Szupertuti

Mióta az én uram a munka mellett tanulás vidám játékát űzi, alakja Marci szemében egyre nagyobb és magasztosabb lesz. Az egy dolog, hogy ha véletlenül nem csak a szokásos hajnali nagyágyba kívánkozás idején látja, kizárólag apa ültetheti a WC-re, csakis apa ölében halandó elfogyasztani a reggeli tejet, stb., stb.

De ha bármire azt mondom, hogy én nem tudom megoldani, mondjuk előkapni hirtelen egy katicabogarat így januárban, akkor a legnagyobb természetességgel penderíti az arcomba.

- Apa. Apa tud. Apa jó!

Emberem lassanként lecserélheti az öltözékét szűk piros-kék kezeslábasra, ha jól viselkedik, majd varrok egy S betűt is a trikójára.

Főleg, ha lesz még egy-két hasonló beszélgetésünk, mint a mai, amit hosszabb városi ügyintézés, és ölben cipelés után ejtettünk meg.

- Marcikám elfáradtam, nem bírlak már, gyere szépen a lábadon!

- Apa bír!

- Igen, apa sokkal erősebb, ő biztosan bírna.

- Apa szuper! Szupertuti!