkán újra megdagasztom, majd ismét kelesztem egy órán át.

Ezután megformázom a cipót, jénai tálba teszem, és ismét kelesztem kb. fél óráig. A jénai fedelét bespriccelem vízzel, a kenyeret bevagdosom, és mehet a 220 fokos sütőbe. Légkeveréssel egy óráig sütöm, úgy, hogy fél óra után a sütőt 180 fokra állítom. Ha nem elég szép a színe az utolsó 10 percre le lehet venni a jénai tetejét. Ha kész, megspriccelem vízzel, és rácson hagyom kihűlni.

Szépségversenyen nem indulnék vele, de tartós, nem morzsálós, foszlós, pihe-puha kenyérke lesz belőle. Kipróbáltam élesztő nélkül, csak kovásszal készítve, így a cibattához hasonló, gumisabb állagú lett, így se rossz, de mi a foszlós bélzetűt jobban szeretjük.

És nincs mese, a tökéletes kenyérhez jénai tál szükségeltetik. Még szerencse, hogy eszembe jutott, van is nekem egy termetes példány. Anyósomtól kaptam még évekkel ezelőtt (köszönet érte!), csak teljesen megfeledkeztem róla, hogy úgy ítéltük, nem fér el aprócska konyhánkban, ezért anyunál várta, hogy végre használjuk. Most már nem unatkozik.

A sebhelyes arcú

Az egyensúlyfejlesztés terén vannak még feladataink. Az eséstechnikára is ráfér a javítás, jó lenne, ha nem az arcocska találkozna először az anyafölddel.

Ami a kalandvágyat illeti, nincs okunk panaszra.