2014. május 16., péntek

2014. május 15., csütörtök

Hódék

Azért van abban valami egészen szürreális, amikor a kitartóan zuhogó esőben folyószabályozást végzek, új medret ások és gátat építek, hogy megvédjem a gátat, amit az uram épített alig pár órával ezelőtt, és ami vadiúj lépcsőnk alámosását hivatott megakadályozni. Mondjuk ő hasonló körülmények között éjjel dolgozott, szóval tulajdonképpen nekem most jó.
Lassan egy hete tart a dagonya, udvarunk demonstrálja a folyóvízi felszínformálás csaknem minden elemét, és noha a lépcső előtti mocsárt már lecsapoltuk, szólok is az iskolában, hozzák ki a hetedikeseket földrajzórán, nem kell ide folyóvizes labor ugyanmár. Az egyik mederre még hidat is építettünk, ha már saját patakunk – igaz, csak időszakos - van, ne folyjon csak úgy pucéran.

Szürke térkőről álmodom…

2014. május 10., szombat

Hogy kedvenc sógoromat idézzem,


ezt elk**tuk.

Ma délben a gyerekem azt mondta nekem, ne meséljek neki elalvás előtt, mert – figyelem! – ma már sok mesét nézett.
Mérges vagyok magamra, én is beleestem az addig legalább nyugi van, és egyébként sem néz akármit, csak amit mi helyesnek tartunk - előfizetésünk nincs, a készüléket monitorként használjuk - szokásos csapdájába. Hát visszanyalt a fagyi.

Mesét néz, hogy elviselje, mikor nyújtom, masszírozom kezét, lábát, mesét nézett, mikor inhalálnia kellett, vagy infralámpáztam a fülét, arcát, elég gyakran sajnos, mert nem bírt kikecmeregni a hurutos, nagyothallós nyavalyából. Mesét néz, ha altatom Lackót, mert egyébként nem mehetek ki a látóteréből, ha mégis megteszem, azonnal sírva jön utánam, és Lackó bármennyire is mintababa mostmár, egy sikongatva futkosó, ajtócsapkodó hároméves közvetlen közelében elaludni ő sem tud. És ugyanezen okból mesét néz, ha pincébe, padlásra, kertbe kell szaladnom pár percre. Már tudom, hogy túl gyakran.

A gyerekeimmel kapcsolatban, nincsenek különösebb ambícióim (abban igyekszünk segíteni őket, hogy legyenek sajátjaik), de az, hogy a könyveket szeressék, nekem alap. Azt hittem ezért megteszem, amit kell, sok, és azt gondolom igényes könyve van, sokat olvasok neki, én magam is gyakran veszek könyvet a kezembe, még ha jóval ritkábban is mint a gyerekek előtti időben. Nem elég ezek szerint, én pedig nem akarom, hogy könyvek helyett a monitort válassza.

Marcikám gyanútlan őszinteségével elérte, hogy jelentős képernyő-megvonásban részesüljön, a fentebb részletezett problémákra pedig valami más megoldást kell kitalálnom. Remélem, még vissza tudom fordítani ezt a folyamatot, mert hú, most úgy érzem magam, mint akit hasba rúgtak.

2014. május 5., hétfő

Fiúgyerek és a szerepjáték


- Lackó, várj meg, mindjárt jövök!- kiáltja Marcus és beszalad a gyerekszobába. Lackógyerek két hónapos lévén, mit tehetne mást, szót fogad és vár.
Bentről hallom a vékonyka hangot:
- Uraim, indítsák be a motort! Brrrmmm, brmmm, brrrrrrrrrrr……jaaaaj, kisodródtam! Majd visszajön, ismét megáll nézelődő öccse előtt.

- Lackó, figyelj csak! Én leszek a versenyautó, te leszel a bója! Brrrmmm, brmmm, brrrrrrrrrrr……és már tudom, rövidesen én is munkába állhatok, mint vontató. ...

2014. május 4., vasárnap

Szépfiúk

Csak reméltem, hogy ennyire jó lesz két gyerekes anyának lenni. Nemcsak anyák napján...

lehetetlen rávenni őket, hogy egyszerre nézzenek a kamerába