Üzenet

Talán még a mennyei játszótéren hintázol.

Talán már el is indultál.

Talán már meg is érkeztél, és csak arra vársz, hogy hazatalálj.

A szívünkben már ott vagy, szeretettel várunk, Kicsikénk! 

Fejlesztőeszközök otthonról - dupla nulla

Egyik délután bekopogott hozzánk kedves barátnőim, anya és leánya, és hoztak Marcinak sok egyéb között egy sárga kisautót, ami azóta egyik fő kedvencé lépett elő. Olyannyira kedvenc, hogy mostanában a vécé-szertartást is a kisautó társaságában végezzük. Ez a tény pedig egy újabb jó kis bal kéz-megdolgoztató lehetőségre mutatott rá.

A mutatvány a következő:

A ded ül a vécén, jobb kezében valamely számára igen fontos motiváló tárgyat szorongat, esetünkben a kisautót. Folyóügyek elintézve, együtt örülünk, majd nyújtom neki a vécépapírgurigát. Gyermek erősen gondolkodik, aztán rájön, hogy foglalt a keze, így nem tudja letépni a szükséges papírmennyiséget, ám az autót sem szeretné elengedni. Mi történik hát? Bingó!

Elindul a bal kéz, csekény anyai segítséggel a papírt letépi, rendeltetésszerűen használja, majd a vécébe dobja.

Taps, ováció, puszihegyek. 

Pelenkátlanul

Bizony, ez az idő is elérkezett. Itthon a kislegény leginkább egy szál gatyában tartózkodik (még mindig 28°C körül van napközben, de mi szeretjük), alváshoz még adok rá pelenkát, de többnyire az is száraz marad.

Nem akartam erőltetni, úgy éreztem, nem érett még rá, nem is tudna egyedül ráülni, és miután semmiféle fejlődési versenybe nem szállunk be, pont nem érdekel, hogy kinek a gyereke mikor lett szobatiszta. Aztán feltünt, hogy elkezdte érdekelni a dolog,  fürdéskor minden este állva csurgatott a kádba, ha éppen nem volt mit, addig erőlködött, míg pár cseppet csak kipréselt,  ezért azt gondoltuk, veszünk egy bilit, és lesz, ami lesz.

A Nagy Bilivásárlást ketten ejtettük meg az urammal, hosszú-hosszú percekig tanakodva a polc előtt, a megfelelő alkalmatosságot keresve. Mert legyen zenélő, hogy inspirálja a gyereket, de ne idióta dallamot játszon, hiszen jó darabig nekünk is hallgatni kell. Mire végighallgattuk a bilirepertoárt már többen pislogtak szánkozva felénk. Miután kiválasztottuk a zenei aláfestést, jöthetett a szín kérdése. Én egy drapp pédány mellett tettem le a voksomat,  az illik a fürdőszobánkba, emberem egy sárgára szavazott, kacsás mintával, Maci úgyis nagyon szereti a kacsákat, és ki is tudja mondani. Jó, legyen a sárga.

Már a pénztár felé tartottunk, mikor eszébe jutott, hogy esetleg árthatunk Marci személyiség-fejlődésének (ezeket a szavakat használta, becs’szó) ha lányos színű bilin kell üldögélnie. Ekkor már én is kezdtem szánalmasnak érezni magunkat, de megelőzendő a későbbi pénzköltést a pszichológusnál, visszaballagtunk a polcokhoz, és egy zöld, kacsás példánnyal végül távoztunk a boltból.

Pár nappal később emberem még mindig a bili-ügyön pörgött, szerinte nem jól választottunk, inkább vécészűkítőt kellett volna vennünk. Gondolatait tett követte, így van már nekünk szűkítőnk is, a nem lányos színű, kacsás bili pedig kihasználatlanul gondolkodik a régi szép időkről.

Marci pedig szépen fejlődik a szobatisztaság terén is. Ha pisilnie kell, szól: Kaka! Ilyenkor spurizunk a legkisebb helyiségbe, és minden esetben van produktum. Nagydolog esetén is szól, azonban egyelőre csak az esemény után, ezért reggel kap pelenkát, aztán ha ügyes vagyok, időben ki tudom vinni a wc-be, de ha nem, akkor sem kell takarítanom.

Annyira édes, ahogy apró lábait kapkodva siet ki a mosdóba, és próbálja lehámozni magáról az alsógatyát. Esemény után pedig egyedül tép wc-papírt, használja, ahogy kell, majd ki is dobja. Végül megtapsolja magát. Mert már azt is tud. Igazit, csattogósat, NYITOTT tenyérrel! 

Nyugis napok

Korán kelés, reggeli készítés, arc rajzolás, mégiscsak kimegyek a városba, nézzek ki valahogy, nincsegyrongyomse - érzés. Elindulás, buszozás, földhivatal, nem tudnak vidéki ingatlanról hiteles térképmásolatot adni, az illetékes hivatalnál kell kérni, sebaj, majd utazunk egyet, fő, hogy az eredeti tulajdoni lap megvan. Buszozás át a városon, munkáltatói igazolás vár a recepción, köszi szépen Nóri, közben telefon, bocsi, de megfelel a hitelesítetlen másolat, hurrá. Vissza a földhivatalba, még emlékeznek ránk, megvan a térkép, viszont nem fénymásolnak, rövid kitérő egy fénymásolószalonba.  A változatosság kedvéért buszozás,  ezúttal egy bankfiókba, számlakivonat kérés, ami csak holnapra készül el, elnézést, most nem tudom lekérni, valami gond van a rendszerrel.

Mindezt ma délelőtt pergettem le, 38 fokban, egy kétévessel súlyosbítva. Említett kétéves immáron két lábon jött velem (hol a sajátján, hol igénybe véve az enyémet), és minden, azaz MINDEN villamost, buszt, teherautót lecövekelve csodált meg, ami kissé lassította az események folyását.

A kár csupán egy kócossá alakított reluxa, némi reklámanyag, egy-két papírpohár a vizesautomatából, és néhány marék virágföld, ami a bankfiókban került valahogy a szépre mosott padlóra. A fénymásoló átalakítását sikerült idejében megakadályoznom.

Holnap a NAV kerül sorra, csak szólok!

A házi joghurt diadala

Vasárnap reggelente egy különleges kis piacra járok. Nyáron indították lelkes szervezők, magyar termelőktől, magyar árut vásárolhat a betérő. Sajnos nem elég nagy az érdeklődés, a kézművesek mostanra jobbára kikoptak, de a napi fogyasztási cikkeket kínálók stabilan tartják magukat. Jó ide járni, szeretem, hogy a tejes tudja, hogy málnás és még valamilyen joghurtot fogok kérni, a kecskesajtos bácsi már méri is ki a 20 deka ordakrémet és csomagolja a négy túróslepényt (immár Manó is kóstolhat ezekből ), a hentes már a köszönésnél sajnálkozik, hogy csak jövő héten lesz császárszalonnája, most vették ki a sóból.

Pár hete itt vásároltam egy belül mázas, kívül mázatlan szilkét, ami azóta is könyörgött, hogy használjam már valamire, ne csak álldigáljon a polcon.

Nos, miután ez a piac fontos helyet foglal el a tér-idő kontinuumban - legalábbis az enyémben- talán nem véletlen, hogy legutóbb innen sikerült beszereznem egy olyan finom réteges joghurtot, hogy emberem szeme könnybe lábadt miután rájött, hogy jövő vasárnapig bizony nem lesz utánpótlás. Elolvasva az összetevőket kiderült, hogy ez az olümposzi ambrózia nem más, mint lekvár a tetején sűrű házi joghurttal. Volt itthon anyukám lekvárjából, házi tej is akadt - ki hinné, hogy szintén erről a piacról, és pont most vettem először -, és a legfontosabb hozzávaló sem hiányzik: az internet. Számos receptet találtam, van aki tesz cukrot is a tejbe, van aki a sütőt használja, más pedig a napot, megint más joghurtkészítő gépet. De nem nagy varázslat az egész, mint látjátok, nekem is sikerült.

Kb. hat dl. tej volt még itthon, ezt felforraltam, majd, mikor kézmelegre hűlt, a szilkébe öntöttem, és két evőkanál natúr, bio joghurtot kevertem hozzá. Becsomagoltam egy törölközőbe, és felvittem a tetőre, hogy napozzon pár órát. Este, kb. 4 óra múlva még nem találtam elég „joghurtosnak” ezért visszacsomagoltam, és reggelig várt a konyhában. Akkor betettem a hűtőbe, majd délután, amikor eszembe jutott, egy textil pelenka segítségével, lecsorgattam róla a savót, és lecsöpögtettem. Kb. 4 dl nagyon finom, nem tehén-ízű, sűrű joghurt + egy bögre savó lett a végeredmény.

Egy kisebb dobozba ribizlilekvárt tettem, rá pedig a kevés mézzel édesített joghurtomat kanalaztam. Az uram szerint ne is vegyek több joghurtot, inkább sok tejet, és indulhat a rétegesjoghurt-biznisz. 

Tejben, vajban

Korábban írtam már Maci tej- és tojásfehérje érzékenységéről. Az elmúlt évben nem okozott különösebb gondot a diéta, tudtam változatosan főzni mentes módon is. Amellett volt mire hivatkoznom a buszon, piacon rendszeresen csokit, ilyen-olyan péksüteményt kínálgató néniknek, hogy nagyon köszönjük, de miért nem fogadjuk el. Nem is értem, miért hiszi sok felnőtt, hogy a gyerekeknek mindenáron édességgel kell kedveskedni?!?

Mivel a tavalyi bőrteszt és a gasztroenterológus szerint a tejallergiáját addigra voltaképpen már kinőtte (minimális volt a bepirosodás) néhány hónappal ezelőtt lassan elkezdtem bevezetni bizonyos tejtermékeket (vaj, tejszín, tejföl), de nativ tejet, kefírt, joghurtot mostanáig nem kóstolt.

Múlt héten ismét megjelentünk az allergológián, ezúttal tíz allergénnel szembeni bőrreakciót néztek, ééééééés a tejfehérje-érzékenység hivatalosan is a múlté. A tojásfehérje továbbra is heveny pirosodást váltott ki, de annyi baj legyen, remélhetőleg kinövi azt is, ha pedig mégsem, na bumm.

Az allergológus szerint a bőrteszt nem ad száz százalékos eredményt, ha azt szeretnék menjünk el terheléses vizsgálatra, de azt gondolom, esetünkben ez szükségtelen, és ezzel ő is egyetértett.

Tehát egy hete apróságunk fokozatosan ismerkedik a tejjel, jelenleg 30 ml-t iszik a reggeli tápszeréhez, semmi reakciót nem vettem észre azon kívül, hogy üres lett a cumisüveg.

Annyira örülök, alakul minden, ahogy kell!

Két hét múlva...

Fogadalom teljesítve, kicsi Chaplin-ünk csak megy és megy és megy.

Nem tudom

hogyan, de piszokdrága biokávé ide, frissenőrlés oda, ma sikerült úgy istenigazából elmónikáznom valamit, annyira, hogy kávé helyett világosbarna seízesebűze lötyi jött ki a gépből.

Andinak főztem, tavaly az USA-ban nyaraltak, és szerinte pont ilyen az amerikai kávé, ami kannában ki van téve a falatozók asztalaira, mindenki annyit iszik belőle, amennyit akar. Szegények…

Nyaraltunk

Sajnos nem annyit, amennyit szerettünk volna, de ez a pár nap is remek volt. A kedvenc helyünkön jártunk, a Balaton partján.

Úgy kezdődött, hogy múlt szombaton úszni indultunk hármasban. Az uram kiállt az autóval, majd visszaszaladt a lakásba azzal az indokkal, hogy véletlenül a motor forgalmiját hozta magával. Marcit szórakoztatam,ezért csak a csomagtartó csapódására lettem figyelmes, majd emberem beült az autóba, és közölte, hogy akkor most indulunk a Balatonra, és csak kedden jövünk vissza. Aznap volt az ötödik házassági évfordulónk, ez volt a meglepetés ajándék. Az egyik. Egy barátságos kis bababarát panzióban foglalt szobát, az udvaron medence (amit ki sem próbáltunk) fűszerkert két akkora rozmaringbokorral, mint jómagam (jegyzeteltem, rajzoltam szorgalmasan) szőlőlugas, leanderek, rózsa-, és levendulabokrok.

Megérkezésünk után megkaptam a második meglepetést, egy öreg réz kézi kávédarálót, és két csomag isteni illatú pörkölt szemeskávét. Azóta kipróbáltuk, az imigyen darált, lefőzött kávé szintúgy isteni.

Na, kinek van a legjobb férje?

Aztán volt még balatonpart, vízbe ugrálás, napsütés, vihar, biciklizés, bicikliszerelés, eldugott kis öböl, fazekasbolt, hattyúk, vadkacsák, őszibarack és sok-sok fagyi.

Kár, hogy csak négy nap volt.

Élethosszig tanulok

Ma példának okáért azt, hogy működés közben nem praktikus levenni a turmixgép tetejét. 

De esküszöm, megérte azért a szívből jövő kacagásért, amit Manó hallatott miközben nem éppen nőiesen szitkozódva suvickoltam a konyhát...

Variációk egy témára