Két hete, mert már nagyon zavartak
az ottani körülmények (is), hírtelen felindulásból nekiestem az előkertnek. Kigazoltam,
metszettem, amit ugyan nem tudok, de a növények állapotát látva azt gondoltam,
úgysem veszíthetek. Kivágtam két vadrózsa bokrot, több évnyi és több kosárnyi
elszáradt hajnalkahajtást hordtam hátra, és meghagytam néhány tő valamit,
amiről nem tudtam eldönteni, gyom-e avagy nem. Mostanra kiderült, persze, hogy az.
A száraz hajnalkák alól néhány csenevész, kipusztulóban levő rózsabokor, az előző
bejegyzésben már említett aranyvessző és jázmin, szívvirág, pünkösdi rózsa került
elő, és egy nemtudommilyen nevű bokor, apró, helyes, rózsaszínű virágokkal. Egész
jó állapotban van a méretes labdarózsa bokrom és van két kicsi orgonám is.
 |
zöld labdák |
 |
a kezdő metsző túlélője |
 |
még egyszer a szívvirág |
Szomszédnéni megelégedéssel
figyelte a ténykedésemet, de még inkább az uramét, ahogy ásta ki a csatornához
vezető árkot. Láthatóan nem nézte ki ezekből a városi népekből, hogy ásót
vesznek a kezükbe. Aztán adtam neki egy szívvirág tövet, az uram pedig
megtákolta kicsit a kerítését, ő pedig hozott nekünk süteményt. Alakul a jó
szomszédság.
 |
a hátsó kertben továbbra is a pitypang az úr |
szépséges fotók!
VálaszTörlésMajd megpróbálok a szemétdombból is valami művészit fabrikálni :)
Törlés