2017. április 21., péntek

Szeszélyes április

Lehangoló, ha az ember tavasz közepén kinézve az udvarra ezt látja:





Tegnap logopédushoz vittem Marcit, de már a falu határában megbántam, hogy elindultunk. Zuhogó esős, havas, jeges trutyiban, alig egy hete felrakott nyári gumikkal...De legalább nem maradt meg a hó, ma már csak hideg van, és szél, és újra nem elég ha csak este gyújtok be.

Még szerencse, hogy volt nálunk tavasz is, igazi, melegen simogató, sokvirágos. Most legalább van mire visszaemlékezni.
















2017. április 18., kedd

Húsvét

Szép volt az ünnep. Együtt voltunk, vendégeink jöttek, az idő sem fordult még vissza a télbe, nem repedt ki a kalács, sikerült a hatos-fonás, senki sem visított többet az elviselhetőnél, nem voltam türelmetlenebb az elfogadhatónál, időben elkészültem a nyuszis-zsákok hímzésével, megérkezett a Nyúl, nem felejtettem el kölnit venni a fiúknak, mindenkit meglocsoltak, akit lehetett, magukat is beleértve, gyűjtöttek sok édességet. Nem kell ennél több, nem is kívánnék.

Mikor Lackó meglátta az ünnepi asztalt, felkiáltott:
- Éljen, születésnapom van!












A gyerekek csokitojásokat rejtő zsákjaira a nyulakat a Pinteresten talált - a linket elfelejtettem elmenteni - minta alapján hímeztem, a zsákokat pedig egy ügyes kezű varrónő varrta készre. Sajnos én kézzel nem tudom ilyen szépen eltisztázni az erősen foszló kongrét. Egyszer majd összegyűjtöm a bátorságom, és megpróbálok hímzővásznat használni, de mivel többnyire éjjel hímezgetek és még így is többször elszámoltam a szálakat, és vissza kellett bontanom, egy darabig még biztosan maradok a kongrénál.









2017. április 16., vasárnap

Húsvét a gyerekszobában



Lassan már egy éve, hogy a gyerekek szobája átalakult, a régi lakásunkból hozott, ott hálószobabútorként szolgált szekrények, kanapéágy helyett új bútorokat kaptak. Vidámabb, barátságosabb lett a szoba hangulata, bár még mindig nincs egészen készen, leginkább a dekoráció hiányzik. Nem vagyok rá büszke, de a fiúk ágya feletti képkeretek hónapok óta üresen lógnak a falon, azt már nagyjából kitaláltam, mi kerül beléjük, ám hogy mikor készül el...csuda tudja.
Mindenesetre rövidesen újabb átalakulás várható, mikor Julcsi a mi hálónkból átköltözik a bátyjaihoz.

Ez az első év, hogy a gyerekekhez is sikerült belopni egy kis ünnepi hangulatot, amit nagy örömmel fogadtak. Persze nem sikerült mindent elkészíteni, amit szerettem volna, de sebaj, lesz húsvét jövőre is.

A lámpán lógó füzéreket az Aldiban vettem, szeretek itt vásárolni, főleg a "bazársoron".



Julcsi kedvéért egy csöppnyi rózsaszín.





A nyulak a Lidl-ből jöttek velünk haza, át akartam festeni őket, jövőre, ha lesz időm, kedvem, új ruhát kapnak majd.


Tojásfát is díszítettünk. Az ablakba tettük, mert ott Villámkezű Julcsi nem éri el. Még.





A pöttyös tojásokat látva eszembe jutott az a textil-szerű öntapadós anyag, amit nemrégiben szintén az Aldiban vettem. Olló, ragasztó, egy kis szabadidő, és a képkeretek  már nem üresek.

Lackó nyula kék szalagot kapott,




Marcié zöldet.



Levendulalány kindertojás koszorúját azóta el szerettem volna készíteni, mióta megláttam a blogján. Sokáig tartott, mire összegyűlt a 14 tojás, ritkán kapnak a gyerekek, nem is volt minden tojásban citromsárga műanyag-belső, de végre csak sikerült. 



A csibék kissé viharvertek, többen szorultak már csőrplasztikára, néhányan a nyakbavalójukat is elvesztették... igen Júliánk ebbe az ablakba fel tud mászni.



Áldott, szép ünnepet kívánunk mindenkinek!


2017. április 10., hétfő

Tündérke





A horgoláshoz hasonlóan varrni sem tudok, de azt is nagyon szeretek. A nap egyik legkedvesebb része, mikor már mindenki alszik, én pedig egy bögre forró teával leülök a laptop elé, bekapcsolok egy filmet, és varrogatok, hímzek vagy éppen horgolok. Csend van, senki sem visít, nem támad ezer baja, nem szomjas, nem kell bekötni képzeletbeli sérüléseket. Kellenek nagyon ezek a magányos órák, feltöltenek. Cserébe nem nagyon fekszem le egy óra előtt, de bizony megéri.



A tündérünk is ilyen éjszakákon született, elég sok éjszakán, ami azt illeti. Már jó ideje szerettem volna varrni valami "Tildásat", angyalt például, de ugyebár vagy hármat varrok, vagy egyet sem, ez pedig inkább eltántorított, mint meghozta a kedvem, úgyhogy bele sem fogtam. Ősszel azonban elkezdett mozogni Marci első tejfoga, én pedig akkoriban olvastam Modeszta blogján a kisfiának készített Fogtündérről. Milyen kedves ötlet, varrok én is egyet, mindenkié lesz, így (talán) nem vesznek össze rajta a fiúk! Végül addig-addig gyűjtöttem a bátorságot, hogy kipottyant a második fogacska is, ám Fogtündérünk bár dolgozott, még mindig nem öltött testet.



Tavasz elején kaptam ill. vettem néhány Tilda könyvet, és úgy éreztem az egyikben látott karácsonyi angyal egyenesen arra teremtetett, hogy Fogtündérként üldögéljen egy immár harmadik tejfogát elhullatni készülő fiúcska ágya mellett. Sok, nagyon sok éjszaka alatt készült el, kézzel varrtam minden porcikáját, az eredeti figurán picit változtatva.





Marci pedig úgy örült neki, ahogy csak egy olyan gyermek tud, aki még tiszta szívvel hisz a mesékben és a csodákban.
Szerinte a Tündérke éjszakánként életre kel, körberepül a szobán, majd elindul beszerezni a vágyott apróságot, ami elfér a táskájában.



Mindig tudja, mit kell hoznia, hisz előre megbeszélik Marcival. Rejtett a kistáska már üveggolyót, kisautót, majd még egy ugyanolyan kisautót, hogy Lackónak is legyen. A legközelebbi fogért cserébe Marci gumiszalagot kért, de nem akármilyent, pontosan olyat, amilyen Nyúl Péternek van, szóval fel van adva a lecke. Szerencsére a Tündérke nem izgul, van még néhány napja, hogy utána nézzen, milyen szalagtekercsről is van szó pontosan, mert hát, akit így szeretnek, aki esténként jóéjt puszit kap vászon orcájára, annak teljesíteni kell a kis-táskányi vágyakat.



- Tudod miért tud igazából életre kelni, anya? Mert szívet is varrtál bele!