Kádrul és kertrül

A korábbi burkolat és szaniter mustrák során a kádat és a fürdőbe szánt padlólapot székes fővárosunkban találtuk meg. Gondoltuk, mi az nekünk, majd mi el is szállítjuk. Így történt, hogy egyik este az uram a megpakolt autóval beállt a teremgarázsba, és lelki szemei előtt megjelentek a ravasz kádtolvajok, akik mindenütt ott vannak, és forró dróton tájékoztatják egymást a lehetséges zsákmányról, extra juttatásként pedig elviszik a járólapjainkat is. Felhívott, hogy vigyünk fel mindent a harmadik emeleti harminchat négyzetméterbe, aztán másnap hajnalban pakoljunk újra le. Szerencsére le tudtam beszélni, de a biztonság kedvéért úgy ráállt a falra, és a szomszédra, hogy kádtolvaj legyen a talpán, aki lenyúlja az egyébként tök átlagos, egyenes, masszázsfunkció és egyéb kutyafüle nélküli szerzeményünket.

Másnap nem elég, hogy hajnalban keltem, de több mint másfél órán át az egyiptomi írnok szobra pózában utaztam, hátamban egy káddal, és vészesen közel a műszerfalhoz. Ajánlom, hogy extra élmény legyen majd benne fürdeni, de legalább kívánjon jó estét!

Eddig úgy dolgoztunk az építkezésen, hogy mindenből kettő volt rajtam, csak pulóverből három, de ez már a múlté. Hétvégén odabent a bűvös tíz fok fölé kúszott a hőmérő, ki is nyitottunk minden ablakot, egészen más érzés úgy tenni-venni, hogy a nap körbejárja a házat.

Ezen a napon nem haladtunk sokra, mert az ominózus járólap kiválasztás után még megismerkedtünk Jobbraszomszéddal is, aki elég jó beszélőkével bír, és csak a kiérkező építésvezetőnknek köszönhetjük, hogy megmenekültünk. Az elmúlt héten alig haladtak, egy szobában készült el az álmennyezet, a másikban félig, plusz járt kint a villanyszerelő is. Látszik, hogy itt a jó idő, és a nálunk dolgozó csapat el tudta kezdeni az eddig tologatott kinti feladatait. Mindazonáltal megígérte, hogy hétvégére végeznek minden hiányzó munkával, azaz a maradék vakolással, gipszkartonozással, befejezik a villanyszerelést (már nem kell választani, hogy vagy látunk vagy flexelünk), és elvégzik a glettelést, mert ez utóbbi nem mertük mi bevállalni.

Mivel annyira jó idő volt, hogy nem akaródzott bemenni a házba, elkezdtük kivágni a melléképület mögött csúfoskodó gyalogakácost. Itt eredetileg mészoltó gödör volt, aztán ahogy láttam szórtak ide mindent… Tavaly kivágták a husángokat, de nem hordták el, jót tett a bozótfílingnek. A vastagabb ágakat elraktuk tüzelőnek, a vékony, tüskés gallyakat pedig el fogjuk égetni. Gondolom, Jobbraszomszéd is támogatni akar minket eme tevékenységben, mert a friss barátság jegyében, gyümölcsfái lemetszett ágaiból akkurátusan a mi telkünkön is épített egy kupacot. Ahogy néztem az egész domboldalban nincs kerítés, a kerten át bárki bemehet bárki portájára. Fura.

akácos és a hűlt helye

Estefelé még rendet raktunk az alagsor egyik helységében, és kincseket is találtunk, méghozzá olyanokat, amik megérnek egy újabb bejegyzést. Végre profitálunk is a gyűjtögető múltból.

tanulság: aki sötétben fényképez, használjon állványt

Miközben ezt írom, Zámbó Jimmy egyik örökbecsűje száll a szélben, mert valaki úgy érezte, meg kell osztania az egész háztömbbel az élményt. Mennyire fog ez hiányozni!