Régóta terveztük, de mégsem
szerettünk volna tartós fagyási sérüléseket szerezni, ezért csak az első igazán
tavaszi hétvégén aludtunk a házunkban.
A padláson talált lécekből összeeszkábáltunk
egy keretet, ami nem engedi szétcsúszni frissen beszerzett, szédítően (szó
szerint, pedig egész nap szellőztettük) új szagú ikeás matracainkat, és
berendezkedtünk a legkisebb tetőtéri szobában.
Vasárnap korán talpon voltam, de
így is majdnem lekéstem az első napfelkeltét:
 |
Lefelé jövet utamat állta egy virágzó barackfa:
Nem teszek fel találós kérdést, inkább elárulom, mit találtam a ház terméskő burkolatán: cseppkövet:
Aztán arra gondoltam, megmutatom nektek puritán szobácskánkat:
Azt hiszem erre az ágykeretre mondanák, hogy rusztikus:
Az első pillantásra ijesztő fal a kert utolsó nárciszainak háttereként nem is rossz:
Terjeng egy blogdíj, minek megkaparintása után egyből a Te blogod jutott eszembe, mert tényleg nagyon szeretek ide betérni. Nem lesz örihari, ha nem adod tovább, de tudd, hogy nagyon örülök, hogy rátok találtam az egyik hozzászólásod alapján.:) A képek pedig gyönyörűek! Áh, napfelkelte, mivel én egy lusta dög vagyok, sajnos csak ritkán van szerencsém látni.
VálaszTörlésÉn is szeretettel küldöm azt a blog díjat. :)
VálaszTörlésKépek nagyon jók! Szoba színe nekem bejön. :) Az ágykeret sem semmi! :)
Olyan kedvesek vagytok, nagyon köszönöm :)))
VálaszTörlésJövőre indulok az Év Anyavállalat versenyen, ráállunk az ágykeret gyártásra, alapanyag van bőven a padláson :)
A barackfa gyönyörű, nagyon szépen virágzik! A mieinken akkor is kevés barack lesz, ha mindegyik virágból az lenne. Talán majd jövőre - ha sikerült tűrhetően metszenem...
VálaszTörlésKár, hogy a szomszédé...bár nekünk is van, bár Szomszédnéni szerint gyümölcs nemigen szokott rajta lenni. Nem csodálom,virág is csak itt-ott volt rajta mutatóba. Remélem őszre marad energiánk a kertre is, jó lenne ültetni néhány facsemetét...
Törlés