2013. április 30., kedd

Lépcsők



Hazafelé tartva egy lépcső alsó fokához érünk, nyújtom felé a kezem. Kicsi ujjak kapaszkodnak belé, megszorítják támaszt keresve, ahogy mindig, de most mégis elengedik:
- Egyedül!

És a 22-es, hemis lábacska nekiindul az előtte magasodó öt darab lépcsőfoknak. Bal fellép, jobb mellézár. Bal fellép, jobb mellézár. A biztosabb egyensúlyozás érdekében még a markában szorongatott kókadozó pásztortáska szálat is leteszi.
- Anya nézd!

Bal fellép, jobb mellézár. Bal fellép, jobb mellézár.
- Nézlek, szívem!

Még látok a könnyektől…

5 megjegyzés:

  1. Nagyon ügyes! :) Én is meghatódtam!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :)) A Marci előtti időkben nem voltam ám ennyire könnyen pityogós...most meg, lépten-nyomon.

      Törlés
    2. Én is így vagyok ezzel. :)

      Törlés
  2. Annyira ügyes kisfiad van!!! Puszilom így a távolból is a kis lábait! Egyem meg! :) Én is meghatódtam. :')

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi!:)) Azóta nem ismételte meg a mutatványt, továbbra is kéri a segítségemet. De az a lényeg, hogy tudom, hogy tudja :)

      Törlés