2012. április 26., csütörtök

Reformálódunk


Mondom az uramnak estefelé: Mi lenne, ha kevesebb húst ennénk?
Mondja ő: Jó!

Szeretem, amikor ilyen kompromisszum-kész (bár lehet, hogy csak fáradt volt már), pedig simán elélne rántott húson (kétmilliméteresre klopfolt disznón természetesen) és sült krumplin.
Talán a jó idő teszi, talán az, hogy az utóbb időben változik a világról alkotott képem, de arra jutottam, hogy túl sok húst eszünk. Ez egyébként relatív, mennyiségileg szerintem a magyar átlagnál kevesebbet, és igyekszem nem nagyüzemit venni, ill. a legtöbbet anyutól kapjuk.  Mégis azt gondolom, lehetne kevesebb, főleg most tavasszal.

Van egy szuper kis szakácskönyvem, indiai vegetáriánus receptekkel: Hémangi Dévi Dászi  - A kerttől a konyháig. Lusta voltam eddig keresni egy üzletet, ahol megvehetném a hozzávalók között szereplő fűszereket, ezért magyarosítani szoktam a recepteket. Szerencsére tojást egyik étel sem tartalmaz, de tejterméket igen, ezeket zabtejjel, -tejszínnel helyettesítem.
Jó szívvel ajánlom ezt a könyvet azoknak akiket érdekel az indiai konyha, a befőzés, házi tejtermék-készítés, akiknek a gyerekei zöldségfóbiásak (Gizi, ha erre jársz), és akik kiváncsiak a biokertészkedés (nagyon) alapjaira.

A fentiek szellemében a mai vacsora brokkolikérmleves (Marci meg ezen éldegélne el boldogan)  és lapcsánka lesz.

A végén pedig tessék megcsodálni a szintén ebben a könyvben talált recept alapján született tökmagolajos-tökmagos rozskenyeremet (az olajtól zöldes a színe).  A receptben dióolaj és dió szerepel, ami nem volt itthon, de a tökmagos változat is nagyon finom. Mivel a hozzávalók drágák (ez is relatív, ugye) árban nem veszi fel a versenyt a teszkógazdaságos kenyérrel, de kiváló minőségű alapanyagokból, adaléktól mentesen készült.  Tömör, ízletes és annyira kiadós, hogy hárman reggeliztünk és vacsoráztunk belőle kétszer, ezt pedig nem tudja a teszkós félkilós! 

2012. április 24., kedd

Fejlesztőeszközök otthonról – lendkerekes motor


Évekkel ezelőtt leptem meg vele az uramat, aki jobban szeret motorozni, mint ahogy az szerintem egészséges lenne, de az idő megtanított belátni, hogy egy bizonyos kor után az ember már nemigen változik.
Nagyon praktikus kis játék egyébként, mert amellett, hogy mindkét kereke forgatható, még berregő hangot is ad, és olyan csúnya, hogy már szép. Marci szívesen játszik vele, nem mondom, hogy túlzásba viszi, de időnként próbálgatja két kézzel, egyszerre pörgetni a kerekeket.



Ma reggel, miután szokás szerint cumisüvegből megetettük és elringattuk a plüsslényeket, elővette a motorost is, hogy ő is megkapja a maga adagját. Forgatta, nézegette pár pillanatig, majd mosolyogva felkiáltott: Apa! Apa!
Azért nem kell elbíznia magát az én uramnak, mert délelőtt, mikor a másfél órás kismotoros túránkat abszolváltuk a kb. 200 méterre levő boltba, Marci egy igencsak rossz arcú, hajléktalan külsejű járókelőt is hasonló lelkesedéssel üdvözölt…

A mászás egyre jobban megy, annyira örülök, amiért a jóslatok ellenére mégis beindult, hogy a járástanulást szinte teljesen abbahagytuk, helyette mászunk és mászunk. Kitartóbb, ha én is mászom vele, a térdemen már bőrkeményedés nőtt, és idén biztosan nem fogok rövid szoknyát hordani. Nagyon szeret kergetőzőset játszani, ilyenkor én megyek elől, ő pedig megpróbálja elkapni a lábamat. Ha sikerül, veszettül elkezdek jajgani, a kis zsivány pedig tiszta szívből kinevet.
A fő közlekedési formája továbbra is a fenéken csúszkálás, de ha szólok neki, hogy tessen csak négykézláb menni, azonnal átfordul, és úgy halad tovább. Egyre jobban elkapja a ritmust, és az összes ujjacskáját nyújtva tudja tartani többnyire. 

2012. április 15., vasárnap

Üssétek csapra a hordót!

Marci mászik! Kell hozzá némi rásegítés, mint itt az uram telefonja, de egyedül mászik! Kicsi Vuk :)

video

Fejlesztőeszközök otthonról – a kanapé

Reggelente a hatalmas munkát jelentő beágyazás után már tényleg nem marad erőm arra, hogy egyedül visszaalakítsam az ágyunkat ülőalkalmatossággá. Még szerencse, hogy van egy állandó és nagyon lelkes segítségem.

video


2012. április 14., szombat

Miért járunk neurológushoz?

Őszintén szólva halovány fogalmam sincs. Ja, de tudom: mert az ő javaslatára jár Marcinak emelt családi pótlék.

Tegnap is voltunk kontrollon, és ahhoz képest, hogy időpontra mentünk, és velünk kezdődött az aznapi rendelés, csaknem egy órát üldögéltünk a váróban. A „vizsgálat” keretében megállapításra került, hogy a hemipareseis következtében Marci bal oldali végtagjai feszesek, és ha feláll, a bokája befelé dől.

Ennyi, agyeszbugyesz, jöjjünk vissza fél év múlva. Utazással együtt ráment az egész délelőttünk. Nagyon megérte…

2012. április 7., szombat

Húsvét

Nincs rajta se tojás, se nyuszi, de tavasz igen, ezért ezzel a képpel kívánunk mindenkinek békés, szép ünnepet!

2012. április 2., hétfő

Foltok

Ha belegondolok, hogy alig húsz hónappal ezelőtt még magassarkúban, csini szoknyában, kisminkelve tipegtem be minden reggel az irodába….

Ma kilyukadt az utolsó ép farmergatyám térde. Még jó, hogy továbbra is divatos a topis szerelés, bár talán nem az én korosztályom hordja. A Marcival történő kúszás, mászás, járás tanulásnak eredménye, hogy a térdemet nemigen szeretem mutogatni, és az összes nadrágom lyukas. Egyet kivéve, de azt sose hordom, mert rózsaszín flitterek vannak a fenekén, és csak pillanatnyi elmezavaromban vehettem meg. Arra gondoltam, hogy szétszabdalom azt, amelyik a legborzasztóbb állapotban van, és varrok belőle foltokat a többire, pont, mint óvodás koromban. Így múlik el a világ dicsősége :)

Isten hozott, dackorszak!

Minden 2012. március 22-én a délutáni órákban kezdődött…

Vajon mit gondol az ember lánya, ha mindeddig angyali szelídségű, rendkívül békés természetű gyermeke egyszeribe zokon veszi, ha mondjuk pelenkacserére, fogmosásra, horribile dictu alvásra kerül a sor. Nemtetszését pedig felsőtest hátrafeszítéssel, keserves jajveszékeléssel, és élénk rúgkapálással jelzi.

Szóval mit gondol? Hát iszonyúan örül, mert a poronty MINDKÉT lábával EGYSZERRE toporzékol! Bizony!

Fogalmam sincs, hogyan leszek képes rávenni Marcit, hogy végigcsinálja a pénteken kapott új TSMT gyakorlatsort. Talán ha hírtelen nőne még két karom, versenyképes lennék. Bár kétlem, mert tegnap az uram is itthon volt, segített, mégis alulmaradtunk. Gyermekünk ugyanis vagy rongybabát játszott, összecsuklott, és egyszerűen lefeküdt a földre, vagy teljes erejéből ugrált. Ez utóbbinak voltaképpen nagyon örülök, egy spasztikus izomzatú gyereknél a spontán rugózás/ugrálás nagy mérföldkőnek számít. Ha pedig magam felé fordítottam, hogy most aztán húdenagyonleteremtem, az összes frissiben kibújt fogával nevetett a képembe. Ilyenkor muszáj megzabálni.

Ma Dévény tornán is nagyon ellenállt, de Andi szerint legalább ennél nem lesz rosszabb. Szkeptikus vagyok, de legyen igaza!