Nagyon okos idegenek

Vajon miért van az, hogy teljesen ismeretlen emberek időről időre megállítanak, hogy felhívják valamire a figyelmemet a gyerekemmel kapcsolatban. Csak három példát említenék az utóbbi két nap terméséből.

Nézelődünk a csarnokban, mikor egy bácsi megkérdezi:

- Ugye van sapkája a kisfiúnak?

Gyorsan megnyugtatom, hogy van bizony, sőt kesztyűje is, csak mindkettőt levettem róla a benti melegben (ahogy láthatóan a többi szülő is teszi).

Megyünk az utcán, egy bácsi pedig Marci nadrág alól kikandikáló cipője orrát vizslatva megállapítja:

- Úgy látom, nem valami meleg a cipőd!

WTF?!? Salus bélelt bakancsa van amúgy, vastag harisnyával hordja, de egyébként mi köze is van hozzá?

Szintén csarnokos élmény- és nem először esett meg-, hogy egy néni megkérdezte, tudom-e, hogy sántít a gyerekem, és azt ajánlja, járassam tornára. Én pedig, mint már annyiszor, most is udvariasan megköszönöm a figyelmeztetést, igen, igen tornára is járunk, mert roppant felelősségteljes anya vagyok ám.

Kíváncsi vagyok, mit gondolnak ezek a - szeretném remélni - jóindulatú emberek? Ha valaki repkedő mínuszokban nem öltözteti fel rendesen, vagy a teljesen laikusok számára is láthatóan fejlesztésre szoruló gyerekét nem viszi szakemberhez, az ő figyelmeztetésükre majd meg fogja tenni? Mit érnek el ezzel?

A világon semmit azon kívül, hogy szereznek nekem néhány rossz pillanatot, mert amilyen buta vagyok, foglalkozom velük…