2015. április 28., kedd

Hatalomátvétel



A nárciszok elhagyták a színpadot, a tavaszi előadás új főszereplői a tulipánok. Legkedvesebb virágaim.






Sárgák, pirosak, keverékek...

                  


Ezért is szeretek itt lakni: mindig van virág a vázában.




Azt hittem, csak piros és sárga "paraszt" tulipánokat ültettem - ezek a kedvenceim amúgy - de örülök a később nyíló arisztokratáknak is. Szerencsés véletlen, hogy hagymáik pont az első sorba kerültek.




Jutott belőlük a veteményesbe is, a borvörös apróságokról teljesen elfeledkeztem, nyáron felszedtem őket, a pincében várták sorukat. Csak januárban kerültek újra földbe, ekkor már javában hajtottak. Két éve vettem a hagymákat a Lidlben, nagyon hálás, sokáig virágzik, sok sarjat nevel, és szerencsére a feledékeny kertészt nem bünteti virágzásmegtagadással.




2015. április 18., szombat

"Miért siettek úgy, nárciszok,..."



Virágba borult a kocsifeljáró melletti kiskert. Tavaly elültettem több száz hóvirág, nárcisz és tulipán hagymát, az egészen icipiciket is. Ez utóbbiak még nem virágoznak, de majd jövőre, akkor lesz itt tavaszi virágtenger! A hóvirágzás ugyan elmaradt, kettő darab fehér harangocska bukkant elő, eddig nem tudtam, hogy a hóvirágot felszedés után minél hamarabb el kell ültetni, mert nagyon könnyen kiszárad. Az enyémek pedig hónapokig várták a kamrában, hogy legyen helyem elültetni őket, hát így jártam. 
A krókuszok, nárciszok viszont virulnak, a tulipánok hamarosan váltják őket, minden nap megyek hozzájuk, számon tartok minden szálat, jajistenem egyet letört a szél! Kezdek teljesen koncepciótlan lenni, egyszer-kétszer betévedtem kertészetbe, mindig beleugrik valami a kosaramba, aztán valahogy csak lesz helye a kertben. Szeretem, lilaságnak hangzik, de boldoggá tesz, ha csak ránézek. Jó nekem!

Nálam még csak most virít el a krókusz
Utolsó táncosok
Az ibolyákat az árokpartról importáltam
Nefelejcs
Kőtörőfű
Leánykökörcsin
Pázsitviola
Az egyetlen Peonia bimbó
Bújnak a liliomok
Soknárcisz
A konyhában is
Rajtkőn a tulipánok
Kertecske

Bezzeg-gyerek

Azt hiszem, senkinek sem kell messzire mennie, hogy a környezetében bezzeg-gyereket vagy -unokát találjon. Ők azok, akik az emlékek szerint kéthetesen átaludták az éjszakát, három hónaposan forogtak, egy évesen szaladtak és mondatokban beszéltek és úgy egyébként is mindig mindenben fejlettebbek a kortársaiknál. 
Ami engem illet, eddig behúztam a nyakam, az én gyerekeim tök átlagosak -vagyis nem, mert átlagon felül cukik- de most ennek vége. 

Mert büszkén kijelenthetem, hogy az egy éves sarjam olyan komolyan megkoreografált, földön fetrengős hisztiket rendez, hogy bármelyik fekete öves hároméves elsárgulna, ha látná!


2015. április 12., vasárnap

Megint Pécs

Április 7-re tűzték ki Marci műtétjének új időpontját, így aztán jó sokáig nem járt oviba, nem vittem fejlesztésre, nehogy elkapjon valami nyavalyát, és újból elhalasszák a beavatkozást. Csak akkor kezdtem egy kisebb ámokfutásba, mikor Lackó néhány nappal a műtét előtt éjjel belázasodott, majd másnap újra... Az uram szerint a fogzás miatt, anyu, a telefonos segítség torokgyulladásra gyanakodott, a ded a nyűgösködésen kívül nem nyilatkozott, én csendben pánikoltam. Végül nem lett folytatása, nem kapta el senki, és Lackónál sem csapott át orrfolyásba, lehet, mégis csak a foga volt? 

Az ünnepre sem tudtam koncentrálni, elvégeztem persze a kötelezőket, takarítottam, főztem sonkát, sütöttem nyuszitortát (a tojásmentes tészta ezúttal nem sikerült, becsületből megkóstoltuk, aztán kidobtuk) de a lényeg kimaradt.
A gyerekeknek azért próbáltunk becsempészni egy kis csodát.

Gyors, mint a Nyúl
Fészekalja
Lackót nem érdekelte különösebben a csoki jószágok
Végzet

Húsvét hétfőn aztán ismét végigautóztunk a kietlen M6-oson, és kora délután jelentkeztünk a kórházban. Az ügyeletes orvos megvizsgálta Marcit, aki  farkas volt éppen, a fiatal doki vette a lapot, jól megijedt, majd fújt neki egy kesztyűlufit. Éreztem, hogy jó helyen vagyunk.


A társalgóban lehet autózni...
Tojásból kelt Verdascoval

Elfoglaltuk a szobánkat, saját szobát kaptunk ketten (nem fizetős!) én külön ágyat, nemcsak egy széket mint sok helyen, sőt össze is tolhattuk az ágyakat. A szobához saját fürdő tartozott wc-vel, zuhanyozóval. 


A nővér megkérdezte milyen ételt nem szeret Marci, mert akkor azt nem kérnek neki. Ez a figyelmesség végigkísérte a négy kórházi napunkat. Hálás vagyok valamennyi ott dolgozó orvosnak, nővérnek, hogy valóban úgy bántak a kisfiammal, ahogy egy gyerekkel kell, velem pedig úgy, mint egy másik felnőtt emberrel. Emberség, kedvesség. Nem is kell ennél több.

A formaságok után még kimentünk ebédelni,



aztán elbúcsúztunk apától.



Kedden reggel fél kilenckor jöttek Marciért, az átfektetőig kísérhettem, tudom, hogy rutinműtét meg minden, de amikor a műtőssegéd ölbe vette és elindultak befelé, azért kiperdültek a könnyeim. Kicsivel kilenc után érkezett az achillotomiát végző prof. és megnyugtatott, hogy minden rendben zajlott, tíz perc múlva pedig hozták is Marcit. 

Ahogy laposakat pillogva összekucorodott azon a nagy ágyon...végülis kibírtam, nem bőgtem. Kapott egy kiszínezhető lapot Ügyes voltál felirattal, apró figyelmesség, szívet melengető.

Fiókám az első napon még kicsit nyűgös volt, nem engedte, hogy a gipszhez érjek, hogy megmosdassam, átöltöztessem. Másnap már nem volt gond, már nem fájt neki, jól evett, jókedvű volt, sokat beszélgettünk, társasoztunk, és persze rengeteg mesét nézhetett.

Csak lazán
Szerdán reggel a prof. is benézett, elmondta a további teendőket, megbeszéltük a kontroll időpontját. Csütörtökön még felnyitották a gipszet, átkötötték a sebeket, megkaptuk a zárójelentést, tízkor útra készen vártuk az uramat.


Azóta pedig tele van a szívem Marcival.
Tudtam eddig is, hogy ő egy nagyon simulékony gyermek, de hogy ezt az állapotot is ennyire nyugodtan, a helyzetét elfogadva viseli, őszintén meglep. Még egy hétig nem állhat a lábára, mászhat, de csak módjával, sokat kell tornáztatni, mondjuk ezt már megszokta. Kicsi gyémánt.

Május 6-án megyünk kontrollra, akkor veszik le a gipszet. A legjobbakat reméljük.