Ezen a hétvégén az uram egyedül
volt kénytelen háztűznézőbe menni, mert az anyukája, aki vigyázott volna
Marcira sajnos megbetegedett. Kérdezték többen egyébként, hogy a munkát, amit
mi végzünk, miért nem bízzuk a mesterekre, és ha már nem bízzuk, mit keresek én
ott a véső és kalapács végén.
A válasz egyszerű. Egyrészt, mert
a megspórolt pénz így tényleg számottevő, és hát valamiből ki kell fizetni azt
az akciósan plusz viccesen alkudva is brutál drága járólapot. Másrészt pedig azért is, mert olyan jó hajnalok
hajnalán kávés termoszt szorongatva beleautózni a giccses napfelkeltébe, megbeszélni,
amire hét közben nem jutott idő, azaz kb. mindent. Nem is beszélve a hazautat,
amikor teli torokból Charlie-t avagy Zoránt éneklünk (te jó ég, ennyire öregek
lennénk?), nehogy emberem el találjon aludni a volán mellett.
Hiányzik, na.
Viszont büszke is vagyok magamra,
hogy nemcsak dísznek vagyok a portán, nem mintha bármi díszéül szolgálhatnék,
de fóbiám ellenére például múlt hétvégén be mertem menni a potenciális
egértanyára szelektálni. Ide eddig csak befelé pakoltunk, a szisztémánk szerint
először lomtalanítsuk a házat, aztán majd meglátjuk, és olyannyira sikeres
voltam, hogy immár LÁTSZIK, hogy csökkent a lomok mennyisége. Cserébe háromszor
fordulva degeszre tömtük a faluszéli szelektív papírgyűjtő kukák egyikét. Majd
valaki egyszer elmagyarázza, miért jó megőrizni a helyi hetilap valamennyi
számát 1995-től kezdődően, a hasonló korú reklámújságokról nem is beszélve.
Közben, mint az amerikai
hajléktalanok, egy vashordóban tüzet raktam, ahol elégettem a szelektívbe nem
való papírhulladékot, úgymint a munkások által otthagyott zsákokat, szakadt
kartondobozokat, és a többi. Eszembe jutott, gyerekként mit nem adtam volna, ha
egész nap tüzeskedhetek, így mindjárt nem zavart annyira, hogy „szépre száll a
füst”.
Mindemellett pedig végre-végre
teljesen lomtalanítottuk a házat, kitakarítottuk a pincét, és a melléképület
padlását is. Találtunk érdekes dolgokat, például azóta is töröm a fejem, miként
gondolták hasznosítani azt a több műanyag zsáknyi betont (nem viccelek,
beleöntötték a zsákba a betont) amit a kazánházban és más helységben is
tároltak.
A virágok majdani téli lakhelyéül szolgáló helységben valódi szúkolónia dorbézol, lehet hallani, ahogy lakmároznak,
így az itteni polcrendszernek sajnos búcsút kell mondjak, de legalább megvan
mivel fogjuk elvégezni a próbafűtést.
Képeket is hozok hamarosan, csak
felébredt a főnököm, és át kell adnom a gépet a Vakondnak. Közben becsempészek
egy kis Dévény tornát, nehogy már haszontalanul teljen az idő...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése