2017. december 25., hétfő

Karácsony


Békés legyen a karácsony, ne tökéletes! - Így kezdődött a prédikáció a tegnapi szentmisén, mi meg csak összemosolyogtunk az urammal, hát igen, hajnali háromig festettem, hímeztem. Reggel még csomagoltam - december eleje óta megvan minden ajándék, és mégis - majd elindultunk a városba az ügyeletre Julcsival. Mandulagyulladás, gégegyulladás, hörghurut. Dél elmult, mire hazaértünk, Julcsi elaludt, az uram gyorsan befaragta a fát, mi pedig elkezdtük díszíteni a fiúkkal - piros díszeink évek óta a dobozban maradtak, idén övék lett a főszerep. No és persze a saját alkotásoké.











Még az autóban megbeszéltük, hogy az ajándék bábszínházra fel kell rakni a függönyt, és a bábokat is még be kell csomagolnom. Az ebédre szerencsére nem volt gondom, anyukám mindent elkészített. Nem volt időm a szép terítésre, már megebédeltünk, mikor eszünkbe jutott, hogy az ünnepi abroszt sem tettük fel, egyébként sem volt teljes a család, Julcsi még ekkor is aludt. Délután misére mentünk, Marcim ministrált. 
- Mikor vittük ki a kis Jézust a jászolba, a pap bácsi mondta, hogy spurizzunk, mert hideg van. És akkor én a lépcsőn láttam az angyalokat! Legalább százan voltak! A legvégén repült egy kicsi angyal és kezében vitte az autószállító kamiont. - Tudniillik ezt kérte az angyaloktól. A biztonság kedvéért le is rajzolta, és meg is írta nekik. Boldog karácsonyt, angyalok! Tisztelettel, Marci - így zárta a levelét.



Hazaérve bekapcsoltuk a fényeket, és vártuk az angyalokat. Nem öltöztünk szép ruhába, nem volt szépen terített asztal - ami azt illeti ünnepi vacsora sem, mert a gyerekek sonkás szendvicset kértek- elfelejtettük feltenni a függönyt a bábszínházra, és a bábokat is csak utolsó pillanatban dugtam egy dísztasakba.



 Julcsi a több órás alvás után kicsit jobban lett, és olyan szép volt az ünnep! A gyerekek annyira örültek! És Marci angyalt látott, százat! Repüljenek felétek is! 



Áldott, békés, szép karácsonyt kívánunk mindenkinek!


2017. december 24., vasárnap

Éjjel...

Pedig úgy igyekeztem, hogy mindennel időben elkészüljek. De úgy tűnik, én már csak az utolsó pillanatok embere vagyok.











2017. december 21., csütörtök

Advent a gyerekszobában




A gyerekek szobája majdnem két éve készen van, kisebb változtatásokat tervezünk még, függöny, dekoráció, apróságok. Közös a szoba, egyelőre nem vágynak külön költözni. Kiváncsi vagyok, mikor jön el ez az idő, és kezdhetjük kialakítani a tetőtéri gyerekbirodalmat. 

Ahogy telnek az évek, egyre több apróságunk van, ami otthonosabbá teszi a házat. Különösen fontos ez számomra a karácsonyt megelőző időszakban. Mécsesek, porcelánok, mütyürkék, mindig megfogadom, hogy ebben az évben már nem veszek semmit, aztán mégis kerül egy és más, és eddig mindennek meg is találtuk a helyét. Szeretem őket nézegetni,  megfényesítik az ünnepet.

Szerettem volna a gyerekeknek saját kis karácsonyfát, de nem találtam árban, minőségben és méretben megfelelő műfenyőt. Ezért vettem néhány műanyag fenyőágat, és azt díszítettük fel advent első vasárnapján. 







A fiúk oldala



Szeretem, hogy a tárgyaknak lassan történetük van. A tündérke melletti zenedobozt például egy réges régi munkahelyi karácsonyon kapta az uram.



Ezt a doboz pedig az ő ajándékát rejtette az első közös karácsonyunkon.



Az ágyak fölötti képkeretekben a húsvéti nyulakat szarvasok váltották fel.





Lackó egyik kincstára. Ő igazi gyűjtögető, mosás előtt nagyon ajánlott átnézni a zsebeit.



A lánysarok még kicsit üres, de fog majd színesedni.



Julcsi álmát egy őz suta vigyázza.



Ezt a mesét olvasom esténként, advent első napján hozták az angyalok. A kedves és izgalmas történet hősei 24 fejezeten keresztül keresik a kívánság-csillagot, ha sikerül megtalálni és feltenni egy fenyőfa tetejére, megtörténik a csoda.



A gyakran olvasott könyvek képtartó polcon sorakoznak. A téli, karácsonyi témájú kötetek ilyenkor kiemelt helyet és figyelmet kapnak.







2017. december 20., szerda

Győri advent

Szeretem az adventi vásárokat. Szeretem a fényeket, az illatokat, a bóklászást a hidegben, a gyerekek piros orrát. A győri vásárba minden évben elmegyünk, a gyerekek egész évben várják a kisvonatot, a körhintát. Ilyenkor fiókba zárom az elveimet, szaloncukrot eszünk és kürtős kalácsot, vesszünk forralt bort és forró kakaót, aki elfelejtett hozni, annak sapkát, kesztyűt. Várjuk az ünnepet.










































2017. december 13., szerda

Julcsi második születésnapja

Bár a blog életéből már megint kimaradt néhány hónap, szeretném a fontosabb események, élmények, pillanatok emlékét, ha csak néhány gondolat vagy fénykép erejéig, itt is megőrizni.

Az ősz, legalábbis az első két hónapja, bővelkedik családi ünnepekben, négy alkalom is nyílik a gyertyafújásra, tortaevésre. Szeptemberben az uram és Juli, októberben anyukám és én lettünk egy-egy évvel szebbek és bölcsebbek is persze.
Most Julcsi születésnapját szeretném megmutatni néhány képben, hiszen míg a mi napunk nekünk felnőtteknek egy szám, számára azonban várakozás, izgalom, fény, csillagszóró és boldogság.








Vaníliatorta szőlővel és rózsákkal a kertből.





Marci szerint lehetett volna különlegesebb, még emlékezett, hogy húga első születésnapjára palotatortát sütöttem.



Szeretek ajándékot készíteni, kislányunknak a torta textil-mását próbáltam megvarrni, több-kevesebb sikerrel. 



Akármilyen is a torta, a lényeg mégiscsak a tűzijáték...




...és az első hajasbaba