Hazafelé tartva egy lépcső alsó
fokához érünk, nyújtom felé a kezem. Kicsi ujjak kapaszkodnak belé,
megszorítják támaszt keresve, ahogy mindig, de most mégis elengedik:
- Egyedül!
És a 22-es, hemis lábacska nekiindul
az előtte magasodó öt darab lépcsőfoknak. Bal fellép, jobb mellézár. Bal
fellép, jobb mellézár. A biztosabb egyensúlyozás érdekében még a markában
szorongatott kókadozó pásztortáska szálat is leteszi.
- Anya nézd!
Bal fellép, jobb mellézár. Bal
fellép, jobb mellézár.
- Nézlek, szívem!
Még látok a könnyektől…
Nagyon ügyes! :) Én is meghatódtam!
VálaszTörlés:)) A Marci előtti időkben nem voltam ám ennyire könnyen pityogós...most meg, lépten-nyomon.
TörlésÉn is így vagyok ezzel. :)
TörlésAnnyira ügyes kisfiad van!!! Puszilom így a távolból is a kis lábait! Egyem meg! :) Én is meghatódtam. :')
VálaszTörlésKöszi!:)) Azóta nem ismételte meg a mutatványt, továbbra is kéri a segítségemet. De az a lényeg, hogy tudom, hogy tudja :)
Törlés