Szép ez a gondolat, sajnos a
szavakba öntése nem nekem köszönhető, hanem Frances Mayes-nek, de mi is úgy
gondoljuk, a magyar tájba szépen belesimuló házban lesz nekünk jó élni.
Az egyetem első éveiben
választott szakjaimnak – biológia, földrajz – köszönhetően rengeteg
terepgyakorlaton vettem részt, ezeken kívül is sokat jártuk az országot, kevés
olyan része van hazánknak, ahová nem jutottam el. Ekkortájt fogalmazódott meg
bennem először, hogy majdan olyan házat szeretnék a családomnak, ami ha nem is
parasztház, de őrzi legalább bizonyos vonásait a népi építészetnek. Emberem is
gyorsan magáévá tette a gondolatot, az ízlésünk ebben is megegyezett.
Talán furcsa, ha valaki életének
fő céljai között szerepel a családi ház, de mi 12 éve, amióta csak
összekerültünk, erről álmodozunk, erre gyűjtögetünk, a mostani otthonunk mindig
is csak egy állomás volt számunkra.
Egészen tavaly tavaszig építkezni
akartunk, de miután a másnak adták el a kiszemelt telket, a józan ész bennünk
is felülkerekedett, maradtunk a financiális korlátainkon belül, és elfogadtuk,
hogy mégsem fogunk bekerülni a Szép Házak magazinba. De legalább BAR listára
sem…
A házunk a legkevésbé sem
parasztház, arányaiban sem, megjelenésében sem. Óriási, sokkal nagyobb, mint
amit terveztünk, a mostani lakásunk kis túlzással elférne a nappaliban.
Kétszintes annak ellenére, hogy az uram nem is olyan régen kijelentette, hogy
semmi szín alatt nem akar tetőtér beépítést.
Ugyanakkor elrendezésében csekély
változtatásokkal teljesen megfelel a mi logikánknak és életvitelünknek. Most
eszembe jut az építész, aki bicskanyitogató stílusban leszólta az
elképzelésünket az egyterű konyha-nappali kialakításáról, mondván, hogy minek
kivenni a falat, úgysem használjuk majd a konyhát, az ő felesége sem főz. Egyébként
nem az ő cége fogja végezni a munkát, és nemcsak azért mert október óta nem
volt képes elküldeni az árajánlatát…
Nem győzöm mondogatni, hogy a
Gondviselés rajtunk tartja fél szemét, mert egyik este a házról készült képeket
nézegetve rájöttünk, hogy méretek, arányok ide vagy oda, az épület hagyományos
formája nem ellensége sem az osztott ablakoknak, sem a vakolathímnek. Sőt, még
tornácunk is lehet, csak nem oldalt, hanem hátul a terasz mellett.
Mutatok néhány inspirációt, nem saját fotók, a neten találtam.
 |
| Bogyoszló |
 |
| Égerszög |
 |
| Edelény |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése