2014. április 23., szerda

Éjfél van

Mindenki alszik, nekem se ártana, az éjszakai Lackó-műszak miatt egyre gyakrabban nem fogom fel elsőre, amit hallok. Ám alvás helyett maradék húsvéti sonkát eszem túrórudival, és Shirley Valentine-t nézem a jutyúbon. 
Na, ezért jó felnőttnek lenni.

pár perc múlva pont ilyen éberen fog rám nézni

2014. április 21., hétfő

Azért volt már könnyebb napom is

 – gondolta Nyúl, mikor kisebbik fiókája egy különlegesen nagy hányás után matricává változott, a nagyobbik pedig igen súlyos lábujjsérülést szenvedett, olyan súlyosat, amivel csak a kanapén fetrengeni, visítani, és nyávogni lehet. Aztán valahogy mégis rendbe jött annyira, hogy el tudtak menni az apjával lovagolni, márpedig a lovak köztudottan kiváló terapeuták. Szellő egyenesen doktorálhatna nyúlfinyugtatásból, olyannyira sikerült, hogy a fájós lábujjú legény kis híján elaludt a nyeregben.

Hazaérve a Nyúl felvetette, tán építeni kellene egy fészket, hátha pottyan bele némi meglepetés. Marcigyerek totálisan elfeledve fájós lábujját rohant füvet szedni, és nem ám csak úgy kézzel, hanem egyenesen ollóval!
- A Nyuszi nagyon boldog lesz, ha ollóval vágom a füvet neki. Boldog lesz? Igen? Szerintem boldog lesz. Most nem érek rá, anya, dolgom van. Puszi!
Hát így.
 
még jó, hogy nem nyírtuk le a füvet
fészekrakó
A kisebbik nyúlfióka nyilván nem olvasta a Suttogót, és esze ágában sem volt az Édes Álom szakaszba lépni, hogy a Nyúl némi Énidőhöz jusson. Ehelyett inkább kiabált becsülettel, míg anyja ölbe nem vette, el nem ringatta. Míg a család másik fele délutáni pihenőre tért, ők ketten bóklásztak a kertben, megnézték a szépen kelő zöldeket, a komposztdombot meg a gilisztákat. A nyúlfióka el is szenderedett egészen addig, míg a Nyúl kimérte a húsvéti kalács hozzávalóit, aztán ismét rázendített. Az újabb kerti körök utáni csendes öt percben anyjának sikerült bedagasztania a kalácsot, és már mehetett ismét babafeneket cipelni, és az aztamindenit-nél cifrábbakat gondolni. Nem tudott szabadulni az érzéstől, hogy őt most jól palira veszik, miközben a gyerekecske mosolyogva alvó arcát figyelte, ám amint felvetődött benne a gondolat, hogy beteszi a babakocsiba, máris nyíltak azok a kék gombszemek. Üldögéltek hát a pinceszigetelésen a soron következő evés idejéig, aztán a csemete csak nyeldekelt nagyokat, miközben mindkét keze foglalt lévén a Nyúl szívószállal itta a betevő kávéját.

Végefelé járt a délután, a fészek pedig még mindig üres volt, a Nyúl kezdett nyugtalankodni. Jóllakott gyermekét rábízta egy zenélő bababódítóra, ő pedig a napsütötte fészket sebtiben áttelepítette egy árnyékos részre, majd megtöltötte mindenféle jósággal. Beszaladt újra életet lehelni a zenélős bébiszitterbe, aztán nyalábolhatta fel újból a fészket, mert az ég egyszerre feketére változott. Jobb ötlete nem lévén betette a teraszra, vagyis annak helyére, mivel pár hete elbontották, így a mocskos fallal, földes alappal remek hátteret biztosított a fészekfosztogató képekhez, de legalább nem ázott meg senki.

Megfonta a kalácsot, másodszor nem kelesztette, már nem volt rá idő, ennek folyományaként a végeredmény éppen beleillett a ronda, de legalább finom kategóriába. 

majd legközelebb
Végül Lackógyereket is sikerült elaltatnia, majd ébredt a nagyobbik.
- Ha jön a Nyuszi, leveszi a gumicsizmát, az esőkabátot, összecsukja az esernyőt. Holnap meglocsolom anyát, apát és a nyuszit, jó? Nézzük meg gyorsan a fészket!






A cikcakk ollónak örült leginkább, még vacsora közben is szorongatta. A csokinyulat megölelgette, elringatta, lefektette.
- Hagyjad békén, had aludjon. Majd ha felébred, megeszem…



Ez a sors, kolléga.