2016. március 31., csütörtök

Húsvétunk





Végre, évek óta először sikerült igazán készülni az ünnepre, lelkileg is, külsőségekben is. Az uram még egy nap szabadságot is kivett, hogy haladjon kicsit a ház körüli teendőkkel, öntözőrendszert épített, elvitte a törött cserepeket a hulladékudvarba és még más munkákat is tervezett, amikből nem lett semmi, de legalább sokat volt együtt a család. 

Vasárnap a fiúkkal misére is sikerült elmennem, mit mondjak, feldobtuk kicsit a hangulatot, főleg mikor Lackó a két padsor között állva csípőre tett kézzel, apró lábával dobbantva utasított:
- Anya gyeje! MOST!
Bezzeg inába szállt a bátorsága, mikor az atya odalépett hozzá, és megáldotta, olyan ijedt képpel spurizott vissza hozzám, hogy majdnem felkacagtam. Aztán persze Marcim is jelentkezett, nehogy kimaradjon az áldásból, megkapta ő is. Figyeltem, hogy más, rutinosabb szülők mesekönyvet, ennivalót visznek a gyerekeiknek, így ők talán emlékeznek is arra, miről szólt a prédikáció.... A fiúk szerintem csak arra emlékeznek, hogy utána fagyit kaptak és szaladgálhattak a főtéren.

Virágvasárnapra hagyományos menüt készítettem, a húsféléket a helyi hentestől vettem, a zöldségek egy része - medvehagyma, spenót, sóska- a kertből került az asztalra.




 A gyerekeknél a kalács, vagy ahogy ők hívták a körbekalács aratott osztatlan sikert, pedig mindig e recept szerint sütöm a kalácsot, de - Anya, így körbekarikába, sokkal, de sokkal finomabb! Olyan lehet ez , mint a csigaleves, az is jobb ízű valahogy, mintha szimplán csak cérnametélt kerülne a húslevesbe.








Éjjel, mikor a paradicsompalánták első csapatát pikíroztam, az uram szólt, hogy alighanem csőtörésünk van, le kellene mennem az aknába, mert csak nekem van gumicsizmám. Végül mégsem kellett, nem is bántam, nem volt valami hívogató, az a ki tudja milyen mély víz az aknában, az uram pedig másnap kicserélte az elrepedt csődarabot.

A nyúl kicsit elkésett nálunk, valamiért azt hitte hétfőn kell jönnie, aztán már-már kényelmetlenül érezte magát, hiszen kevés ajándékot hozott, Marci szerint legalábbis. Hétfőn, elfeledve a gyerekkori korán kelünk-szépítkezünk-várjuk a locsolókat/elmegyünk locsolni emlékeinket, kényelmesen készülődtünk, a gyerekeket lefoglaltam a nappaliban, így az uram végre aludhatott kicsit tovább. Nagy szó ez nálunk, a két kisebb csemeténk korán kelő. Találtam egy mesét a húsvéti történetről, azt megnéztük együtt, aztán úgy érzem, nem sikerült megfelelő választ adnom a  "Miért ölték meg Jézust?"- típusú kérdésekre.


Késő délelőtt indultak el locsolni, az uram nem nagy kedvvel, a kisfiúk annál inkább. Már csak kölnit kellett előteremteni valahonnan, erről e lényeges momentumról elfeledkeztünk, parfümöt én nem használok, az uram igen, meg is locsoltak vele, de a többieket mégsem férfi illattal kellene. Végül a rózsavizemet vitték el, átöntöttük egy másik üvegbe, ami éppen egyetlen fokkal volt szebb az eredeti műanyagnál. Csak három helyen voltak, mégis egy kosár édességgel tértek haza, plusz, amit a hervadozó lányoknál magukba tömtek- Képzeld, D-nek biciklit hozott a nyuszi!, - azt hiszem a gyerekkor kezdi elveszíteni ártatlanságát. 

Szedtek füvet, építettek fészket a birsfa alá, amit már egy hete gondosan feldíszítettünk, hogy a nyuszi majd idetaláljon. 



A délután alvás után Marcinak első dolga volt az ablakhoz szaladni, ám csalódottan látta, hogy az ajándékok begyűjtéséhez nem lesz szükség talicskára. Néhány csokit kaptak és egy-egy elemlámpát. Ez volt az első alkalom, hogy nem kitörő örömmel fogadott bármi apróságot, amit kapott. Szerencsére hamar megvigasztalódott, a nyúl pedig bajban van, mert nem akar elmenni a húsvéti nagy ajándékozás irányába. Hacsak a három nyulat nem tekintjük annak, ami szerettem volna varrni a krampuszoknak, de idén már nem jutott idő rá, jövőre, remélem ott ülnek majd a fészekben, a gyerekeket  pedig addig is igyekszünk arra tanítani, hogy lássanak a darabszám, és a pénzbeli érték mögé.

2016. március 25., péntek

Lackó kettő



- Anya, ugye fenn maradsz éjszaka, és sütsz Lackónak tortát? 
Fennmaradtam, sütöttem. Csigabigatortát, mert gyermekemet az autókon kívül a csigákhoz fűzi valamilyen erős láthatatlan kapocs, és mert könnyebb kivitelezni, mint egy autós tortát, bár utóbbit még nem próbáltam. Majd jövőre.


Méltó tálcánk sajnos nem volt, amin elfért volna őcsigasága, és mivel malomkő sem akadt a háznál, a szomszédból szereztem

Éppen ma három hete, hogy Lackó fiam mind a nyolcvanöt centijével és huszonkettes lábaival belépett a harmadik évébe, hát megy az idő kérem, hogy ez nagy közhellyel éljek, és most már azzal sem áltatom magam, hogy csak ők öregszenek, elég, ha belenézek a tükörbe. 
Imádni való középsőnk a legnagyobb egyéniség a három közül, már készülök az ovis időkre, mikor nem azzal fognak délutánonként elköszönni tőlem a katica csoportban, hogy minden rendben volt...
Jelenlegi karrierterve szerint versenyautó lesz belőle, ami teljesen reális, főleg ha azt nézzük, hogy ötéves bátyja éppen tündérnek készül. Seprűpillás kék szemeivel úgy tud nézni, hogy muszáj össze-vissza puszilgatni, ami ellen már most tiltakozik, de aztán napjában százszor elmondja, hogy "Anyát, szejetem!". 



Macskatermészet, csak akkor bújik, ha ő akar (pedig volna többre is igény), aztán egy pillanat múlva Gázt bele!-felkiáltással rohan tovább. Önbizalma határtalan, megdicsérgeti magát, Ügyes! Csinos!- hallom sokszor a vékony hangocskát. Rengeteget beszél, idegenek számára is teljesen érthetően, ragoz, mondatokkal próbálkozik, mondókázik, énekel, önmagát "Lackó, én"-ként definiálja. Nagyon muzikális, amint zenét hall, karon ülő kora óta rázni kezdi a popóját, vicces volt, mikor először vittük misére - gitáros diákmise, mert nem szerettünk volna vasvilla öregnéni tekinteteket a hátunkba - végigtáncolta az egész szertartást. 

Imádja a könyveket, főleg az autós könyveket - mi mást - nézegetni az apjával, de már tőlem is végighallgat hosszabb meséket is, ha van illusztráció is a könyvben. Boribon a kedvence, azt Marci is szokott mesélni neki, tudja kívülről az összeset, olyan édesek, ülnek a könyvvel a kanapén, Marci "olvas", Lackó áhítattal hallgatja. Marcival egyébként világraszóló cimborák, nagyon szeretik egymást, néhány órás távollét után is kitörő örömmel ölelkeznek. Többnyire remekül játszanak együtt, Marci vezetésével, aztán két perc múlva jön a visítva ordítás, leginkább Lackó részéről, aki még mindig mindig így reagál, ha valami nem az ő elképzelései szerint alakul. 

Júliával nem ilyen felhőtlen a kapcsolata, szegényem kapott már Lackótól néhány sallert, oda kell nagyon figyelni rájuk, volt már, hogy rá akart állni a hátára, vagy egy kisautóval csapta fejbe. Juli lány a héten kezdett haladósan kúszni, és egyből rástartolt a fiúk játékaira, néhányszor már meg kellett őt mentenem a megtorlástól.

Külső támadások ellen Lackó csípőből védekezik, tegnap pl. amíg apjával vártak ránk az uszodában egy nála idősebb és nagyobb kisfiút ruházott meg visszakézből, aki lökdösődni kezdett. Az erőviszonyok tisztázása után aztán szaladgáltak és birkóztak egy jót. Kiskakas. Szőke, aranyos tarajas. Nagyon szeretem.

Már régen elhatároztam, hogy igyekszem jobban megadni a módját az ünnepeinknek külsőségekben is. Például szép ruhával, terítéssel, dekorációval.     
 



A korábbi évekről eltérően karácsonyi, és most tavaszi díszbe öltözött a terasz is, már amennyire egy tetőcsere következtében raktárrá vált terasz teheti. Új tetőnk van képzeljétek, ahogy magamat ismerem, két hónap, és már mutatom is... 

Nem vagyok elfogult, a Ferrero finomabb volt, mint a torta, még mindig keresem az ideális tojásmentes tészta receptjét

A megfáradt anyának kávé is jár
Ezt a csigát az asztalra is  felengedtük

No, szóval Lackó születésnapján igyekeztem kihozni az ünnepi terítékből, amit tudtam - van egy hétköznapi sokéves ikeás tányérkészletem, és az örökölt ünnepi hollóházi- jó lenne bővíteni a készletet, ahogy öregszem egyre jobban tetszenek a porcelánok, de házfelújítás közben nem herdáljuk ilyesmire a pénzt. Kicsit túl is toltam a készülődést azt hiszem, már már fontosabb lett a dekoráció, mint maga az alkalom, ezen a téren is van még tanulnivalóm.

Szerencsére a fiúknak a torta ízével sem volt gondjuk

Anya, úgy nézek ki mint egy menedzser, ugye?

Az ajándék legalább nem csiga

Anyám szoknyát adott rám. Még fel kell dolgoznom
Hét kiló cukiság