Csak mert megint roppant naprakész
vagyok, mesélek az idei húsvétunkról. A készülődés sajnos elmaradt, lélekben és
fizikailag egyaránt. Bánom, de egyszerűen nem maradt szabad vegyértékem, bízom
benne, jövőre újra lesz.
Húsvét vasárnapjának hajnalán
zuhogó esőben érkeztünk a házhoz, és nem akartam elhinni, hogy március végén
annyira hideg van, hogy látom a leheletem.
Bekapcsoltam a radiátort a bázis szobában, és miközben pakoltam ki a
hátizsákot azon morfondíroztam, mennyire morbid, hogy húsvétkor nyúlpörköltet
fogunk ebédelni nokedlivel. Amint ezt végiggondoltam, azon nyomban fel is tűnt,
hogy pusztán egy üveg savanyú uborka árválkodik már a táskában, se pörkölt, se
nokedli. Bizony az én drága uram, aki vállalta a pakolást, csak azt tette el,
amit a konyhapultra készítettem előző este, a hűtőbe már nem nézett be.
Mivel vág az eszem, mint a
borotva, az is rögtön tudatosult bennem, hogy: ünnep van + vasárnap is van + kicsi
faluban vagyunk = minden zárva van → nem lesz mit ennünk.
Az én bűnbánó uram nem akart
értékes munkaidőt veszíteni a Városba autókázással, szerinte a kedvenc
pizzériánk úgyis kinyit a szokott időben 11-kor, és lesz habzsi-dőzsi.
Bele is bújtunk divatos
munkagúnyánkba, én eljegyeztem magam a felmosó vödörrel, emberem pedig a
malteroskanállal. Mikor már nagyon éhesek voltunk, felhívta a pizzeriát, de
biza húsvétkor, nem volt, aki felvegye a telefont. Aztán eszünkbe jutott, hogy
korábban láttunk a faluban egy házat, XY kávézója felirattal a homlokzatán.
- A kávézókban sütit is lehet
kapni!
- Vagy brióst, sajtos kiflit! Na,
gyerünk!
Nem akartuk átöltözéssel húzni az
időt, emberem autójába pedig nem lehet koszosan beülni, így felvettük az ünneplő
munkáskesztyűt, és irány a kávézó gyalogszerrel. Időközben az időjárás egészen
csodásra fordult, a márciusi szél romantikusan csapkodta a havat az arcunkba.
Dalolni támadt kedvem, méghozzá egy klasszikust: "Miért
nincs nyáron hó, az volna jó, ha volna hó, de nem van."
 |
| a Nyúl bosszúja |
A kávézó, láss csodát, nyitva
volt, ám belépve a pultot támasztók tekintetéből rögtön kiolvashattuk, itt
bizony nem kávéból fogyasztanak a legtöbbet.
No, elég az hozzá, hogy az ünnepi
ebédként burgonyaszirmot eszegettünk Sport szelettel, amit ezek után már
mindegy alapon kólával öblítettünk le. Közben egy nagyképernyőn Piedone
aprította a rosszfiúkat. Még jó, hogy nem öltöztünk át, így a remek ebéd
mellett mienk lehetett az egy vérből valók vagyunk te meg én érzése is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése