Lám, lám, az újesztendő láthatóan (azaz hallhatóan) igencsak megoldotta ennek a Marci gyereknek a nyelvét. Például elsején mondta ki először végre Maaaaa helyett a teljes nevét. Megjelent a tessék, a kérem, a kályha, a ropog a tűz, és még sok-sok egyéb szó és kifejezés, sőt már egy-két mondóka, dalocska is egészen felismerhető.
A számokkal is egyre nagyobb barátságba kerül, szereti a dolgokat számba venni, most éppen így: kettő, négy, nyolc… Hogy miért a kettő hatványait preferálja, nem tudom, de már elképzeltem az uramat, ahogy a játszótéri bezzeganyáknak meséli, mekkora matekzseni az ő fia.
Jelenleg anyukámnál töltjük napjainkat, mert emberem az államvizsgájára készül, és szerinte, ha mi otthon lennénk, a tanulása nem lenne túl hatékony. Itt pedig van tévé, és mivel én nem vagyok valami jellemes ember, bizony be is szoktuk kapcsolni. Mindenesetre a tévének és Nils Holgerssonnak köszönhetjük Marci első három szavas mondatát is, ami igazából négyszavas, ha az indulatszót is számoljuk: Róka kapa liba, jajajajaj!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése